Kelet-európai pocok

Kelet-európai pocok

Az idei fiatal, feltehetően kelet-európai pocok
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízOsztály:emlősökAlosztály:ÁllatokKincs:EutheriaInfraosztály:PlacentálisMagnotorder:BoreoeutheriaSzuperrend:EuarchontogliresNagy csapat:RágcsálókOsztag:rágcsálókAlosztály:SupramyomorphaInfrasquad:rágcsálóSzupercsalád:MuroideaCsalád:HörcsögökAlcsalád:Mezei egérNemzetség:szürke pocokKilátás:Kelet-európai pocok
Nemzetközi tudományos név
Microtus levis Miller , 1908
Szinonimák
  • Microtus epiroticus [1]
  • Microtus rossiaemeridionalis  Ognev, 1924 [1]
  • Microtus subarvalis  Meyer , Orlov et Skholl, 1972 [1]
természetvédelmi állapot
Állapot iucn3.1 LC ru.svgLeast Concern
IUCN 3.1 Least Concern :  13454

A kelet-európai pocok [2] ( lat.  Microtus rossiaemeridionalis ) a szürke pocok nemébe tartozó rágcsálófaj .

Megjelenés

A közönséges pocok Microtus arvalis ikerfaja . A rendszertanban általában használt külső jellemzők szerint mindkét faj megkülönböztethetetlen egymástól. A fő, jelenleg jól ismert diagnosztikai jellemző a diploid kromoszómakészlet: a kelet-európai pocok 54, a pocok 46. Megbízható és gyors fajmeghatározás, sem szabadföldi tudományos kísérletekben, sem a gyakorlatban nem. növényvédelem, még nem lehetséges.

Elosztás

A tartomány nagy része egybeesik a közönséges pocok elterjedési területével, és annak középső részére tolódik el. Az ikerfaj tovább hatol északra (Finnország), és nem megy olyan messzire délre (ritka leletek a Kaukázusban) és délkeletre (Kazahsztánban - csak a Kustanai régióban). A volt Szovjetunió területén a kelet-európai pocok Ukrajnában széles körben elterjedt (14 régióban található), főként annak bal parti részén. Gyakori a leningrádi és moszkvai régiókban. Az Alsó- és Közép-Volga vidékén háttérfajként jegyzik. A vonulat nyugati határa a balti államokon, Fehéroroszországon, Moldován és Románián halad át. Délen a Balkánon - a volt Jugoszláviában (Dél-Szerbia, Macedónia nagy része) - találtak településeket. A 20. században Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet egyes vidékeire hozták. A legkeletibb leletek az Irkutszk régióból (az Angara folyó felső folyásának mindkét partján, Irkutszk környékén, az Olkhon-szigeten), Burjátiából (Ulan-Ude), valamint Habarovszkból, Szovetszkaja Gavan városából ismertek. Terület. [3]

Életmód

Mindkét faj azonos éghajlati övezetekben és tájakon él, vegyes településeket alkot, ugyanakkor fenntartja a szaporodási elszigeteltséget. Helyhez kötött eloszlásuk, az ásó- és táplálékkeresés jellege, valamint az életmód és viselkedés egyéb vonatkozásai nem mutatnak lényeges különbséget. Tekintettel a jelenlegi tudásszintre, úgy tekinthető[ kitől? ] , hogy a pocokról korábban felhalmozott összes információ, beleértve annak gazdasági jelentőségét és ártalmasságát is, közvetlenül az ikerpocokra, a kelet-európai pocokra vonatkozik. További speciális vizsgálatokra van szükség ezen információk tisztázásához és konkretizálásához az egyes pocokfajokkal kapcsolatban.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Szisztematika és szinonímia  (angol)  (elérhetetlen link) . Biolib. Letöltve: 2011. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2013. augusztus 2..
  2. The Complete Illustrated Encyclopedia. "Emlősök" könyv. 2 = The New Encyclopedia of Mammals / szerk. D. Macdonald . - M. : Omega, 2007. - S. 445. - 3000 példány.  — ISBN 978-5-465-01346-8 .
  3. Moroldoev I.V., Seremetyeva I.N., Kartavceva I.V. Az első feljegyzés a kelet-európai pocokról (Microtus rossiaemeridionalis) Buryatiában  (orosz)  // Russian Journal of Biological Invasions: Tudományos cikk. - 2017. - T. 10 , 2. sz . — S. 88-94 . Archiválva az eredetiből 2017. szeptember 5-én.

Linkek