Bagritszkij, Vszevolod Eduardovics
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. május 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .| Vszevolod Eduardovics Bagritszkij | |
|---|---|
| Születési dátum | 1922 |
| Születési hely | Odessza |
| Halál dátuma | 1942. február 26. [1] |
| A halál helye | Dubovik , Tosnenszkij körzet , Leningrádi terület , Orosz SFSR , Szovjetunió |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | költő , újságíró, haditudósító |
| A művek nyelve | orosz |
 A Wikiforrásnál dolgozik | |
Vsevolod Eduardovich Bagritsky ( 1922 , Odessza - 1942 . február 26. ) - orosz író, költő és újságíró, haditudósító. Élete során alig jelentek meg versei.
Életrajz
1922 -ben született . Apja - Eduard Bagritsky , anyja - Lydia Suok [2] .
1926- ban a Bagritsky család Kuntsevoba költözött . Iskolai tanulmányai során Vsevolod a Pionerskaya Pravda irodalmi tanácsadójaként dolgozott . Az iskolában megismerkedett és összebarátkozott Elena Bonnerrel [3] [4] . Seva szülei „ törvényes menyasszonyunknak ” [5] [6] nevezték .
Édesanyját 1937 -ben letartóztatták , majd a karagandai táborokba száműzték, mert megpróbált közbenjárni nővére letartóztatott férje, V. I. Narbut érdekében .
1938-ban Vsevolod sajátjaként kiosztotta barátainak a letartóztatott Osip Mandelstam kiadatlan versét „Aranypintyem, eldobom a fejem...” sajátjaként, és át is írta. Talán a fiatal Bagritszkij tanulta ezt a verset nagybátyjától V. I. Narbut [7] . Korney Chukovsky leleplezte , aki maga a szerző leveléből ismerte Mandelstam szövegét. Vszevolod plágiumozása halála után, 1963-ban újra előkerült, amikor a Goldfinch először megjelent a Nevek ellenőrzésben című gyűjteményében (a Nagy Honvédő Háborúban elesett szovjet költők versei) Bagritszkij néven. A Nadezhda Mandelstam szerkesztőjének írt levele után Lidia Bagritskaya nyilvánosan tagadta fia szerzőségét [8] . Ennek a cáfolatnak és a szövegnek a Szovjetunióban már Mandelstamként való közzététele ellenére 1978-ban a „Halhatatlanság” gyűjteményben ismét megjelent az „Aranypinty” Vszevolod Bagritsky verseként.
1939-1940 telén belépett a színházi stúdióba, A. N. Arbuzov és V. N. Pluchek vezetésével . Aktívan részt vett a "Város hajnalban" című darab megírásában és színrevitelében.
1940 - től a Moszkvai Állami Színház Stúdiójában tanult , és a Literaturnaja Gazetának dolgozott .
1940-ben rövid ideig feleségül vette Marina Vladimirovna Filatovát.
A háború első napjaitól kezdve arra törekedett, hogy a frontra küldjék, bár súlyos rövidlátás miatt törölték a katonai nyilvántartásból . 1941 októberében egészségügyi okokból elengedték a katonai szolgálatból, és Chistopolba menekítették . 1942 januárjában kitartó kérések után a Volhov Front 2. Sokkoló Hadseregének Bátorsága című újságba nevezték ki .
Harci küldetés közben halt meg 1942. február 26- án a leningrádi régióbeli Dubovik faluban [10] [11] .
A moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el. [12]
Memória
- 1958- ban megjelent egy gyűjtemény halott költőktől "A versek a sorokban maradnak", amely Bagritsky műveit tartalmazta.
- 1964 -ben a „Naplók. Levelek. Versek ”, amelyet L. G. Bagritskaya költő anyja, K. L. Zelinsky kritikus és más közeli emberek kézirataiból állítottak össze. Elena Bonner a barátjáról és osztálytársáról szóló könyv egyik összeállítója is volt.
- Az Orosz Állami Irodalmi és Művészeti Levéltár (RGALI) rendelkezik V. E. Bagritszkij alapjával, amely verseinek és esszéinek kéziratait, dokumentumokat, levelezést, róla szóló cikkeket, egy 1964-es könyv anyagait stb. tartalmazza [13] .
Jegyzetek
- ↑ Képzőművészeti Archívum – 2003.
- ↑ Migdal Times No. 25. Vsevolod, Edward fia. Alena Yavorskaya (hozzáférhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2012. február 13. Az eredetiből archiválva : 2013. december 30.
- ↑ Elena Bonner. Álmatlan éjszaka az évforduló előestéjén . Letöltve: 2012. február 13. Az eredetiből archiválva : 2017. július 29.
- ↑ Varjazsszkij, Szergej. – Odessza, városom, nem adunk fel! . "Evening Odessa" No. 40 (9958) (2014. március 18.). „... És csak Elena Bonner kitartásának köszönhetően a „hruscsovi olvadás” évei alatt, apa és fia neve találkozott először a költészeti gyűjtemények oldalain. ... Nehéz megmondani, hogyan fonódott össze ezeknek a fiataloknak a sorsa a háború előtti években, de a források szerint Vsevolod és Elena osztálytársak lévén nagyon barátságosak voltak. És talán tréfásan, vagy talán komolyan, Bagritszkij szülei „törvényes menyasszonyunknak” nevezték Elenát. Letöltve: 2014. április 4. Az eredetiből archiválva : 2014. április 4..
- ↑ Elena Bonner. kp.ru Archiválva : 2011. december 16.
- ↑ Kelj fel, Vsevolod, és engedj el mindenkit... (elérhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2012. február 13. Az eredetiből archiválva : 2013. december 30.
- ↑ Timenchik R. Az utolsó tél // Toronto Slavic Quarterly. 7. szám 2004 tél . Hozzáférés dátuma: 2014. július 19. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4.
- ↑ O. A. Lekmanov. A XX. század orosz irodalma: folyóiratok és újságok "kulcsai"
- ↑ Információ a temetkezési listákról . Letöltve: 2017. február 22. Az eredetiből archiválva : 2017. február 22..
- ↑ Versek, orosz költészet, szovjet költészet, költők életrajza "Vszevolod Bagritsky (elérhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2019. július 18. Archiválva : 2010. december 19.
- ↑ Bagritszkij Vszevolod Eduardovics, 1942.02.26., meghalt, :: Veszteségjelentés :: Emberemlékezet . pamyat-naroda.ru. Letöltve: 2018. március 11. Az eredetiből archiválva : 2018. március 11.
- ↑ Bagritszkij Vszevolod Eduardovics, , , :: Veszteségjelentés :: A nép emlékezete . pamyat-naroda.ru. Letöltve: 2018. március 11. Az eredetiből archiválva : 2018. március 11.
- ↑ Bagritszkij Vszevolod Eduardovics (1922-1942) . Hozzáférés dátuma: 2011. december 20. Az eredetiből archiválva : 2016. december 21.
Linkek
 Bibliográfiai katalógusokban |
|---|