Az Energy 52 Paul Schmitz-Murman és Harold Bluchel elektronikus zenei projektje.
Rövid fennállásuk ellenére a csoport nagyban hozzájárult a 90-es évek korai trance mozgalmának elterjedéséhez Németországban.
Még 1991-ben a csapat kiadott néhány számot, de később, 1993-ban kiadták legendás számukat, a Café del Mar-t, amelyet 1993-ban vásárolt meg az Eye Q, és az évtized egyik legnépszerűbb slágere lett, és újra megjelent. a 90-es évek végén sokszor felvett és újrakiadva, amikor a trance elérte a népszerűsége csúcsát. A számot Paul és Harold közösen készítették, akik korábban az Eternity and State of Mind 1991-en dolgoztak, de egyikük sem közelítette meg a Café del Mar sikerét, amely mindkét albumról tartalmazott számokat. Senki más az Energy 52-től nem adott ki olyan számokat, mint a Café del Mar.
A kompozíciót Wim Mertens "Struggle for Pleasure" című munkája hatotta át az Ibiza Sunset Cafe, Cafe Del Mar válogatásban – Pault ennek a számnak az energikus zongorarésze ihlette.
Németországba visszatérve Paul és Harold elkezdte felvenni ezt a kompozíciót táncparkettre – így született meg a legendás Café Del Mar. A szám címe a legendás Café del Mar-ra utal, amely egy üdülőváros Ibiza szigetének partján, amely egyedülálló hangulatáról és évente megjelenő zenei gyűjteményeiről híres. A Café del Mar a világ legsikeresebb trance dala lett. Remixei több száz albumon jelentek meg. 2011 áprilisában a szám az első helyen szerepelt a BBC Radio 1 Az elmúlt húsz év legjobb 20 táncszáma között.
Paul I. Schmitz Murman német DJ , trance és acid house zenész .
Paul 1975-ben született Berlinben. 1981-ben feltűnt a Spliff rockzenekar "Herzlichen Glückwunsch" klipjében. 1993-ban kezdett breaktáncolni, és egy ideig klasszikus zongoraleckéket vett. 13 évesen Kid Paul néven kiadta az Acid in my House-t a Brian Carter Musictól. 1995-ben felhagyott DJ karrierjével és megalapította az ISM Production kiadót.
Harold Blüchel (1963. február 19.) német elektronikus zenész, akit Cosmic Baby álnéven ismernek.
Bluchel az Energy 52 mellett a The Visions of Shiva című filmben is jól ismert Paul van Dyckkel. Blüchel a németországi Nürnbergben született. 6 éves korában Blüchel klasszikus zongoraórákra kezdett járni. Egy évvel később a nürnbergi zenei főiskolán kezdett tanulni. Kedvenc zeneszerzői Bartóka Béla és Sztravinszkij voltak. 1976-ban kezdett érdeklődni a szintetizátor iránt. Abban az időben olyan zenekarokban játszott, mint a Kraftwerk és a Tangerine Dream. Bluchel folytatta a zenei tanulmányokat. 1986-ban Nyugat-Berlinbe költözött, és belépett a Berlini Technológiai Intézetbe, hogy hangmérnököt tanuljon, valamint a Berlini Művészeti Egyetemre. Berlinben élve találkozik Kid Paullal. 1988-ban kezdett technót és house-t komponálni. 1991-ben Bluchel először "Cosmic Baby" néven lépett fel élőben. Ugyanebben az évben szerződött az MFS-hez, és 1992-ben kiadta első albumát, a Stellar Supreme-t. Szintén 1992-ben, Paul van Dyk-kel karöltve, a Visions of Shiva projekt részeként két lemezt adott ki, a Perfect Day-t (1992) és a How Much Can You Take? (1993).
Kicsit később a kettő külön utat járt be.
1993 végén Bluchel elhagyta az MFS-t, és aláírt a Logic Records-szal, a BMG tulajdonában lévő kiadóval. 1994 áprilisában kiadta második albumát. Később a Futura filmzenéjét is ő készítette. Ez a filmzene Cosmic Inc. néven jelent meg. 1995-ben. Egy másik filmzene, a Max Frisch drámája alapján készült Musik zu Andorra 1997-ben jelent meg. 1996-ban jelent meg a harmadik teljes album, a Fourteen Pieces, amit 1999-ben követett a negyedik album. Az 1990-es évek végén Bluchel DJ-ként lépett fel az Egyesült Államokban, Mexikóban és a világ más országaiban. Bluchel később Christopher von Deylennel kezdett együttműködni. 2004-ben két albumot adtak ki együtt: Bi Polar és Mare Stellaris. Ezt követően Bluchel valódi nevén kezdett kiadni olyan műveket, amelyek ambientebbek, minimalistábbak és kísérletezőbbek voltak, mint a Cosmic Baby című munkája. A következő években megjelent albumok a Zauberberg (Varázshegy) trilógiához tartoztak. Eközben Blüchel visszatért a Cosmic Baby szerepébe, amikor 2006 végén megjelent az Industrie und Melodie.