Szürke süvöltő

szürke süvöltő

Női
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízKincs:SzauropsidákOsztály:MadarakAlosztály:fantail madarakInfraosztály:Új szájpadlásKincs:NeoavesOsztag:passeriformesAlosztály:énekes verébInfrasquad:passeridaSzupercsalád:PasseroideaCsalád:pintyekAlcsalád:AranypintyekTörzs:süvöltőkNemzetség:SüvöltőkKilátás:szürke süvöltő
Nemzetközi tudományos név
Pyrrhula cineracea ( Cabanis , 1872 )

A szürke süvöltő [1] ( lat.  Pyrrhula cineracea ) Szibériában és a Távol-Keleten gyakori süvöltőfaj. A közönséges süvöltővel ellentétben ennek az erdei madárnak a hímeinek tollazata nem piros. Hegyi cédrus- és vörösfenyőerdőkben elterjedt. A fészkek magasan a vörösfenyők koronájában, esetleg a fenyők aljnövényzetében helyezkednek el.

Leírás

A madár kis méretű, veréb, bár nagyobbnak tűnik. Valójában a szürke süvöltő még a közönségesnél is kisebb. A fej tollazata felülről, a csőr és a szem körül fekete. A repülési és farktollak szintén feketék, kék fémes fényű. Az ágyék és a farok fehér színű.

Férfi Hát, váll, nyak, orcák, nyak alulról, hasa és oldala szürke. A test alsó részének színtónusa az életkortól és az egyéni sajátosságoktól függ. Néha vörös árnyalat van az arcokon, a háton és a test alsó részén.

Nő A nyak, az orcák és a vállak szürke. Háta barnásbarna. A nyak alulról, a has és az oldala szürkésbarna. A felnőtt nőstényeknél az orcák és a has közepe jellegzetesen szürkébbek.

Fiókák Túlnyomóan okkerbarna tollazatú, halványabb, mint a közönséges süvöltőcsibéké. Fekete lendkerekek és kormányok. A csibék fején nincs „fekete sapka”, mint például a felnőtteknél.

Elosztás

Hegyvidéki erdők Nyugat- és Kelet-Szibériában, a Távol-Keleten. Elterjedési terület: Kelet-Ázsia az Ob-völgytől és az Altaj nyugati lábától keleten az Okhotszki-tenger és a Japán-tenger partjáig. Északon az 59. szélességi körig, délen a Dél-Altáj, Tannu-Ola, Délkelet-Tuva, Khangai, Khamar-Daban, Kentei, a Nagy-Khingan északi része, a folyó völgyében. Sungari a 46. szélességi körbe, a Sikhote-Alin déli csücskébe. Az ussuri és a közönséges süvöltőkkel együtt fordul elő, különböző, bár szomszédos biotópokat elfoglalva. Koreában és Észak-Kínában telelőterületeken, még a sztyeppei biotópokban is megjelenik (Transbaikalia).

Szisztematika

Az alspecifikus jellemzőket nem ismertetjük. A dél-szibériai hegyektől északra és a Távol-Keleten élő populációk azonban átlagosan nagyobbak, elérik a süvöltő maximális méretét.

Fenológia

Kelet-Szibériában a szürke és közönséges süvöltők úgy viselkednek, mint egy ülő vagy nomád madarak. Tekintettel arra, hogy e fajok elterjedési területe ezen a vidéken meghaladja az 1000 km-t, bátran kijelenthető, hogy egyes madarak rendszeresen vándorolnak, melynek időpontja évről évre jelentősen változik. A süvöltő északi populációinak vándorlása miatt e két faj telelőterülete valamelyest délre tolódik, méretben meghaladja a fészkelő területet, illetve néhány madár (főleg kétéves és idősebb) a fészkelő területen marad. , csak élelem után vándorolnak. Azokon a helyeken, ahol elegendő táplálék van, a süvöltők egész télen maradhatnak, jelentős koncentrációt létrehozva (akár 500 vagy több egyed - közönséges).

Más fajokhoz hasonlóan a süvöltők életciklusának bizonyos függőségét mutatják a természetben zajló fenológiai változásoktól, de nincsenek egyértelmű naptári határok a vizsgált faj fő életszakaszainak periódusai és alperiódusai között. Megfigyelték azonban, hogy a különböző típusú süvöltők életében egy bizonyos időszak kezdetének átlagos időpontja eltolódik egymáshoz képest.

Hangosítás

P. cineracea hívás, oz. Bajkál.






P. cineracea dal, oz. Bajkál.






Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Boehme R.L. , Flint V.E. Ötnyelvű állatnevek szótára. Madarak. Latin, orosz, angol, német, francia / Szerk. szerk. akad. V. E. Sokolova . - M . : orosz nyelv , RUSSO, 1994. - 845 p. - 2030 példány.  - ISBN 5-200-00643-0 .

Linkek