terület | |
Agjabadi régió | |
---|---|
azeri Ağcabədi rayonu | |
40°03′10″ s. SH. 47°27′41″ K e. | |
Ország | Azerbajdzsán |
Tartalmazza | Karabah gazdasági régió |
Magába foglalja | 46 önkormányzat |
Adm. központ | Agjabadi |
Vezérigazgató | Rafil Huseynov |
Történelem és földrajz | |
Az alapítás dátuma | 1930 |
Négyzet | 1760 km² |
Magasság | 39 m |
Időzóna | UTC+4:00 |
Népesség | |
Népesség | 136 700 ember ( 2020 ) |
Sűrűség | 62 fő/km² |
Digitális azonosítók | |
ISO 3166-2 kód | AZ-AGC |
Telefon kód | 113 |
Irányítószámok | 0400 |
Automatikus kód szobák | 04 |
Hivatalos oldal | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Agjabedi régió ( azeri Ağcabədi rayonu ) közigazgatási egység ( körzet ) Azerbajdzsán középső részén . A központ Agjabadi városa .
A járás elnevezése a járásközpont, Agjabadi város nevéből származik. Az "Agjabedi" helynév a török "agja" (szürkés) és a "bet" (hegylejtő) szavakból származik [1] .
A körzet 1930. augusztus 8-án alakult meg. 1939. január 24-én az Agjabadi régió 1 községi tanácsát és 4 faluját a Zsdanovszkij régióhoz helyezték át [ 2] . 1963. január 4-én a régiót felszámolták és az Aghdam régióhoz csatolták. 1965. január 6-án alakult újra [3] .
A régió északnyugaton Barda , északkeleten Zardob , keleten Beylagan , délen Fizuli , délnyugaton Khojavend és nyugaton Aghdam régiókkal határos.
Aghjabadi régió a Kura-Araks síkság Mil és Karabakh síkságain található . A térség domborzata alacsony, fokozatosan emelkedik északkeletről délnyugati irányba.
A régió területe az antropogén rendszer kontinentális alluviális és tengeri lerakódásaiból alakult ki. Egészen a közelmúltig voltak agyaglerakódások.
Agjabadi régió területén a szürke-réti, szürke, réti szürke talajok elterjedtek [4] . A központi részen szikes és szoloncsak talaj található. A szovjet időszakban meliorációs és vízelvezető munkákat végeztek a térségben [5] . Sztyeppei és félsivatagi típusú növények. A Kura partján gyakoriak a cserjés bozótok és a ritkított tugai erdők . A táj túlnyomórészt félsivatagos.
A régió területén golymás gazellák , farkasok , vaddisznók , sakálok , rókák , nutria , borz , mezei nyúl , futóegér lakta állatok közül [6] . A madarak közül - frankolin , galamb , nyírfajd , fácán . A kerület területén található az Aggyol Nemzeti Park , melyben 15 állatfaj, 20 halfaj, 40 növényfaj található. Akár 300 különböző madárfaj telel és fészkel a parkban.
Éghajlata mérsékelt meleg, száraz szubtrópusi. A januári átlaghőmérséklet 1,2-1,7°C, júliusban 25-26°C. Az átlagos évi csapadékmennyiség 300-500 mm [4] . A folyóhálózat ritka. Körülbelül 45 km-re az északkeleti határtól folyik a Kura folyó , a központi részen keresztül - Karkarchay [5] . Felső-Karabah és Ordzhonikidze csatornák haladnak át a régió területén. Sós tavak vannak.
A kerületben 1 városi és 45 vidéki település található:
Népesség | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1939 | 1959 | 1970 [7] | 1976 [5] | 1979 [8] | 1989 [9] | 1991 | 1999 | 2009 [10] | 2013 | 2014 | 2018 |
35 133 | ↗ 40 279 | ↗ 59 837 | ↗ 64 400 | ↗ 68 205 | ↗ 90 345 | ↗ 92 000 | ↗ 107 833 | ↗ 121 707 | ↗ 127 300 | ↗ 128 700 | ↗ 134 656 |
1976-ban a népsűrűség 36,7 fő/km² volt [5] . 2009-ben ez a szám 69 fő/km² volt. 2009-ben a lakosság 62%-a falvakban él [10] .
A Szovjet Szocialista Köztársaság idején a mezőgazdaságot fejlesztették a térségben. Növelték a gyapottermesztés, az állattenyésztés (főleg a juhtenyésztés) és a állattenyésztés forgalmát [5] . 1975-ben 21 kolhoz és 1 állami gazdaság működött a régióban. 1975-ben 75,7 ezer hektár volt megfelelő földterület. Ebből 33,4 ezer hektár szántó, 1,8 ezer hektár évelő növény, 600 hektár szénatermelésre, 39,9 ezer hektár legelő [5] .
A 33,4 ezer hektár szántóból 30%-a gabona és hüvelyes, 40%-a ipari növény (gyapot), 1%-a zöldség és burgonya, 29%-a takarmánynövény. 1000 hektárt különítettek el szőlőültetvényekre. Az állami gazdaságok és a kolhozok 12,8 ezer szarvasmarhát, 146,8 ezer darab kismarhát tartottak. A térség gazdaságai 1975-ben 18,6 ezer tonna gabonát, 39,1 ezer tonna gyapotot termeltek [5] .
A kerületben volt egy járásközi autójavító üzem, egy vaj- és sajtüzem, az Azselkhoztekhnika tröszt regionális részlege, egy termelő üzem és egy fogyasztói szolgáltató üzem.
A régió a karabahi gazdasági régióhoz tartozik . Túlnyomórészt mezőgazdasági [6] . Fejlődik a gyapottermesztés, a gabonatermesztés és a mezőgazdaság. A telepeken 2007-ben 74 662 db nagytestű, 303 830 db kismarhát, 1520 db lovat, 279 447 db madarat tartottak.
A termőföld mennyisége 81,5 ezer hektár. Ebből 60 ezer hektárt legelőre, 55,3 ezer hektárt vetésre, 800 hektárt gyümölcsösre osztanak ki [4] . 2018-ban több mint 20 ezer tonna gyapotot állítottak elő.
Az Agjabadi Gabona Agropark 3094 hektáros területen működik. Ebből a vetésterület 1368 hektár. 2021-ben 20 721 tonna szemes termést takarítottak be a mezőgazdasági parkban, köztük búzát, árpát, kukoricát, gyapotot, szóját [11] .
A kerületen 844,9 kilométernyi út halad át.
4 alállomás üzemel a lakosság folyamatos áramellátására.
A kerületben 2013-ban 30 automata telefonközpont működött , amelyek 46 település kommunikációját biztosították. 2003-2013 során a telefonszámok száma 2,4-szeresére, az internetezők száma pedig 7,7-szeresére nőtt a régióban [12] .
A kerületben 2008-ban 29 posta működik [4] .
1932 óta jelenik meg az "Aran" (korábban "Suret") társadalmi-politikai újság [13] . 1936-ban egy helyi rádió kezdett sugározni [5] .
2009-ben 36 iskola előtti intézmény, 62 középiskola, amelyekben akkoriban 21 146 diák tanult, egy szakközépiskola, az Azerbajdzsán Pedagógiai Intézet és a Sumgayit Zeneművészeti Főiskola fiókjai, Agjabedi Pedagógiai Főiskola, művészeti iskola, mugham központ, 8 zeneiskola, 43 kultúrház és klub, 3 múzeum és 74 könyvtár [4] .
12 kórház működik 685 ággyal, 17 járóbeteg-klinika, járványügyi és higiéniai központ, valamint 22 feldsher-szülészeti állomás [6] . A kerület egészségügyi intézményeiben 2009-ben 165 orvos dolgozott, ebből 4 fogorvos, 623 mentős, köztük 69 szülész [4] .
2009 augusztusában, az Agjabedi régióban található Salmanbeyli falu közelében található Galatepe ősi település területén végzett kutatások során, amelyeket az ANAS Régészeti és Néprajzi Intézetének munkatársai végeztek, egy város maradványait ókori és középkor fordulóját fedezték fel. A kutatás eredményeként több mint 5 méter magas erődfalakat, 15 méter hosszú utcát és egyéb építkezési maradványokat tártak fel. Feltárult a többrétegű emlékmű. A felső réteg a XI-XII. század középkori időszakát fedi le , a második réteg a kora középkort, az alsó réteg az ókort [14] .
A közösségi hálózatokon | |
---|---|
Fotó, videó és hang | |
Bibliográfiai katalógusokban |