Zethopsus

Zethopsus
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:protosztomákNincs rang:VedlésNincs rang:PanarthropodaTípusú:ízeltlábúakAltípus:Légcső légzésSzuperosztály:hatlábúOsztály:RovarokAlosztály:szárnyas rovarokInfraosztály:NewwingsKincs:Teljes metamorfózisú rovarokSzuperrend:ColeopteridaOsztag:ColeopteraAlosztály:polifág bogarakInfrasquad:StaphyliniformesSzupercsalád:StaphylinoidokCsalád:StaphylinidekAlcsalád:ÉrzőkTörzs:BythinoplektiniNemzetség:Zethopsus
Nemzetközi tudományos név
Zethopsus Reitter, 1872
Szinonimák
Zethus Schaufuss, 1872
típusú nézet
Zethus opacus Schaufuss, 1872

A Zethopsus  (lat.) a Bythinoplectini törzs  ragadozó rövidszárnyú bogarak nemzetségea Pselaphinae alcsaládból . Több mint 10 típust tartalmaz.

Elosztás

Délkelet-Ázsia , Ausztrália [1] .

Leírás

Kis szárnyú tapintható bogarak ( Pselaphinae ) . Testhossz 1,3 mm. Antennák 10 szegmensűek, ütő alakúak (a tizedik csúcsi szegmens által alkotott ütő). A fej és a pronotum mikrogumós. Az elülső emelvényes fej a fej szélességének egyharmada; maxilláris palps, amelynek harmadik szegmense csaknem akkora, mint a második, a negyedik szegmens keresztirányú, csak a negyedik szegmens nagy, csonka gumós félgömb alakú sapkával. Pronotum median discoid depresszióval, medián anterobasalis depresszióval, longitudinális carinával elválasztva. Elytra gerincekkel az oldalsó élek mentén [1] .

Szisztematika

Több mint 10 típust tartalmaz. A nemzetséget először 1872 -ben írták le [2] , és érvényes státuszát Donald S. Chandler entomológus ( New Hampshire Egyetem , Durham , New Hampshire , USA ) 2001-es revíziója erősítette meg [3] . A nemzetség a Pselaphinae alcsaládból származó Bythinoplectini (supertribe Euplectitae ) törzshez tartozik , és közel áll az afrotropikus Zethopsoides nemzetséghez [1] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Chandler DS Az ausztrál hangyaszerű alombogarak (Coleoptera: Staphylinidae: Pselaphinae) biológiája, morfológiája és rendszertana . — Memoirs on Entomology, International Vol. 15. – Gainesville, FL: The Associated Publishers, 2001. - viii + 568 p. — ISBN 1-56665-073-9 .
  2. ↑ Park, O. (1952) A neotróp pszelaphid bogarak revíziós vizsgálata. Második rész. Euplectini sensu latiore törzs. Chicagói Tudományos Akadémia, Különleges Publikáció No. 9(2):53-150.
  3. ↑ Donald S. Chandler az állattan professzora. Az eredetiből archiválva : 2014. július 14.
  4. ↑ Schaufuss, L. W. Pselaphiden und Scydmaeniden der Niederländischen Besitzungen auf den Sunda-Inseln, Reichsmuseum zu Leyden. Tijdschrift voor Entomologie, 25: 65-76. (1882).
  5. ↑ Raffray, A. Pselaphides nouveaux ou peu connus. Deuxieme memoire. Revue d'Entomologie, 2:229-251, pls. 4-5. (1883).
  6. ↑ Raffray, A. Revision des Pselaphides des Iles de Singapore et de Penang. Revue d'Entomologie, 13: 197-282, o. 1. (1894).
  7. ↑ Motschulsky, V. Énumération des nouvelles espèces de Coléoptères. Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou, 24 (4): 479-511. (1851).
  8. ↑ Raffray, A. Revision des Pselaphides de Sumatra. Annales de la Société Entomologique de France, 61: 463-504, pl. 10. (1893).
  9. ↑ Reitter, E. Beitrag zur Pselaphiden- und Scydmaeniden-Fauna von Java und Borneo. II. Megragadt. Verhandlungen der Kaiserlich-Königlichen Zoologisch-Botanischen Gesellschaft in Wien, 33: 387-428, pl. 20. (1884).
  10. ↑ Schaufuss, L. W. Beschreibung neuer Pselaphiden aus der Sammlung des Museum Ludwig Salvator. Ein Beitrag zur Fauna Brasiliens, der Kgl. Niederländischen Besitzungen in Indien und Neuhollands. (Fortsetzung...). Tijdschrift voor Entomologie, 30: 91-165, pls. 7-9. (1887).

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Taxonómia