| Finlayson Oy | |
|---|---|
| Típusú | Oy [d] [1] |
| Bázis | 1820 |
| Alapítók | James Finlayson |
| Elhelyezkedés | Finnország :Tampere |
| Kulcsfigurák | Yucca Kurttila |
| Ipar | könnyűipar |
| Termékek | belső textíliák, szövetek |
| Saját tőke |
|
| Nettó nyereség | 31,2 millió euró (2018) |
| Alkalmazottak száma | ↘ 164 (2018) |
| Anyavállalat | Asko [d] [2]és Manna & Co [d] [3] |
| Leányvállalatok | Forssa-yhtiö [d] [4], Vaasan puuvilla Osakeyhtiö [d] [5]és Porin Puuvilla [d] [5] |
| Weboldal | www.finlayson.fi |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Finlayson Oy [ˈfɪnlɛɪsən] egy finn textilipari vállalat, amelyet 1820-ban alapítottak, és amely szöveteket és belső textíliákat tervez és gyárt a névadó márkanév alatt. A cég saját értékesítési hálózattal rendelkezik, amely összesen 22 finnországi és svédországi márkaboltot, egy gyári üzletet és egy webáruházat foglal magában. 2018 végén a társaság 164 főt foglalkoztatott, nettó árbevétele pedig körülbelül 31,2 millió euró volt. A cég központja Salmisaariban, Helsinkiben található. Jukka Kurttila 2014 júniusa óta a Finlayson vezérigazgatója .
A Finlayson Company 1820-ban kezdte meg tevékenységét Tamperében a skót James Finlayson kis gyárában, aki kártyákat és fonógépeket készített gyapjúhoz és lenvászonhoz. Az üzlet nem ment jól, a gépekre nem volt kereslet, és 1828-ban a Finlayson a gépgyártásról áttért a pamut- és gyapjúszálak és szövetek gyártására, és a termelés pamutgyárrá alakult. A gyárban előállított pamuttermékeket már 1831-ben szétterítették Finnországban. A pamutgyár az 1840-es években Finnország legnagyobb, az 1850-1920-as években a skandináv országok legnagyobb üzemévé vált. 1836-ban, már idős korában James Finlayson eladta gyárát Carl Samuel Nottbeck reveli üzletembernek és Georg Adolf Rauch igazságügyi tanácsadónak, de még néhány évig tanácsadóként dolgozott a gyárban, mielőtt visszatért hazájába. A gyárnak jó üzleti híre volt, és Finlayson az eszközök értékesítése során feltételhez kötötte, hogy neve a cégnévben maradjon. A cég új neve Finlayson & Co.
A Tampere központjában, a Tammerkoski folyó mellett található Finlayson gyár fejlett városformáló vállalkozássá vált, amely köré a városi infrastruktúra nőtt ki: lakóépületek, iskola, kórház, könyvtár és templom. A gyár megnyitotta az első takarékpénztárat és szövetkezeti üzletet Tamperében. 1882-ben a gyár gyártotta az első elektromos lámpákat a skandináv országokban. A 20. század elejére a cég mintegy 3300 embert foglalkoztatott.
1934-ben a Finlayson megvásárolta a Forssa Limited részvényeinek 50,1 százalékát Isak Yulintól . 1964 - ben a Vaasan Puuvilla Oy - t egyesítették a Finlaysonnal . Az 1856-ban alapított Vaasan Puuvilla pamutfonó, szövő, festő, ruházati és kikészítő üzeme volt Vaasa városában. Az utolsó egyesülés a Porin Puuvilla Oy -vel 1973-ban történt. Ennek az 1898-ban alapított cégnek volt egy pamutfonó-, szövő- és festőüzeme Poriban, az Isosanna kerületben, a Kokemäenjoki folyó északi partján. Az egyesülés következtében a társaság Finlayson-Forssa Ab Oy- re és Finlayson Ab Oy - re szakadt . Az első részleg a munkaruha szövetekre, a második a belső textíliákra szakosodott. 2008 novemberében a Finlayson-Forssa Oy csődöt jelentett, a gyár termelése 2009. január 23-án leállt. A munkaruházati szöveteket gyártó cég nem kapott elég megrendeléseket, miután a korábbi fő megrendelő, a védelmi minisztérium úgy döntött, hogy Délkelet-Ázsiában rendel egyenruha szövetet. A csőddel kapcsolatban a Finlayson Oy biztosította, hogy a Finlayson-Forssa csődje nem érinti a Finlayson Oy belső textilgyártó tevékenységét. 2009 januárjában azonban a cég bejelentette a tárgyalások megkezdését a létszámcsökkentésről, márciusban pedig a termelés bezárásáról. 2009 szeptemberében leállították, de a cég modellrészlege és logisztikai központja a városban maradt. A Finlayson saját logisztikai központja 2019 tavaszán bezárt, funkcióit a Posti Oyj vette át . A Finlayson gyár területének egy része még mindig a Tammerkoski partján, Tampere központjában található. 2019-ben a Finlayson megvásárolta a Reino és Aino papucsmárkákat.
A Finlayson tervezőcsapatának tagja Sami Woolli, Anu Kanervo és Osmi Koskinen. Ezenkívül a Finlayson termékeket számos szabadúszó tervező fejleszti. Figyelemre méltó Finlayson -nyomatokat tervezett például Aini Vaari (Koronna 1958, Taimi 1961), Pirkko Hammarberg (Optinen omena 1973) és Eine Lepisto (Aalto 1977). A Finlayson lakberendezési tárgyai elnyerték a "Design from Finland" címkét az eredeti finn dizájn miatt, és számos terméket az Allergia és Asztma Szövetséggel együttműködve fejlesztettek ki.
A Finlayson víziója , hogy a világ legátláthatóbb textilipari vállalata legyen. A cél elérése érdekében végzett munka részeként a társaság közzétette a fenntartható fejlődés célprogramját, amely 2020-ig lesz érvényes. Az újrahasznosítási kampány részeként a cég újrahasznosításra használt használt termékeket is gyűjtött, mint például újrahasznosított farmerből készült frottír törölközők, régi paplanhuzatok szőnyegei. A vállalatot két egymást követő évben (2016-2017) választották az iparág legfelelősebb képviselőjének a „Fenntartható Márkaindex” felmérésben.
2017 augusztusában a Finlayson bejelentette, hogy egy hétig tartó kampányt indít, amelynek során a női vásárlók 17%-os kedvezményt kapnak vásárlásaikból, míg a férfi vásárlók a normál árat fizetik. A férfiak és nők közötti áruk árkülönbségét a Nőszövetségnek adományozták. A kampány célja a kézikönyv szerint az volt, hogy vitát keltsen a nemek közötti bérszakadékról. A társaság kezdeményezése nagy visszhangot kapott a közösségi oldalakon, néhány kommentelő megkérdőjelezi a kampány jogosságát. A cég vezérigazgatója, Jukka Kurttila szerint a kampány tudatosan sérti az egyenlőségi törvényt, és "tudatos és szándékos kockázatot" vállal. Az esélyegyenlőségi ombudsmanhoz összesen 16 panasz és sok felhívás érkezett, de nem döntött a kampány jogosságáról. Azt mondta azonban, hogy a helyzet magyarázatot igényel.