Kelet-európai pocok | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
tudományos osztályozás | ||||||||||||
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízOsztály:emlősökAlosztály:ÁllatokKincs:EutheriaInfraosztály:PlacentálisMagnotorder:BoreoeutheriaSzuperrend:EuarchontogliresNagy csapat:RágcsálókOsztag:rágcsálókAlosztály:SupramyomorphaInfrasquad:rágcsálóSzupercsalád:MuroideaCsalád:HörcsögökAlcsalád:Mezei egérNemzetség:szürke pocokKilátás:Kelet-európai pocok | ||||||||||||
Nemzetközi tudományos név | ||||||||||||
Microtus levis Miller , 1908 | ||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||
természetvédelmi állapot | ||||||||||||
Least Concern IUCN 3.1 Least Concern : 13454 |
||||||||||||
|
A kelet-európai pocok [2] ( lat. Microtus rossiaemeridionalis ) a szürke pocok nemébe tartozó rágcsálófaj .
A közönséges pocok Microtus arvalis ikerfaja . A rendszertanban általában használt külső jellemzők szerint mindkét faj megkülönböztethetetlen egymástól. A fő, jelenleg jól ismert diagnosztikai jellemző a diploid kromoszómakészlet: a kelet-európai pocok 54, a pocok 46. Megbízható és gyors fajmeghatározás, sem szabadföldi tudományos kísérletekben, sem a gyakorlatban nem. növényvédelem, még nem lehetséges.
A tartomány nagy része egybeesik a közönséges pocok elterjedési területével, és annak középső részére tolódik el. Az ikerfaj tovább hatol északra (Finnország), és nem megy olyan messzire délre (ritka leletek a Kaukázusban) és délkeletre (Kazahsztánban - csak a Kustanai régióban). A volt Szovjetunió területén a kelet-európai pocok Ukrajnában széles körben elterjedt (14 régióban található), főként annak bal parti részén. Gyakori a leningrádi és moszkvai régiókban. Az Alsó- és Közép-Volga vidékén háttérfajként jegyzik. A vonulat nyugati határa a balti államokon, Fehéroroszországon, Moldován és Románián halad át. Délen a Balkánon - a volt Jugoszláviában (Dél-Szerbia, Macedónia nagy része) - találtak településeket. A 20. században Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet egyes vidékeire hozták. A legkeletibb leletek az Irkutszk régióból (az Angara folyó felső folyásának mindkét partján, Irkutszk környékén, az Olkhon-szigeten), Burjátiából (Ulan-Ude), valamint Habarovszkból, Szovetszkaja Gavan városából ismertek. Terület. [3]
Mindkét faj azonos éghajlati övezetekben és tájakon él, vegyes településeket alkot, ugyanakkor fenntartja a szaporodási elszigeteltséget. Helyhez kötött eloszlásuk, az ásó- és táplálékkeresés jellege, valamint az életmód és viselkedés egyéb vonatkozásai nem mutatnak lényeges különbséget. Tekintettel a jelenlegi tudásszintre, úgy tekinthető[ kitől? ] , hogy a pocokról korábban felhalmozott összes információ, beleértve annak gazdasági jelentőségét és ártalmasságát is, közvetlenül az ikerpocokra, a kelet-európai pocokra vonatkozik. További speciális vizsgálatokra van szükség ezen információk tisztázásához és konkretizálásához az egyes pocokfajokkal kapcsolatban.