Sigban jelölés

A röntgenspektroszkópiában a szigban jelölést használják egy adott elemre jellemző spektrális vonalak megnevezésére . Nevét Manne Sigban svéd fizikusról kapta .

A röntgen emissziós spektrum jellegzetes vonalai atomi átmeneteknek felelnek meg, amelyek során egy elektron szabad helyre kerül az atom belső héjában. Egy lyuk keletkezhet ott az atom elektronokkal történő bombázása vagy röntgensugárzás következtében, illetve az atommag radioaktív béta-bomlása után is.

Minden átmenetet egy nagy latin betűvel jelölünk, amely megfelel annak a héjnak, amelyre az áttérés történik (K, L, M…), és egy kis görög betűvel az indexben, jelezve, hogy az a héj, amelyről az átmenet történik, hogyan felel meg a amelybe az átmenet megtörténik (α, β, γ…). Például K α jelöli az átmenetet a K-héjra az első fedőből (azaz az L héjból), K β  - a következő fedőből (azaz az M héjból).

A röntgenátmenetek bevezetett szisztematikája nem vette figyelembe a héjak átvilágítási együtthatójának különbségeit, az atomban jelentkező finom hatásokat, és félig empirikus volt. Elképzelhető, hogy az α, β, γ indexeknek egyértelműen meg kell felelniük annak a héjnak a számának, amelyből az átmenet megtörténik. De a Moseley -törvény közelítése és a fontos hatások figyelmen kívül hagyása Bohr elméletében meglehetősen zavaros jelölési rendszerhez vezetett. A modern fogalmak szerint a főkvantumszámmal csak a spektrumsorozat neve van egyértelmű kapcsolatban, míg az α, β, γ index a történelmileg elfogadott szabályok szerint van beállítva [1] .

Bár a Sigban-féle nómenklatúrát még mindig széles körben használják a spektroszkópiában, nem szisztematikus és gyakran félrevezető. Ezen okok miatt a Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniója (IUPAC) más nómenklatúrát javasolt. A táblázat a Sigban-nómenklatúra és az IUPAC-nómenklatúra néhány leggyakoribb átmenetének megfelelését mutatja.

Megfelelőségi táblázat a Sigban-nómenklatúra és az IUPAC-nómenklatúra vonalmegjelöléseihez
alacsonyabb energiaszint Felső energiaszint A sor neve a Sigban nómenklatúrában IUPAC nómenklatúra
K (1s- 1 ) L 3 (2p 3/2 −1 ) Ka 1 KL 3
L 2 (2p 1/2 −1 ) Ka 2 KL 2
M 3 (3p 3/2 −1 ) Kβ 1 KM 3
M 2 (3p 1/2 −1 ) Kβ 3 KM 2
L 3 (2p 3/2 −1 ) M 5 (3d 5/2 −1 ) La 1 L 3 -M 5
L 2 (2p 1/2 −1 ) M 4 (3d 3/2 −1 ) Lβ 1 L2 - M4_ _
M 5 (3d 5/2 −1 ) N 7 (4f 7/2 −1 ) Mα 1 M5 - N7_ _

Linkek

Lásd még

Jegyzetek

  1. Röntgen spektrális fluoreszcencia analízis . Letöltve: 2017. július 22. Az eredetiből archiválva : 2017. október 13..