Az Avantext ( franciául l'avant-texte "dotext, prototext") a folklórszöveg fő létezési formája. A folklórszövegnek soha nincs főváltozata , hanem mindig egyenlő szövegváltozatok sokaságában létezik.
Az avantszöveg analógja az irodalomban az intertext , de az irodalmi műben az intertext csak az egyik jelentéskifejező eszköz , az irodalmi művek közötti kapcsolatok nagyon finomak, szinte illuzórikusak. A folklórban maga a szöveg illuzórikus (opció).
A folklórszöveg nem memorizált formában tárolódik az elbeszélő emlékezetében, bár stabilitásának mértéke a különböző műfajokban és hagyományokban nagyon eltérő. Minden előadáson a szöveget bizonyos modellek (cselekmény, kompozíció, műfaj) szerint újraszerkesztik.
A folklórmű előadója ( elbeszélő , dalszerző ) minden alkalommal újraalkotja egy folklórmű szövegét néhány jelentős blokkból, amelyet az előadó megőrz emlékezetében. Ezek a jelentős blokkok a folklórhagyomány által alkotott jelentéseket hordozzák ( műfaji modell , cselekménykeret , tematikus blokkok, stilisztikai klisék stb.), amelyek egy folklórmű létrejöttéhez szükségesek . Így az előadónak nem kell emlékeznie a darab teljes szövegére.
Az avant-szöveg jelenségét kutató kutatók nagyszámú többszintű egységet fejlesztettek ki , amelyek segítségével egy folklórmű szóbeli szövege újrateremtődik, ezek azonban csak elemei a tudósok által megalkotott modellező valóságnak. Köztük - motívum , keret , elemi cselekmény (ES).
Az utóbbi időben a folkloristák azon tény alapján, hogy egy folklórművet különféle szövegekben terjesztenek, ezekből a szövegekből származtatják a folklórmű invariánsát . A tudósok tehát azonosították a szöveg kötelező mozzanatait, amelyekre az előadónak meg kell emlékeznie, és az opcionális mozzanatokat (opció), amelyeket a népi mű szövegének minden egyes újbóli újraalkotásával kell helyettesíteni (lásd Szóbeliség ).
A folklórszövegek nem megfelelő megfordításai, elliptikus hibák, nem megfelelő ismétlések, egyes összetett szavak hibás helyesírása, írásjelek helytelen használata és egyéb problémák rontják a szövegek jelentését, rontják a stílust, sértik a beszéd természetességét. Ha nem korrigálják, mindez csökkenti a folklór publikációk tudományos színvonalát.