Bagdadi érsekség (káldeokatolikus)

Bagdadi érsekség
Archidioecesis Babylonensis Chaldaeorum
Ország  Irak
Világváros A káldeusok babiloni pátriárkája
Egyházmegyék-suffragánok Alqash
Egyházmegye Amadia
Egyházmegye Acre
Egyházmegye Sulaymaniyah
Egyházmegye Zakho-Amadia Egyházmegye
rítus Kelet-szír rítus
Az alapítás dátuma 1830
Ellenőrzés
Főváros Bagdad
székesegyház Bagdad Hét Fájdalmas Isten Anyja székesegyháza. [d]
Hierarch Luis Rafael I Sako érsek
Statisztika
plébániák 26
A plébánosok száma 140 000

A bagdadi érsekség ( lat.  Archidioecesis Babylonensis Chaldaeorum ) a Káld Katolikus Egyház egyik érseksége, amelynek központja Bagdad városában , Irakban található . A bagdadi érsekség a káldeusok babiloni pátriárkájának saját egyházmegyéje , aki jelenleg Luis Raphael I Sako . A bagdadi érsekség magában foglalja Alqush , Amadia , Acre , Sulaymaniyah és Zakho egyházmegyéket . A Káld Katolikus Egyház bagdadi érsekségében a hívők száma mintegy 140 ezer fő [1] .

Történelem

Babilon a Krisztus utáni második századból e. a nesztoriánus egyház pátriárkájának széke volt . 1830-ban, a nesztoriánus egyház szétválása után létrejött a káldeus katolikus egyház, amely közösséget vállalt a latin Rómával. Ennek az egyháznak a pátriárkája a hagyomány szerint felvette a kaldeai babiloni pátriárka címet. 1896-ban a káld katolikus egyház rendkívül kicsi volt. Ebben a templomban a hívők száma körülbelül háromezer fő volt. 1913 óta megkezdődött a nesztoriánus keresztények tömeges áttérése a katolicizmusra . 1958-ig a Káldeai Katolikus Egyház bagdadi érsekségének széke Moszulban működött .

1954. január 17-én a bagdadi érsekség átengedte területének egy részét az új bászrai érsekségnek . 1954-ben VII. Ghanima József pátriárka a kaldeai babiloni pátriárka székét Moszulból Bagdadba helyezte át , és a bagdadi érsekség a pátriárka saját érseksége lett. 1960. október 24-én a bagdadi érsekség átengedte területének egy részét új egyházmegyéknek: az Alqash Egyházmegyének és a Moszuli Főegyházmegyének .

Főegyházmegye ordináriusai

Jegyzetek

  1. Annuario Pontificio, 2012 (hivatkozás nem érhető el) . Letöltve: 2014. november 18. Az eredetiből archiválva : 2013. április 18.. 

Forrás

Linkek