A kinázok Src családjába ( Src család kinázai , SFK ) tartoznak az Src - hez hasonló szerkezetű emlős eredetű, nem receptor protein kinázok . Gerincesekben az Src család kilenc kináza ismert: Src , Yes, Fgr, Fyn , Lyn, Hck, Lck, Blk , Frk.
1911-ben Francis Rous kimutatta, hogy egy később Rous-szarkómavírus (RSV) nevű ágens rákot okoz csirkékben [1] . További kutatások kimutatták, hogy az RSV egy retrovírus , és a szarkóma kialakulásához egy génnek jelen kell lennie a genomjában, amelyet v-src-nek ( angol viral sarcoma , viral sarcoma) neveznek.
1979-ben Michael Bishop és Harold Varmus a v-src-hez hasonló szerkezetű csirkegént fedeztek fel. [2] C-src- nek hívták ( eng. cellular src , cellular src). Ezt követte a gén számos hasznos funkciójának vizsgálata. Felfedezték, hogy a fehérje virális változata nem tartalmazza a tirozin-527 gátló helyet. Ez a szekvencia jelen van a természetes fehérje szerkezetében, amely ennek köszönhetően csak szükség esetén aktiválódik, így proto-onkogén, ellentétben a tipikus v-src onkogénnel. Ezt követően más géneket fedeztek fel, amelyek szerkezetükben hasonlóak az src-hez, és egyesültek az Src családban.
Úgy gondolják, hogy valamikor a múltban az emlős src gént tévedésből beépítették a vírus genomjába, amely egyidejűleg vagy később mutált, és veszélyes v-src onkogén lett. Az src és más vírus onkogének sejtes eredetének felfedezéséért Michael Bishop és Harold Varmus 1989 -ben fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott . [3]
Az Src családba tartozó kinázok jelátviteli fehérjék tipikus moduláris felépítésével rendelkeznek. A mirisztoilezett N-terminális fragmentumot SH3, SH2 domének, tirozin-kináz katalitikus domén és egy rövid C-terminális fragment követik [4] .