A „No pasaran” ( spanyolul: ¡No pasarán! – „(Ők) nem fognak átmenni!” ) egy politikai szlogen , amely az álláspontja védelmének határozott szándékát fejezi ki.
Ez a kifejezés az első világháború francia katonai szlogenjéhez nyúlik vissza fr. On ne passe pas! - ("nincs átjárás"), ami viszont megismétli a tiltó táblákra jellemző idiomatikus kifejezést . A szlogen az 1916-os verduni csata idején vált népszerűvé, kifejezve a franciák eltökéltségét, hogy megvédjék szülőföldjüket. Robert Nivel tábornoknak köszönhetően szárnyas lett , bár ezt a kifejezést korábban a katonai propagandában használták. Ezzel egy időben egy hazafias dal is készült: „ Verdun! On ne passe pas ” (Eugène Jouillot és Jacques Casoy szövege, René Mercier zenéje), amelynek kórusa részben így szólt: „Halte là! on ne passe pas... (...) C'est ici la porte de France, Et vous ne passerez jamais" ( "Állj meg! Nincs átjáró! (...) Ez Franciaország kapuja, És te soha nem fog átmenni rajta!" ). Ez a kifejezés a második marne - i csata (1918) után propagandaplakátokon is megjelent, később pedig a Maginot-vonal helyőrségei (1929-1940) emblémáin is szerepelt.
Ez a szlogen a spanyolból került az orosz nyelvbe. A spanyol polgárháború idején (1936-1939), amikor a francoista csapatok Madridhoz közeledtek , Dolores Ibarruri használta 1936. július 18-i beszédében ("No pasarán"-nak is nevezték) [1] . Ezt követően a szlogen az antifasiszta mozgalom egyik szimbólumává vált . A védekezés sikeres volt, Franco kénytelen volt leállítani az offenzívát. A felbátorított antifasiszták ezt egy új (kevésbé ismert) szlogennel ünnepelték: " Pasaremos!" (Múlunk!).
Francisco Franco válaszmondata „Hemos pasado” („Elmúltunk”) csak három évvel később, Madrid eleste után, 4 nappal a háború vége előtt hangzott el. Majdnem közvetlenül ezután a híres spanyol énekesnő, Celia Gamez előadta a Ya hemos pasado ("És mégis túljutottunk") című dalát [2] .
Nem mennek át!, mondták a marxisták
Nem fognak átmenni!, kiabálták az utcákon
Nem fognak átmenni!, hallatszott folyamatosan Minden
téren szánalmas hangjukkal
(...)
Már átmentünk!, mondják a lázadók
Már túljutottunk!, mi pedig a Pradóban
Egyenesen Señá Cibelesre nézve
(...)
Már túl vagyunk, és várunk,
hogy lássuk, leesik a kormánybál
Már túl vagyunk!
Ha, ha, ha!
Már túljutottunk!
[3]