Szürkék

szürkék

Thymallus thymallus
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosCsoport:szálkás halOsztály:rájaúszójú halakAlosztály:újúszójú halInfraosztály:szálkás halSzuperrend:ProtacantopterygiaOsztag:lazacCsalád:lazacAlcsalád:Szürke (Thymallinae Gill , 1884 )Nemzetség:szürkék
Nemzetközi tudományos név
Thymallus Linck , 1790

A szürkék ( lat.  Thymallus ) a lazacok rendjének lazaccsaládjának szürkés alcsaládjába tartozó halnem . Jellemző vonása a nagy hátúszó, melynek hátulja az érett hímeknél összehajtott állapotban eléri a zsírszövetet, néha pedig a farokúszók tövét.

Cím

Az orosz "szürke" szó valahonnan a balti-finn nyelvekből származik , vö. uszony. harjus "európai szürkeség".

Megjelenés

L.P. Sabaneev szerint a szürke az egyik legszebb szín a holarktikus tározók halai közül [1] . A halnak monofonikus sötétszürke háta van, egyes fajok testének oldalán különböző formájú fekete foltok vannak elszórva.

A szibériai, a Bajkál-, az Amur-, az Alsó-Amur- és a Sárgafoltos szürkéknél a medenceúszók felett viszonylag nagy vöröses folt található. A hasúszókon ferde vörös-barna csíkok vannak, amelyek lila árnyalatúak. A kifejlett halak farok- és anális úszói vörösbordó színűek. A hím hátúszó hátulja magasabban van, mint az eleje. A nőstényeknél az uszonynak ez a része kisebb vagy azonos magasságú. Jól látható rajta több vízszintes vöröses foltsor, lekerekítetttől a hosszúig, türkiz vagy lila árnyalatú függőleges csíkok formájában. A legnagyobb egyedek (5-6 kg-ig) a mongol és az európai szürkéknél figyelhetők meg. Szibéria magashegyi tavaiban törpeformák is ismertek, amelyek egész életükben megőrzik ivadékszínüket a test oldalain sötét keresztirányú csíkok formájában.

Életmód és táplálkozás

A szürkeség tiszta és hideg vizű hegyi típusú folyókban, valamint oligotróf tavakban él, 2000-2300 m tengerszint feletti magasságban. Táplálékul a zoobentosz élőlényei szolgálnak: lárvái, kőlegyek, majálisok, csironomidák, imágóik, meleg évszakban pedig különféle légi rovarok. Egyes szürkésfajták más halakat is megehetnek, különösen a nagytestű egyedek akár kis rágcsálókat is.

Szürke fogása

A szürkét lehetőleg légyen, csalival (általában féreggel) ellátott úszóeszközön fogjuk. Csalikon pörgetve is elkapták.

Faj és alfajok

Jegyzetek

  1. ↑ L. P. Sabaneev . "Oroszország halai". — 3. kiadás. - 1911. - T. 1.
  2. ↑ 1 2 3 A faj szerepel a "Vertebrates of Russia" adatbázisban. Archív másolat 2015. szeptember 24-én a Wayback Machine -nél .
  3. ↑ Reshetnikov Yu.S. , Kotlyar A.N., Russ T.S. , Shatunovsky M.I. Ötnyelvű állatnevek szótára. Hal. Latin, orosz, angol, német, francia. / főszerkesztőség alatt akad. V. E. Sokolova . - M . : Rus. lang. , 1989. - S. 71. - 12 500 példány.  — ISBN 5-200-00237-0 .
  4. ↑ Knizhin I. B. A szürkék ( Thymallus ) diverzitása és taxonómiai azonosítása a Jenyiszej folyó medencéjében . — A Szibériai Szövetségi Egyetem folyóirata. Biológia, 2011. - V. 4. , 3. sz . - S. 292-300 . Archiválva : 2018. január 9. a Wayback Machine -nál

Linkek