Eladási opció

Eladási opció ( eng.  put option ) – eladási opció , a vételi opcióval együtt a csereopció egyik formája .

Szokásos csereszerződésről van szó , amelynek értelmében az opció vevője megszerezte a jogot (de nem kötelezettséget) arra, hogy a mögöttes eszköz bizonyos mennyiségét az opció eladójának fix áron ( kötési árfolyamon vagy lehívási áron) eladja az opció időtartama alatt. az opció élettartama [1] . Az opció értékét az opció vevője által az opció eladójának fizetett prémium határozza meg .

Az opció hozama az opciós szerződésben részes felek számára az opció alapjául szolgáló mögöttes eszköz piaci árának változásától függ . Az opció alatti mögöttes eszköz lehet:

Az opciós jogok gyakorlásának célszerűségét annak pénzben kifejezett értéke – a profittermelő  képesség – határozza meg . Ha a mögöttes eszköz piaci ára meghaladja a kötési árat, akkor az opció tulajdonosa (opció vevő) nem él az opció alapján történő eladási jogával, mivel ebben az esetben a piaci ár alatti áron lesz kénytelen eladni, ill. vesztesége egyenlő lesz a piaci ár és a kötési ár különbségével. Ha a piaci ár a kötési ár alatt van, az opció tulajdonosa élhet magasabb áron történő eladási jogával. Ebben az esetben a nyeresége egyenlő lesz a kötési ár (a kötési ár) és a piaci ár különbségével, mínusz az opció megvásárlásakor fizetett opciós prémium. Így az opciós ügylet megkötése lehetővé teszi az opció vevőjének (tulajdonosának), hogy a piaci ár esése esetén nyereséget érjen el (lásd az ábrát).

Egy opció értéke a Black-Scholes képlet segítségével határozható meg

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Sharp W., Alexander G., Bailey J. Investments. M: INFRA-M, 2004, 638. o
  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban