Az EGA ( eng. Enhanced Graphics Adapter - Advanced Graphics Adapter ) az IBM PC -hez készült monitorok és videoadapterek szabványa , amely jellemzőit (szín és térbeli felbontás ) tekintve a CGA és a VGA között helyezkedik el . Az IBM 1984 augusztusában adta ki az új IBM PC/AT személyi számítógéphez . [1] Az EGA videoadapter 16 színt tesz lehetővé 640x350 pixeles felbontás mellett . A videoadapter 16 kB - os ROM -mal van felszerelve a BIOS grafikus funkcióinak kibővítésére, valamint a Motorola MC6845 [2] chipéhez hasonló felépítésű , de azzal nem kompatibilis, egyedi videovezérlővel . A 640 × 350 felbontású EGA adapter lehetővé teszi, hogy egyidejűleg 16 színt használjon a lehetséges 64-ből (két bit a piros, zöld és kék alkatrészekhez). Az EGA támogatja a CGA 640x200 és 320x200 grafikus módok 16 színváltozatát is ; ebben az esetben csak a CGA paletta színei használhatók . A natív CGA módok is támogatottak, bár az EGA nem teljesen hardverkompatibilis a CGA-val. Az EGA képes megjeleníteni egy képet MDA monitoron, ezt a funkciót a kártya kapcsolóival lehet engedélyezni, miközben csak 640x350 mód érhető el.
Az EGA kártya a 8 bites verziótól kezdve csatlakozik az ISA buszhoz . Az EGA alapváltozata 64 kB videomemóriával rendelkezett , ami elegendő volt a nagy felbontású monokróm grafikákhoz és a 640x200-as és 320x200-as színes grafikákhoz. Idővel a legtöbb EGA kártyát 256 kB videomemóriával kezdték gyártani. Egyes harmadik féltől származó EGA- klónok (nevezetesen az ATI Technologies és a Paradise ) támogatják a kiterjesztett grafikus módokat (például 640x400, 640x480 és 720x540), az automatikus monitortípus-felismerést, és néha egy speciális váltott soros módot a CGA-monitorokhoz.
Az EGA szabványt felváltotta az IBM által 1987 áprilisában bevezetett VGA szabvány a PS/2 számítógépmodellel .
Az EGA videomemória fizikailag 4 egyenlő méretű síkra volt felosztva - 16K-tól (alacsonyabb modellek) 64K-ig (régebbiek).
Az összes videomemória közvetlen leképezése egyszerre a processzor címterébe lehetetlen volt, minden sík mindig ugyanazon a címen volt megjelenítve - 0xa0000 a 16 színes grafikus módhoz és 0xb8000 az összes többihez. Így ugyanaz a cím 4 bájtot címzett egyszerre, mintegy „párhuzamosan” egymással 4 síkban.
Az ilyen videomemória processzoros eléréséhez az EGA tartalmazta az ún. szekvenszer. A szekvenszer 3 videomemória írási és 2 olvasási módot támogatott, és jelentős számú vezérlőregiszterrel rendelkezett.
A rögzítésnél regisztereket használtak:
A 0 módban a processzortól kapott bájt 4 sík 4 bájtjának új értékét jelenti. A 2. mód csak 4 bitet használt bájtonként a processzortól. Azoknál a síkoknál, amelyeknek ebben a bájtban 1 volt, a 11111111b értéket használták, a többinél pedig a 00000000b értéket.
A 0 olvasási módban a síkválasztó regisztert használták, az olvasás egy bájtot olvasott ki a kiválasztott síkból.
Az 1-es módban a bitválasztó regisztert használták, a szekvenszer 4 síkból kivont 4 bitet, aminek a pozícióját a select regiszter adta meg és 4 bites értékké kombinálta (a felső 4 bitet nullára állítottuk).
A CGA grafikus módokban csak a 0-s síkot használtuk, a szekvenszer mindig az alapértelmezett állapotban volt és nem használták.
Szöveges módokban ugyanazt a 0-s síkot használtuk a karakterkódok és attribútumok tárolására, míg az 1-es síkot a karaktergenerátor táblák tárolására. A szekvenszer általában alapállapotban volt, kivéve a karaktergenerátor betöltésekor - ehhez a síkmaszk regisztert 2-re kapcsolták, a karaktergenerátor adatait ugyanarra a 0xb8000 címre írták, majd a maszkot visszaállították 1-re.
Mind a 16 színű grafikai mód mind a 4 síkot használta, amelyek mindegyike egy monokróm képet tárolt a közös szín 4 összetevőjének egyikéhez - piros, zöld, kék és intenzitás (az alapértelmezett palettán). 4 sík bitjeinek kombinálásával négy bites pixel színértéket kaptunk (index to paletta). Ezért a 320x200x16-os színmód, amely vizuálisan és funkcionálisan megegyezik a PCjr-ben és a Tandy 1000-ben megjelenő móddal, szoftveresen nem kompatibilis vele, amikor közvetlenül a videomemóriába írt.
Még az MC6845 regiszterek címével és céljával megegyező regiszterek is eltértek tartalmuk értelmezésétől. Különösen a sorban lévő karakterek számának, a szimbólumban lévő képsoroknak és a keretben lévő szövegsoroknak a regisztereiben 6845-höz olyan értékeket kellett írni, amelyek 1-gyel kisebbek a kívántnál (vagyis például 114 karakter soronként 80 oszlopos módban, 113-nak programozva (0x71 hexadecimálisan) Az azonos célú EGA vezérlő regiszterekben 2-vel kevesebb értéket kellett írni (azaz 112 vagy 0x70 ugyanabban példa) [3] .
A 4 bites színértékeket 16 palettaregiszteren keresztül vezették át, amelyek mindegyike 6 bites színértéket tartalmazott – 2 bitet R, G és B esetén. Ugyanez a 6 bites érték lett beállítva a monitorhoz vezető kábelen. .
A palettaregisztereket csak írhatóként valósították meg, olvasási képesség nélkül.
A szöveges módok kétféle betűtípust használnak. A szabványos EGA fontot egy 7×9 mátrix alkotja egy 8×14 pixeles cellában. A CGA-val való kompatibilitás érdekében egy 7x7-es mátrixú betűtípust használnak egy 8x8 pixeles cellában.
Az EGA az első olyan IBM videoadapter, amely programozottan módosítja a szöveges módú betűtípusokat.
A következő módok állnak rendelkezésre: [4] [5]
EGA Plus [7] (Super EGA):
Hasonló grafikus kártyákat a Genoa Systems gyártott. Volt egy JEGA grafikus adapter is .
Színes monitorhoz csatlakoztatva az EGA 60 Hz-es képfrekvenciát használt, és két sorsebességet – 21,8 kHz-et 350 sorhoz (8x14 pixel karakterméretű szövegmódok és 640x350x16 és 640x350 × 4-es módok) használhatott. 15,7 kHz a 8×8 pixeles karaktertérrel rendelkező szöveges módokhoz és a 200 soros grafikus módokhoz. Monokróm monitorhoz csatlakoztatva szabványos, 18,43 kHz-es monokróm monitorvonali frekvenciával és 50 Hz-es képfrekvenciával generált jeleket. A monitor típusát egy kapcsolósorra állítottuk be, amely a hátlapon (konzolon) lévő lyukon keresztül érhető el.
A videokártya csatlakozójának típusa: [8]
| 5 | egy |
| 9 | 6 |
| Következtetés | Leírás |
|---|---|
| egy | föld |
| 2 | másodlagos vörös |
| 3 | elsődleges vörös |
| négy | elsődleges zöld |
| 5 | elsődleges kék |
| 6 | másodlagos zöld / intenzitás |
| 7 | másodlagos kék |
| nyolc | vonalszinkron |
| 9 | keret szinkronizálás |
| Típusú | digitális, TTL [9] |
|---|---|
| Engedély | 640×350 stb. |
| Vízszintes frekvencia | 15,7/21,8 kHz |
| Függőleges frekvencia | 60 Hz |
| Színek száma | 16/64 |
1984-ben az IBM kiadta a Professional Graphics Controller videoadaptert is CAD használatra . Az adapter 640 × 480 pixeles felbontást támogatott (az EGA-nál valamivel nagyobb, a monitor képernyőjén a pixelek fizikai mérete vízszintesen (vonalas) és függőlegesen is azonos méretű, vagyis a pixelek „négyzetesek”), ill. a lehetséges 4096 színből 256 szín egyidejű megjelenítése. A megnövekedett színszám lehetővé tette fotorealisztikus képek készítését. Az adapternek saját nyelve volt a 2D és 3D képek létrehozásához és konvertálásához. Ezenkívül az adapter emulálhatja a CGA [10] munkáját .
| Szabványok PC-kompatibilis videoadapterekhez és monitorokhoz | ||
|---|---|---|
| Videó adapterek | ||
| Képernyőfelbontás | ||
| Szélesvásznú opciók | ||
| Egyéb | ||
| Audio és video csatlakozók és interfészek | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||
| |||||||||