Je m'appelle Barbra

A Je m'appelle Barbra Barbra Streisand  nyolcadik stúdióalbuma, amelyet a Columbia Records adott ki 1966 októberében. Streisand az album nagy részét franciául adja elő . Az album az Egyesült Államok Billboard 200 -as listáján az 5. helyezést érte el, ésa RIAA [5] [6] arany minősítést kapott 2002. április 24-én, 36 évvel az album megjelenése után. Ez az album volt Streisand utolsó albuma, amely a top 10-be jutott egészen 1971-ig, amikor a Stoney End a 10. helyet érte el.

Az albumról

A Je m'appelle Barbra egy csodálatos és hosszú együttműködés kezdetét jelentette Barbra és a neves francia zeneszerző, Michel Legrand között . „Barátom és leendő ügynököm, Nat Shapiro mutatott be bennünket" - mondta Legrand 2013-as Anthology albumának jegyzeteiben . „[Shapiro] akkoriban a Columbia Records -nál dolgozott, és Barbra éppen befejezte a My Name Is Barbra című két albumának felvételét . Gondoltak egy harmadik album felvételére is ezzel a névvel, de franciául - Je m'appelle Barbra . Akkor még csak huszonnégy éves volt. Minden este találkoztunk vele az öltözőjében a Broadwayn  – akkoriban a Funny Girl című musicalben dolgozott.és késő estig dolgozott. Ez a felvétel, amely a „Once Upon a Summertime” című dal hihetetlen változatát tartalmazza, erős barátságunk és együttműködésünk kezdetét jelentette. Hangszínének varázslatával, tiszta hangszínével és azzal az ajándékkal, hogy a dalokon keresztül érzelmeket közvetít, Barbra Streisand örökre kivételes előadó marad."

A Je m'appelle Barbra producere, Ettore Stratta így emlékezett vissza: „Akkoriban lemezeket készítettem európai irányultságú idegen nyelvű amerikai művészeknek. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk egy EP -t  – négy dalból – Barbra franciául énekelve. Aztán a projekt odáig fejlődött – Streisand annyira elégedett volt és boldog, ugyanakkor találkozik Michellel [Legranddal], beleszeret – a zenéjébe, a feldolgozásaiba, mindenbe –, hogy kibővítettük ezt a kis ötletet és egy egész lemezt rögzítettek."

Streisand 1966-os nyári turnéja során új francia anyagokat kezdett előadni. Dalokat mutatott be a színpadról: „Különösen neked. Nagyon szeretnék előadni három új dalt, amelyek a Je m'appelle Barbra című új albumomon fognak megjelenni . Valójában ez két album. Az egyiket teljesen franciául, a másikat pedig angolul és franciául vettem fel... és most szeretném elénekelni ezeket a dalokat neked - ha persze emlékszem a szavakra.

Amikor az album 1966 októberében megjelent, világossá vált, hogy egy lemezre csökkentették. Akárhogy is történt, Streisandnek még mindig hatalmas mennyiségű felvett anyaga volt.

A „ Non C'est Rien ”, „Les Enfants Qui Pleurent”, „Et La Mer” és „Le Mur” című dalokat a Barbra Streisand En Francais EP -n 1966 júliusában adták ki Európában .

Egy másik dal az album szekcióiból, a "Look" lett Barbra " Stout-Hearted Men " kislemezének b-oldala , amely 1967 júniusában jelent meg.

Album felvétel

Michel Legrand így beszélt Streisandról és a projekt eredetéről: „Késő este találkoztam először Barbrával, miután a Funny Girl véget ért.“. Volt egy kis zongorája az öltözőjében. A fellépése után minden este dolgoztunk az albumon. Általában hajnali négy-ötkor végeztünk. Néha elviselhetetlen, nagyon igényes. De ha valamiért küzd, az mindig jobb eredményhez vezet. Amikor otthon van az „embereivel”, akiknek nem számít a státusza vagy a sikere, egy hétköznapi kislány.”

Streisand maga is szeretettel emlékszik vissza erre a kiadásra: " Je m'appelle Barbra ? - Ó, imádom ezt a lemezt, mert erre írtam először a dalomat, a "Ma Premiere Chanson"-t. Nagyon sok emberrel dolgoztam akkoriban ezen a francia albumon, köztük Eddy Marnay-vel, egy csodálatos emberrel, aki kedves számomra – ő írta a szövegeket. Ezért megkértem őt, hogy írja meg az általam komponált zeném szövegét."

A Je m'appelle Barbra felvétele 1965 és 1966 között történt. Az album következő felvételei ismertek:

1965. november 16., stúdió ismeretlen

• "Clopin Clopant"
• "Speak to Me of Love" (kiadatlan alternatív változat, Legrand rendezésében)
• "Nem, C'est Rien"
• Martina
• "Les Enfants Qui Pleurent" (a "Martina" francia változata)
• Néz
• "Et La Mer" (a "Look" francia változata)
• "Le Mur"

1966. január 13., Studio A (799 7th Avenue, New York)

• "C'est Si Bon"
• "Mit most szerelmem"†
• " Autumn Leaves " (kiadatlan verzió Emanuel Vardy brácsás közreműködésével)
• "Egyszer volt egy nyár"
• "La Valse des Lilas" (az "Once Upon a Summertime" francia változata) †
• "Szeress és tanulj"

† – ezeket a dalokat nem adták ki

1966. március 20., Studio C (207 East 30th Street, New York)

• "Újra szabad"
• "Voltam már itt"

1966. szeptember 14., Studio C (207 East 30th Street, New York)

• "Szeretet kívánok" †
• Qui Es-Tu? (A "Szeress és tanulj" francia változata) †
• "Et Maintenant" (a "What Now, My Love?" francia változata) †
• "Ma Premiere Chanson"
• "Szólj hozzám a szeretetről"
• "Parlez-Moi D'amour" (a "Speak to Me of Love" francia változata) †
• "Que Reste-T-Il De Nos Amours" (az "I Wish You Love" francia változata) †

† - Ray Ellis által hangszerelt daladatoknem jelent meg

1966. október 14., Studio A (799 7th Avenue, New York)

• "Szeretet kívánok"
• "Mit most szerelmem"
• "Clopin Clopant" (francia változat) †
• " Les Feuilles Mortes " (az " Őszi levelek " francia változata ) *

† - Ray Ellis által hangszerelt daladatoknem jelent meg

Az 1966. október 14-i ülés volt a New York-i 799 7th Avenue 799 7th Avenue A Stúdió utolsó használata. Ezt követően a stúdiót bezárták, és a Columbia Records művészei megkezdték a felvételeket az East 52nd Street 49. szám alatt.

Promóció és kereskedelmi teljesítmény

Az album 1966. november 19-én debütált az amerikai Billboard 200 -on, és ezzel az 5. helyen végzett. 29 hetet töltött a diagramon. Közel 36 évvel megjelenése után a Je m'appelle Barbra 2002. április 24-én arany minősítést kapott.

Az album promóciós kampányának részeként két kislemez is megjelent. Az első, a "Non C'est Rien" / "Le Mur" 1966 júliusában jelent meg, és tartalmazta Barbra korábban kiadott "Non C'est Rien" című számát a Color Me albumon és egy új dalt, a "Le Mur"-t, amely egy francia. az "I've Been Here" című dal verziója. Amerikában egyik dal sem aratott sikert, soha nem került fel a Billboard Hot 100 listájára .

A "Free Again" / "I've Been Here" című dalok második kislemezként jelentek meg 1966 szeptemberében. A "Free Again" a "Non C'est Rien" dal angol verziója, a francia szöveget Michel Jordan írta. Az "I've Been Here"-t Charles Dumont és Michel Vaucaire írta kifejezetten Edith Piaf számára . A dal eredeti francia szövege (a dal neve "Le Mur") a berlini falról szól (" Nagy szürke falat építettek...a gyűlölet falát, a félelem falát "). Dumont és Walker sokáig habozott, hogy Streisandnak adják-e a dalt, még Piaf 1963-as halála után is. Earl Schumann új angol szöveget írt Streisandnak, megváltoztatva a dal lényegét – most ez a dal a magabiztosságról és a függetlenségről szól. A "Le Mur" dal francia változatát végül felvették, és a Je m'appelle Barbra albumon szerepelt . A kislemez 1966. október 15-én debütált a Billboard Hot 100 -on, a 89. helyen. A lista negyedik hetében érte el csúcspozícióját - a 83. helyet. Összességében a kislemez 4 hetet töltött a top 100-ban.

Album borítója

A Je m'appelle Barbra címlapfotóját Richard Avedon készítette . Streisandról erről a fotózásról készült két fénykép először a Harper's Bazaar 1965. decemberi számában jelent meg .

Streisandnak ez volt az első munkája Richard Avedonnal. Aznap sok gyönyörű fényképet készítettek, köztük egy fotózást Streisandról, aki papírmasé karkötőt visel ; fényképfelvétel, amelyben Streisand megérinti az orrát; valamint további négy fotósorozat Streisandról egy széles karimájú spanyol kalapban – ezeket a képeket először a Just for the Record ... 1991 című album füzetében mutatták be.

Zeneszámok listája

Barbra Streisand En Français

A Barbra Streisand En Français Barbra Streisand EP -je  ,1966 júliusában jelent meg a Columbia Recordsnál .

Az albumról

1966 nyarán Ettore Strutta összeállt Streisanddal, hogy felvegyenek egy exkluzív EP -t francia nyelven, hogy megjelenjenek az európai piacokon. Barbra annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy ebből a projektből egy teljes értékű album lett - Je m'appelle Barbra .

A Barbra Streisand En Français 1966 júliusában jelent meg Európában a 7"-on. Az EP négy dalt tartalmazott, amelyek közül néhány végül nem került fel a Je m'appelle Barbra -ra .

A "Non C'est Rien" című dal először 1966 elején jelent meg a Color Me Barbra című albumon .

A "Les enfants qui pleurent" a Je m'appelle Barbra "Martina" című dalának frankofón változata .

Az "Et la mer" a "Look" című dal francia nyelvű változata, amelyet a Je m'appelle Barbra albumhoz rögzítettek, de nem szerepel a számok végleges listáján. A "Look" angol verziója először a következő évben jelent meg a " Stout-Hearted Men " kislemez B-oldalaként.

A minialbum utolsó dala, a "Le mur" a Je m'appelle Barbra -n jelent meg az "I've Been Here" angol verziójával együtt.

Az album borítójához készült fényképeket Philippe Halsman készítette 1965-ben Streisand manhattani otthonában .

Zeneszámok listája

1. " Non C'est Rien " (Michel Jourdan, Armand Canforat, Joseph Basile) - 3:27
2. "Les enfants qui pleurent" (Michel Legrand, Hal Shaper) – 2:21
3. "Et la mer" (Michel Legrand, Hal Shaper) - 2:21
4. "Le mur" (Charles Dumont, Michel Walker) - 2:34

Jegyzetek

1. ↑ William Ruhlmann. Barbra Streisand -  Je m'appelle Barbra ismertető . AllMusic . Netaction LLC. Letöltve: 2022. július 14. Az eredetiből archiválva : 2021. október 20.
2. ↑ Review: Je m'appelle Barbra  // Cashbox  :  magazin. – New York: The Cash Box Publishing Co. Inc., 1966. - november 5. ( 28. kötet , 15. szám ). — 42. o . — ISSN 0008-7289 . Archiválva az eredetiből 2022. március 22-én.
3. ↑ Colin Larkin . The Encyclopedia of Popular Music  . - 3. - N. Y. : Muze UK Ltd., 1998. - Vol. 7. - P.  5194-5195 . — 5824 p. — ISBN 1-56159-237-4 .
4. ↑ Peter Reilly. Review: Barbra Streisand - Je m'appelle Barbra  // HiFi/Stereo Review  :  magazin. - New York: Ziff-Davis Publishing Company , 1967. - február ( 18. kötet , 2. szám ). - 112-113 . o . — ISSN 0039-1220 . Archiválva az eredetiből 2022. március 29-én.
5. ↑ Joel Whitburn, Legjobb popalbumok 1955-2001 (Menomonee Falls, WI: Record Research, 2001), 845.
6. ↑ Amerikai Hanglemezipari Szövetség  . RIAA. Hozzáférés időpontja: 2012. január 11. Az eredetiből archiválva : 2013. január 4..
7. ↑ 1966-os amerikai bakelit kiadás a Discogs -on

Irodalom

• James Kimbrell. Barbra, Egy színésznő, aki énekel: Engedély nélküli életrajz  (angol) . - 1. - Boston, MA: Branden Publishing Company, Inc., 1989. - 472 p. - ISBN 0-8283-1923-5 .
• James Spada. Streisand: A nő és a legenda  (angol) . - 1. - N. Y .: Pocket Books , 1983. - 373 p. — ISBN 0-671-45523-0 .

Linkek

• Color Me Barbra az Internet Movie Database -ban
• A Barbra Streisand hivatalos oldala – Color Me Barbra
• Barbra Streisand Archívum: Records/Color Me Barbra archiválva : 2009. július 19. a Wayback Machine -nél

Fotó, videó és hang	Spotify
Tematikus oldalak	Minden zene diszkók MusicBrainz