| 400. Luftwaffe vadászrepülőszázad | |
|---|---|
| Jagdgeschwader 400 | |
| Század emblémája | |
| Létezés évei | 1944-1945 _ _ |
| Ország | Németország |
| Alárendeltség | Luftwaffe |
| Típusú | vadászrepülők |
| Magába foglalja |
I./JG400 II./JG400 III./JG400 |
| Funkció | légvédelem |
| Felszerelés | Én-163 |
| Részvétel a |
|
| parancsnokok | |
| Nevezetes parancsnokok | Wolfgang Spate |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Jagdgeschwader 400-as (JG 400) századot a Luftwafféban alakították ki, és egy Me-163-as vadászrepülőgép-elfogóval volt felfegyverezve. A JG 400-at 1944. február 1-jén hozták létre Brandisban (a főhadiszálláson), amely csak Messerschmitt Me-163 rakétavadászokkal volt felfegyverezve, ez volt az első olyan egység a repülés történetében, amely a második világháború alatt aktívan használt harci sugárhajtású vadászgépet.
Wolfgang Späte őrnagy ( JG 54 ) 16 kísérleti sugárhajtású repülőgép Erprobungskommando parancsnoka lett Bad Zwischenahnban (Észak-Németország), ahol a Messerschmitt Me-163 Komet repülőgépeket tesztelték és véglegesítették.
A magas emelkedési sebesség és a rakétahajtómű korlátozott működése miatt az Me-163-at a szövetséges bombázók gyors elfogására tervezték, ezért a Komet egységeket (Staffel) a stratégiai bombázók valószínű útvonalaira tervezték. A JG 400 kezdetben Venloban (Hollandia) állomásozott, majd átszállították a Lipcse melletti Brandisba (Németország).
Jagdgeschwader 400
A Me 163B-1 első felszállását 1944. augusztus 6-án hajtotta végre. 2 Me-163 a levegőben találkozott a 352. vadászcsoport 3 P-51 "Mustang" vadászgépével. A B-17 Flying Fortress bombázóinak első elfogását a JG 400 sugárhajtású vadászgépei hajtották végre 1944. augusztus 16-án, Ryll hadnagy (Ryll) lelőtt egy B-17-est, de azonnal lelőtték a 359. vadászcsoport két Mustangjával ( 352. vadászcsoport).
1944. augusztus 24-én Schubert őrmester megtámadta a B-17-esek egy csoportját, aki azt állította, hogy két B-17-est lelőttek (egy másikat más pilóták szereztek meg). Wingman Schubert megerősítette a B-17 esését. Az egyik Me-163-ast lelőtte egy bombázó tüzér.
1944. szeptember 11-én 7 Komet megtámadta a B-17-es bombázók alakulatát, aminek következtében három B-17-est lelőttek. Szeptember 24-én a JG 400-ban 11 működőképes Me-163-as volt, de nem volt elég pilóta, aki tudta volna repülni. A hónap során az „Üstökösök” mindössze 5 alkalommal szálltak fel, szeptember 28-án a csatában részt vevő rakétavadászok legnagyobb számát jegyezték fel - 9 Me-163-at. Ugyanebben a hónapban két rakétavadászokhoz üzemanyagot gyártó gyár súlyosan megsérült a bombázások következtében, és az üzemanyaghiány a háború végéig sújtotta a JG 400-at. [egy]
1944. október 7-én a számla két B-17-essel bővült, de két Me-163 sem tért vissza a bázisra.
Az Me-163 alacsony hatékonysága a vadászgépek használatának taktikájának felülvizsgálatához vezetett. Az új módszer a következő volt: az Me-163 a rakétahajtóművét használva maximális sebességgel 12 km (40 000 láb) magasságba mászott fel bombázók kialakításával, miközben egy 30 mm-es ágyú láttára támadt repülőgépekre. A maximális magasság elérésekor a vadászgépnek vissza kellett volna merülnie a bombázó alakzatba, és ismét tüzet nyitott volna. Egy ilyen támadás után a gép visszatért a bázisra, ahol megtankolták, és ismét az égbe emelkedett, hogy megtámadja a következő bombázóhullámot.
A szövetséges vadászgépek többféleképpen is felléphettek az üstökösök ellen, a velük találkozó pilóták beszámolói szerint megállapították, hogy egy lekapcsolt hajtóművel végzett merülésnél a Me-163 rendkívül sebezhető volt minden kísérőbombázó vadászgéppel szemben. Hamarosan a Brandis repülőteret a JG 400 bázisaként azonosították, és a szövetséges támadó repülőgépek támadásainak állandó célpontjává vált.
A gyakorlatban problémásnak bizonyult a nagy sebességre való célzás, miközben felmászik a magasságba. Új technológiai megoldásokat teszteltek az Me-163 légi fedélzeti fegyverek hatékonyságának növelésére, a legszokatlanabb az volt, hogy mindegyik szárnyra a törzstől 75 cm-re öt csövet helyeztek el egy 50 mm-es SG500 Jagdfaust rakéták közös burkolatában, amelyek függőlegesen felfelé lőttek. A repülőgépet a törzs tetején egy fotocellával szerelték fel, amely aktiválta a rakétakilövést. Amikor a Me-163 bombázók alakzata alatt 20-70 m-rel lejjebb repült, a bombázó sziluettje, amikor áthaladt a fotocella felett, elindította a telepítést. Az SG500-as harcban való használatának egyetlen esete ismert, 1945. április 10-én. Fritz Kelb rakétákkal lelőtt egy brit Halifax bombázót. Úgy döntöttek, hogy az új fegyvereket sorozatgyártású repülőgépeken használják fel, de csak 12 Me.163V-t alakítottak át, amelyeket soha nem használtak harcban.
1945. április közepére a Komet harctevékenysége az üzemanyag hiánya miatt csökkent. Április 22-én mindössze három Me-163-ast tankoltak, amelyeknek sikerült lelőniük a küldetés felé tartó 640 Lancaster egyikét. Üzemanyaghiány miatt a személyzet egy részét a szárazföldi frontra küldték, vagy a Me-262 Schwalbe pilóták soraiba csatlakoztak, összesen pedig a feladás időpontjáig 80 Me-163 és 60 pilóta tartózkodott a hadrendben. Komet egységek.
Annak ellenére, hogy több mint 300 Me-163B-t gyártottak (köztük több megnövelt üzemanyag-kapacitású Me-163-C-t), a JG 400 a háború végéig csak 9 megerősített győzelmet aratott, ugyanebben az időben 14 "Komet" elveszett (főleg balesetekből és balesetekből).
1945 áprilisában az I. és II. csoportot feloszlatták, az I./JG 400 Brandisben, a II./JG 400 a Husumban.
| A Luftwaffe vadászrepülő századai (Jagdgeschwader) | |
|---|---|
| Napi harcosok | |
| éjszakai harcosok |
|
| Nehéz harcosok |
|
| Napi harci kiképzés |
|
| Éjszakai harci kiképzés |
|
| Nehéz harcosok képzése és harca |
|
| Különleges | |
| A Luftwaffe századai a második világháború alatt | |
|---|---|
| Harcos |
|
| Vadászbombázó |
|
| Éjszakai harcosok |
|