Villa rustica

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. április 18-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .

A Villa rustica (vidéki villa ) a Római Birodalomban egy nyílt vidéki villára utalt, amely gyakran egy latifundia központjaként szolgált . A Villa rustica a tulajdonos lakhelyeként és közigazgatási központként is szolgált. A kifejezést az ilyen típusú villák és a városi villák megkülönböztetésére használták. Az objektum megjelenése az építésztől és a megrendelő kívánságaitól függően változott, de rendszerint három részből állt: a tulajdonos lakhelyéből ( urbana ), a mezőgazdasági központból és a vidékről ( rusticana ). A villa rustica területén munkáslakások, istállók és magtárak lehetnek . A villa rustica lehet például egy villa Boscorealban , Olaszországban .

Építészet

Olaszországban a Villa Rustica főépülete főként egy tágas udvarból állt, amely köré a háztartási helyiségek (pars rustica) csoportosultak, és gyakran az udvar északi oldalán általában egy kétszintes lakószárny (pars urbana) helyezkedett el. . A gall és germán tartományokban, ahol a legtöbb ma ismert rusztikus, teljesen más volt az építkezés. A főépületet gyakran karzatos villának tervezték: a homlokzatot sarokrizalitokra és a köztük lévő karzatra (előre nyíló oszlopcsarnok) osztották. A háztulajdonos és családja otthona és dolgozószobája közvetlenül egy karzattal . Gyakran megfigyelhető egy nagyobb központi szoba, amely mentén több helyiség is helyet kapott. A kérdés, hogy ez egy fedett csarnok vagy egy nyitott udvar, többnyire megválaszolatlan, és nem általánosítható. A portikus vagy rizalit típusok a domináns építési típusok, nagyon gyakoriak a közepes méretű rendszerekben, egészen a nagy palotaszerű főépületekig, mint például a Villa Otrang Flissem közelében.

A nagyobb villákban általában fűtött fürdőszoba vagy kád volt, gyakran a szobák egy részét padlófűtéssel ( hipokauszttal ) kellett fűteni. Jellemzően volt pincéjük (cella), vagy raktárhelyiségként vagy szentélyként Lares (és más védőistenek) számára. Néha egy kis templomot is találtak a helyszínen.

A fényűző életkörülmények azonban csak a kis felső réteg számára voltak elérhetőek. Egyes kis udvarokban, különösen a Rajna jobb partjának vidékén, ez nem így volt – a főépület itt csak egy kőépület volt. Sok régióban ilyen birtokok alkotják a vidéki települések többségét is.

Irodalom