Expressz (csoport)

Az Express  egy magyar rockzenekar, amely 1976 és 1983 között a Szovjetunió egyik legnépszerűbb és legkelendőbb magyar együttese volt [1] .

Csoportelőzmények

1962-ben egy budapesti zenei középiskola diákjai elhatározták, hogy létrehozzák saját Dixieland Zenekarukat. A zenekar tagjaként, amelyet „XIII. kerületi Dixieland Band" ("13. kerületi Dixieland Band"), felléptek Dudash Csaba (Dudás Csaba, klarinét), Malek Miklós (Malek Miklós, trombita), Kangyal Ferenc (Kangyal Ferenc, dob) és Puha Ferenc (Puha Ferenc, bendzsó) ). 1963-ban részt vettek a népszerű televíziós tehetségkutató versenyen, a Ki mit tud? „és 1. helyezést ért el a „legjobb csoport” jelölésben. A zenészek keresettek lettek, és a következő évben megtették első magyarországi szakmai körútjukat a magyar színpad neves mestere, Turán László (Turán László) kíséretében, és először jártak a Szovjetunióban is. 1964-65-ben csapatuk énekese Keshmarki Marika ( Késmárky Marika ), a Dschinghis Khan együttes leendő énekese volt . Vele együtt Belgiumba és Luxemburgba látogattak. De akkoriban a dixieland zenekarok már kimentek a divatból, átadva a teret a „beat” stílusban játszó zenekaroknak, mint a „ The Beatles ”. Ezért 1965-ben a zenészek úgy döntöttek, változtatnak előadásmódjukon, és felvették az új „Express” nevet (magyar átírásban „Expressz”). A zenekarhoz csatlakozott Silye Attila basszusgitáros és Magyar Csaba billentyűs. Egy évvel később csatlakozott hozzájuk Shoimos "Toni" Antal (Solymos Antal "Tóni") énekes, aki korábban egy másik Dixieland zenekarral, "Benkó Dixiland Band"-vel lépett fel, így a csapat klasszikus felállása teljesen összeállt. [2]

A '60-as évek második felében a magyar rockéletet az Illés - " Metro " - " Omega " trió uralta, amit "Szentháromságnak" neveztek. Ezekkel a klasszikus beatzenekarokkal ellentétben az Express aktívan használta munkáik során a funk és a jazz elemeit, és gyakran adott elő olyan amerikai művészek improvizációit, mint a Blood Sweat & Tears és az Earth Wind & Fire. 1968-ban sikerült felvenniük első két slágerüket: a "Szállj, szállj, madár"-t és az "Ó, egy kis csók"-t, amelyek hasonló amerikai bandák dalainak feldolgozásai voltak. Egy másik sláger, a "Kislány vigyázz" 1971-ben jelent meg a zenekar repertoárján. A közönséghez való közelebb kerülés érdekében a zenészek vállalták, hogy elkísérik a híres magyar popsztárokat a koncertekre, melyek közül elsőként Koos János (Koós János) szerepelt. A Szovjetunióban Koós János lemezeit 1969 óta gyártják, így az "Express" ott is jól ismert volt. 1971-ben még megjelent a Gulliver És A Hat Törpe című közös albumuk is. 1967-1971-ben Koós János mellett az "Express" Korda Györggyel, Mate Péterrel, Kovács Katival , Aradszkij Lászlóval, Sechi Pállal és a Zarai-Vamoshi duettel lépett fel. A csoport ezekkel a népszerű előadókkal utazott Kelet-Európában és a Szovjetunióban, és fantasztikus sikereket ért el.

1972-ben megváltozott az együttes összetétele: Puha Ferenc és Dudas Csaba távozott, a szaxofonos helyére Kalmusz Pál került. A csoport a popsztárok árnyékából emelkedett ki, és elkezdett önálló koncerteket adni, országos ORI turnékat és külföldi turnékat szervezni. A zenészek 9 alkalommal vettek részt a Tessék választani! „és 6-szor a „ Made in Hungary ”-ben, és 4-szer sikerült a döntőbe jutniuk, és 2-szer nyertek. 1975-ben az Express 1. helyezést ért el a Tessék választani! a "Jöjj hozzám!" dallal, 1976-ban pedig - 1. hely a "Made in Hungary"-n a Drágám szerzeményével. Szintén 1975-ben a zenekar megkapta az Év csillaga díjat a Music Week nemzetközi fesztiválon. Addigra a zenészek már két tucat kislemezt rögzítettek, amelyeket több százezer példányban adtak el, de a Pepita kiadó menedzsere, Erdős Péter nem engedte meg nekik, hogy albumot rögzítsenek, mert továbbra is hétköznapi "kísérőnek" tartotta az "Express"-et. csoport” és „maguk rovására hírnevet szerzett feltörekvők”. Erdőst egyedül Kesler Pál, az állami fenntartású koncertszervező ORI igazgatója tudta rávenni a zenekar albumának kiadására, aki elmondta, hogy Magyarország egyik legjobb zenekara. Ennek eredményeként 1977-ben a Pepita kiadónál felvették a "Jöjj Hozzám" című albumukat, melynek következő slágere az "A Harmonikás" [3] című szerzemény volt .

A csoport első óriáslemeze azonban nem Magyarországon, hanem a Szovjetunióban jelent meg. 1976-ban a szovjet Melodiya lemezcég "Express" címmel kiadott egy válogatást a csoport legjobb dalaiból, a következő évben pedig a második "Express 2" válogatás. Ezek a lemezek rendkívül népszerűek voltak a Szovjetunióban, és olyan gyorsan keltek el, hogy a Melodiya cég kénytelen volt mindegyikről további példányokat kiadni körülbelül 20 alkalommal. 1979-ben hasonló hírnévre tett szert a csoport új albuma, a Silver Express, amely a csapat második magyar albumának, az Ezüst Expressznek újrakiadása. Ennek eredményeként a VIA "Express" 8,5 millió példányt tudott eladni lemezeiből a Szovjetunióban, és ebben a mutatóban az első helyre került az összes magyar előadó között. A szovjet funkcionáriusok ilyen választását természetesen befolyásolta, hogy a magyar rockzenekarok közül az Express volt a leghűségesebb a fennálló politikai rendszerhez, tagjai jó hírnévvel bírtak, a Magyar Komszomol tagjai voltak. Pozitív dalokat énekeltek szerelemről, fényes jövőről, álmokról és űrrepülésről, és gyakorlatilag nem különböztek a "szelíd" szovjet VIA-tól, csak magyarul énekeltek. Ez azonban sokáig irritálta Erdős Pétert, aki nem tudta megbocsátani a Melodiya cégnek, hogy túlságosan aktívan reklámozta az Express albumokat a Szovjetunióban. Amikor 1980-ban Melodiya megkereste a Pepita kiadót azzal a kéréssel, hogy adják ki újra a Neoton Família albumokat , Peter visszautasította, mondván: „Miért? Hiszen neked már van Expressed!”

1975 és 1983 között az Express csoport számos turnét tett szerte a Szovjetunióban, Moszkvától Habarovszkig különböző városokban lépett fel, hatalmas stadionokat gyűjtött össze Kazahsztánban, Ukrajnában és Szibériában. A zenészek beutazták a keleti blokk országait is, és többször koncerteztek Kubában, az együttes által adott összkoncertek száma megközelíti a 8000-et. Itthon mintegy 1 millió példányban adtak el lemezt és 256 felvételt készítettek a zenészek. A magyar rádióban összesen 384 saját dalt és mintegy 1200 dalt adtak elő más előadók kíséretében. 1983-ban meghalt Kandyal Ferenc dobos, helyére Debreceni Csaba (Debreceni Csaba) lépett, aki korábban a Bergendy együttessel is fellépett. Az utolsó Kangyal Ferenc közreműködésével felvett album az „Időgép” volt, amelyet a Szovjetunióban „Time Machine” néven ismertek. Ezt követően a csoport népszerűsége fokozatosan hanyatlásnak indult, és 1985-ben az „Express” ismét „kísérőzenekar” lett, ezúttal a híres magyar előadóművész és showman, Hofi Géza. Ám a garantált bevétel ellenére ez a lehetőség nem sokáig vált be a zenészeknek, akik mostanra gyakran fel sem léptek a színpadra, a kulisszák mögül vagy a zenekari árkából játszottak . Hofi Géza „Hofélia” című albumának 1987-es felvétele után az „Express” csoport befejezte fennállását.

Ikonikus kompozíciók

1968 — Ó, egy kis csók
1968 — Szállj, szállj, madár
1971 — Kislány, vigyázz
1972 — Ne félj semmit
1972 — Jani
1973 — Hull az elsárgult levél
1975 — Jöjj hozzám 1975 — Jöjj hozzám
1975 — Vél6 —
Vél6 —7 17 A7 —7 ág9 1977 - Ahogy a két szemeddel nézel 1981 - Olyan jólesik 1985 - Rock and Roll Made in Hungary

Diskográfia, albumok

1976 - Expressz (Szovjetunió) (Szovjetunió, All-Union company Melodiya , С60-06823-4)
1977 - Express 2 (USSR) (USSR, All-Union company Melodiya , С60-09353-4)
1977 - Jöjj Hozzám
1979 - Ezü Hozzám 1979 Expressz
1979 - Ezüst "Express" (Szovjetunió, szövetséges "Melody" cég , С60-12689-90)
1981 - Időgép
1985 - Slágerexpress

Jegyzetek

1. ↑ Cikk "50 éves az Express csoport" . Letöltve: 2017. január 7. Az eredetiből archiválva : 2017. január 8.. (határozatlan)
2. ↑ Interjú Tony Shoimosszal 2014 . Letöltve: 2017. január 7. Az eredetiből archiválva : 2017. január 8.. (határozatlan)
3. ↑ Interjú Tony Shoimos-szal 2013 . Letöltve: 2017. január 7. Az eredetiből archiválva : 2017. január 8.. (határozatlan)

Tematikus oldalak	diszkók MusicBrainz
Bibliográfiai katalógusokban	NKC : xx0193984 VIAF : 315702162 WorldCat VIAF : 315702162