Az antropomorfok a talajtudományban a biomorfokkal, kriomorfokkal és litomorfokkal együtt egyike annak a négy zárványtípusnak a talajban, amelyek nem kapcsolódnak a talajfolyamatokhoz. Ide tartoznak az ember által készített anyagok és az azokból származó termékek töredékei, temetkezési maradványok és egyéb emberi tevékenységgel kapcsolatos tárgyak [1]
A zárványokat, például antropomorfokat és biomorfokat tartalmazó talaj ásványtani összetételét az elsők között vizsgálták a 19. század elején észak-olasz tudósok. Guidotti professzor a Vicofertil- i temetkezésekből származó talaj kémiai elemzésének eredményei alapján a következő frakcióarányt kapta:
Ennek a talajnak a bányászatának pontos helye a kultúrrétegen belül Vicofertile sírjaiban ( olasz barlangi sepolcrali ), és az a mélység, ahonnan Guidotti mintát vett, továbbra sem ismert. Jelenleg Vicofertile Parma város történelmi kerülete [ 2] , 962 óta Vicoferdulfo néven ismert ; helynév visszamegy lat. vicus fertilis , "termékeny föld" [3] , és a hordalékos Podanai-síkság talajainak természetes termékenységét tükrözi .
Ugyanezen években alaposabb és részletesebb elemzést adott Merosi professzor, aki Reggiano temetkezéseinek talaját tanulmányozta [4] . Az ő részvételével írt "Skandiano története" című alapmű XIII. fejezete [5] a Terre cimiteriali alcímet tartalmazza . Ez a fejezet bemutatja az olasz kifejezést. A Terre cimiteriali (szó szerint "temetőtalaj") a talajtudomány és a régészet önálló kategóriájaként került tudományos forgalomba. A terre cimiterialiból származó antropomorfokat ebben a forrásban az 1700-as évek vége óta [6] megfigyelt, a megfelelő talaj talajműtrágyázásra való engedély nélküli feltárásával összefüggésben vizsgáljuk , és kulturális rétegektől függően több csoportra osztják őket. A 142. § a gallok áldozataira vonatkozik ; a 143. §-ban a Salvaterra térségében történő urna temetkezésekről stb.
A talajtudomány, valamint a régészet történetében , amelynek korai szakaszában a terramar(s) kifejezés hamis etimológiája merült fel , különösen fontos az idézett mű 1822-ben megjelent 145. §-a. A szerzők itt a már azonosított kétértelműségek nyomait követve [7] egyértelműen megkülönböztetik a terre cimiteriali és a márgákat , mint két alapvetően eltérő talajtípust:
Nem szabad összetévesztenünk terre cimiteriali -inkat az egyszerű márgákkal, amelyekre elsősorban Anglia mezőgazdaságának sikerei épülnek. A márga nem más, mint mészkő, agyagos vagy homokos-iszapos talaj keveréke, amelyet a benne uralkodó anyagnak megfelelően olyan területeken alkalmaznak, ahol ezek az összetevők hiányoznak, hogy a talaj olyan összetételű legyen, mint a termesztett növények. igényelnek rajta.
De a terre cimiteriali igazi műtrágya; és sok bizonyítékunk van arra, hogy növényi anyagok, szén, hamu, csontok; ugyanazok az állati eredetű anyagok, oldva és keverve... Ezért nem meglepő, hogy ezek a ma felfedezett és a talajba juttatott tápanyagok a hagyományos műtrágyákkal egyenrangú műtrágyaként serkentik a növények vegetációját [ 6] .
Eredeti szöveg (olasz)[ showelrejt] È duopo non confondere le nostre terre cimiteriali colle semplici marne, delle quali soprattutto l'agricoltura Inglese trae molto profitto.Le marne altro non sono che una mescolanza di terra calcare, argillosa, o sabbioniccia e selciosa, le quali, secondo la sostanza che in loro predomina, si spargono sui campi i quali scarseggiano d'alcuno di talidurre ingredienti, onde rilio proporzione di parti che riesce la più profittevole alla vegetazione.
Ma le terre cimiteriali sono un vero concime; e molte prove abbiamo che le materie vegetabili, i carboni, le ceneri, le ossa, la sostanza medesima animale, disciolta e mescolata, quasi materia saponacea, colla terrosa, si possono per lungo tempo conservare sotterra, purchè sieno sepolte nel terreno per modo che le pioggie, i venti e gli altri agenti atmosferici no arrivino a scomporle e disperderle interamente.
Onde non è meraviglia che tali sostanze nutritive Scoperte o nostri giorni, e condotte a sciogliersi alla superficie del suolo abbiano la virtù di fecondare il terreno, e di promovere la vegetazion delle piante al pari de'comuni giornal.