Angrekum

Angrekum
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:NövényekAlkirályság:zöld növényekOsztály:VirágzásOsztály:Egyszikűek [1]Rendelés:SpárgaCsalád:OrchideaAlcsalád:EpidendralTörzs:vandálAltörzs:AngraecinaeNemzetség:Angrekum
Nemzetközi tudományos név
Angraecum Bory (1804)
Fajták
lásd a szöveget
Szisztematika a Wikifajtáknál Képek a Wikimedia Commons oldalon NCBI   38228 EOL   29205 VIGYOROG   g:686 IPNI   325979-2

Az Angrekum ( lat.  Angráecum ) az orchideák családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége .

A generikus név rövidítése Angcm. [2]

A nemzetség számos képviselője és a hibridek részvételével népszerűek a beltéri és üvegházi virágkertészetben , és széles körben képviseltetik magukat a botanikus kertekben is .

Etimológia

A madagaszkári angrek vagy angurek szó latinosított formája – sok hasonló habitusú orchideával kapcsolatban használatos.

Leírás előzményei

Ennek a nemzetségnek az első növénye, amelyet az európaiak találtak, az Angraecum eburneum . Bory de Saint-Vincent francia természettudós fedezte fel Réunion szigetén, és 1805-ben írta le.

Szinonimák

A Kew-i Királyi Botanikus Kert szerint [3] :

• Angorchis Thouars , 1809, nom. illeg.
• Aerobion Kaempf. ex Spreng. , 1826
• Macroplectrum Pfitzer in HGAEngler & KAEPrantl ( szerk. ), 1889
• Bonniera Cordem. , 1899
• Lepervenchea Cordem., 1899
• Pectinaria ( Benth. ) Cordem., 1899
• Ctenorchis K.Schum. , 1901
• Monixus Finet , 1907
• Dolabrifolia ( Pfitzer ) Szlach. és Romowicz , 2007

Biológiai leírás

A hajtás monopodiális típusú , pszeudobulbák nem alakulnak ki. Egyes fajoknál a hajtások elágazóak.

A gyökerek jól fejlettek.

A zamatos levelek nagyjából lineárisak, övszerűek vagy hosszúkásak, kétoldali rozettákká állnak össze.

A kocsányok a levelek hónaljában képződnek.

A legtöbb faj virága fehér, néhány sárga, zöld vagy okker színű . Az ajak egy hosszú sarkantyúval rendelkezik, amelyben felhalmozódik a nektár . Számos faj virága kellemes aromájú , éjszaka a legintenzívebb. Sok fajt különféle Lepidoptera fajok , gyakrabban sólymok beporoznak .

Illatos virágú fajok : Angraecum eburneum , Angraecum equitans , Angraecum erectum , Angraecum leonis , Angraecum longicalcar , Angraecum magdalenae , Angraecum scottianum , Angraecum sesquipedale [4] .

Elterjedési terület és ökológiai jellemzők

Trópusi Afrika , Madagaszkár , Comore - szigetek , Seychelle - szigetek , Mascarene , Sri Lanka .

0 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban találhatók. Epifiták , ritkán litofiták .

Madagaszkár éghajlatát a délkeleti passzátszél és a dél-indiai magaslat alkotja. A szigetnek három éghajlati övezete van: trópusi monszun éghajlat a keleti parton, mérsékelt tengeri éghajlat a középső hegyvidéken és száraz sivatagi éghajlat a sziget déli csücskén. A nyugati part észrevehetően szárazabb, mint a keleti, mivel a passzátszelek nedvességet veszítenek a keleti parton és a középső hegyvidéken. Tipikus éves csapadékmennyiség: 350 cm a déli parton, 140 cm a középső hegyvidéken ( Antananarivo ).

Faj

2010-re a Kew-i Királyi Botanikus Kert összefoglalója szerint több mint 200 fajt írtak le [3] . A The Plant List adatbázis szerint a nemzetségbe 221 faj tartozik [5] , ezek közül néhány:

• Angraecum coriaceum †
• Angraecum didieri ( Baill. ex Finet ) Schltr.
• Angraecum keniae †
• Angraecum magdalenae Schltr. & H. Perrier – Angrekum Magdalena
• Angraecum palmiforme †
• Angraecum sesquipedale Thouars_ _
• Angraecum sesquisectangulum †
• Angraecum viguieri Schltr.

A veszélyeztetett fajok védelmének problémája

Az angrecum nemzetség valamennyi faja szerepel a CITES - egyezmény II . függelékében . Az Egyezmény célja annak biztosítása, hogy a vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelme ne jelentsen veszélyt azok fennmaradására.

Elsődleges intragenerikus mesterséges hibridek ( Grex )

RHS regisztrált [6]

• Angraecum Alabaster - A.eburneum  × A. Veitchii - Kirsch, 1960.
• Angraecum Amazing Grace - A.florulentum  ×  A.magdalenae  - Takimoto, 1993.
• Angraecum Andromeda - A. North Star ×  A.compactum  - Woodland, 2004.
• Angraecum Appalachean Star - A.sesquipedale  ×  A.praestans  - Breckinridge, 1992.
• Angraecum Argonaut – A.longiscott ×  A.longicalcar  – Hoosier, 2006.
• Angraecum karácsonyi csillag – A. Alabaster ×  A.eburneum  – Kirsch, 1975.
• Angraecum Clare Sainsbury – A. Lady Lisa ×  A. scottianum  – Stewart, 1994.
• Angraecum Crestwood - A. Veitchii × A. sesquipedale  -  Crestwood, 1973.
• Angraecum Crystal Star - A.rutenbergianum  ×  A.magdalenae  - Szíjtárcsa, 1989.
• Angraecum Cuculena - A.cucullatum  ×  A.magdalenae  - Hillerman, 1989.
• Angraecum Dianne's Darling – A.sesquipedale  × A.Alabaster – Yarwood, 2000.
• Angraecum Eburlena – A.eburneum  ×  A.magdalenae  – Hillerman, 1984.
• Angraecum Eburscott – A.scottianum  ×  A.eburneum  – Hillerman, 1982.
• Angraecum Giryvig - A. eburneum subsp. giryamae  ×  A.viguieri  – Hillerman, 1986.
• Angraecum Hillerman's Last - A. leonis  ×  A. eburneum subsp. szuperbum  - Sweeney, 1999.
• Angraecum Lady Lisa – A.scottianum  ×  A.magdalenae  – Williams, 1977.
• Angraecum Lemförde White Beauty - A.magdalenae  ×  A.sesquipedale  - Lemförder Orch., 1984.
• Angraecum Longibert - A. eburneum subsp. superbum  ×  A.humbertii  – Hillerman, 1983.
• Angraecum Longilena – A.longicalcar  ×  A.magdalenae  – Hillerman, 2004.
• Angraecum Longiscott - A.eburneum subsp. superbum  ×  A.scottianum  - Hillerman, 1982.
• Angraecum malagasy - A.sesquipedale  ×  A.sororium  - Hillerman, 1983.
• Angraecum Memoria George Kennedy - A.eburneum subsp. giryamae  ×  A.eburneum subsp. superbum  - Nail, 1981.
• Angraecum Memoria Mark Aldridge - A.sesquipedale  ×  A.eburneum subsp. szuperbum  - Timm, 1993.
• Angraecum North Star - A.sesquipedale  ×  A.leonis  - Woodland, 2002.
• Angraecum Ol Tukai - A.eburneum subsp. superbum  ×  A.sesquipedale  – Perkins, 1967.
• Angraecum orchidea dzsungel - A.eburneum  ×  A.praestans  - Fennell, 1979.
• Angraecum Orchidglade - A.sesquipedale  ×  A.eburneum subsp. giryamae , J. & s., 1964.
• Angraecum Rose Ann Carroll – A.eichlerianum  ×  A.sesquipedale  – Johnson, 1995.
• Angraecum Ruffels – A. Eburlena × A. magdalenae  –  Hoosier, 2006.
• Angraecum Scotticom - A.scottianum  ×  A.eburneum subsp. szuperbum  - Hillerman, 1982.
• Angraecum Sesquibert – A.sesquipedale  ×  A.humbertii  – Hillerman, 1982.
• Angraecum Sesquivig - A.viguieri  ×  A.sesquipedale  - Castillon, 1988.
• Angraecum Sorodale - A.sororium  ×  A.magdalenae  - RHS, 2005.
• Angraecum Star Bright - A.sesquipedale  ×  A.didieri  - H. & R., 1989.
• Angraecum Stephanie – A. Veitchii × A. magdalenae  –  Hillerman, 1982.
• Angraecum Supercom - A. eburneum subsp. superbum  ×  A.compactum  - Hillerman, 1986.
• Angraecum Superlena - A.eburneum subsp. superbum  ×  A.magdalenae  – Hillerman, 1983.
• Angraecum Supero - A.eburneum subsp. superbum  ×  A. sororium  - Hillerman, 1988.
• Angraecum Supertans - A.eburneum subsp. superbum  ×  A.equitans  – Hillerman, 1981.
• Angraecum Suzanne Lecoufle – A. mauritianum  ×  A. dryadum  – Lecoufle, 2007.
• Angraecum Veitchii - A.eburneum  ×  A.sesquipedale  - Veitch, 1899.
• Angraecum Vigulena - A.magdalenae  ×  A.viguieri  - Hillerman, 1987.
• Angraecum White Diamond – A. Supertans ×  A. equitans  – Hoosier, 2000.
• Angraecum White Emblem - A.didieri  ×  A.magdalenae  - Matsuda, 1991.
• Angraecum Willa Berryman – A.eburneum  × A.Christmas Star – Boersma, 2003.

Intergenerikus mesterséges hibridek ( Greks )

RHS regisztrált [6]

• Angraecentrum Rumrill Prodigy - A.eichlerianum  ×  Ascocentrum pumilum  - Rumrill, 1978.
• Angraecostylis Blush - A.eichlerianum  ×  Rhynchostylis coelestis  - Wallbrunn, 1982.
• Angraeorchis Mad - A.eichlerianum  ×  Cytorchis arcuata  - Rumrill, 1974.
• Angrangis Keystone Heights – A.eichlerianum  ×  Aerangis brachycarpa  – MAJ orchideák, 1985.
• Angranthes Arachsor – Aeranthes arachnites  ×  Angraecum sororium  – Castillon, 1984.
• Angranthes Christina – Aeranthes neoperrieri  ×  A.rutenbergianum  – Hillerman, 1981.
• Angranthes Coquí – Aeranthes arachnites  ×  Angraecum Veitchii  – Patterson, 1975.
• Angranthes Cornucopia – Aeranthes arachnites  ×  A.eichlerianum  – Rumrill, 1982.
• Angranthes Etoile Filante – Aeranthes neoperrieri  ×  A.magdalenae  – Bourdon, 2001.
• Angranthes Grandalena – Aeranthes grandiflora  ×  A.magdalenae  – Hillerman, 1978.
• Angranthes Grandibert – Aeranthes grandiflora  ×  A.humbertii  – Hillerman, 1989.
• Angranthes Grandidi – Aeranthes grandiflora  ×  A.didieri  – Hillerman, 1989.
• Angranthes Grandivig – Aeranthes grandiflora  ×  A. viguieri  – Hillerman, 1982.
• Angranthes Granruten – Aeranthes grandiflora  ×  A.rutenbergianum  – Hillerman, 1989.
• Angranthes James Kelley – Aeranthes Grandiose ×  A.leonis  – Thoms, 1995.
• Angranthes Lilicaud – Aeranthes caudata  ×  A.liliodorum  – Castillon, 1984.
• Angranthes Longilena – Aeranthes longipes  ×  A.magdalenae  – Hoosier, 1997.
• Angranthes Lomarlynn – A.magdalenae  ×  Aeranthes ramosa  – Ilgenfritz, 1975.
• Angranthes Luna – A.infundibulare  ×  Aeranthes ramosa  – Levy, 1984.
• Angranthes primera - A.eburneum subsp. giryamae  ×  Aeranthes ramosa  – Hillerman, 1982.
• Angranthes Sesquimosa – Aeranthes ramosa  ×  A.sesquipedale  – Hillerman, 1989.
• Angranthes Walnut Valley Star – A.leonis  ×  Aeranthes grandiflora  – Rinke, 2003.
• Angreoniella Ohnishi Akira – A.eichlerianum  ×  Oeoniella polystachys  – Onishi, 1986.
• Eurygraecum Lydia - A.sesquipedale  ×  Eurychone rothschidiana  - Hillerman, 1986.
• Eurygraecum dióvölgy - Eurygraecum Lydia ( Angraecum sesquipedale  ×  Eurychone rothschildiana ) ×  A.magdalenae  - R. & T., 2006.
• Neograecum Conny Röllke - Neofinetia falcata  ×  A.scottianum  - Röllke Orchzt., 1990.
• Plectrelgraecum Manerhill - Plecrelminthus caudatus  ×  A.scottianum  - Hillerman, 1984.
• Sobennigraecum Memoria Martin Orenstein – A. Veitchii ×  Sobennikoffia robusta  – A. & R., 1985.

Galéria

• Angraecum sesquipedale. Botanikai illusztráció a "Histoire particulière des plantes orchidées recueillies sur les trois îles australes d'Afrique" című könyvből. Párizs 1822. Pl.69.

• Angraecum cucullatum. Botanikai illusztráció: Du Petit-Thouars A. Louis Marie Aubert Orchidées des Iles Australes d'Afrique, 1822

• Angraecum expansum. Botanikai illusztráció: Du Petit-Thouars A. Louis Marie Aubert Orchidées des Iles Australes d'Afrique, 1822

• Virág szerkezet. Botanikai illusztráció: Monographie des Orchidées des Iles de France et de Bourbon, 1828

A kultúrában

Ez a nemzetség évek óta alulreprezentált a botanikus kertekben és a magángyűjteményekben a növények természetből történő szállításának nehézségei miatt. Sok fajt ma már magról vagy klónozással termesztenek , ami szélesebb körben elérhetővé tette őket.

Az angrecumokat lassan növekvő növényeknek tekintik. Szóval angcm. a sesquipedale körülbelül 10 évesen virágzik [7] .

A gyűjteményekben elterjedt fajok termesztési körülményeiről jelenleg meglehetősen rendelkezésre állnak információk. [8] [9] [10]

Hőfok. A legtöbb angrecum a mérsékelt és meleg hőmérsékletű csoportba tartozik .

szubsztrát. Az angrecumokat műanyag és kerámia edényekben tartják, amelyek alján több vízelvezető nyílás található, így biztosítva az aljzat vagy a tömbök egyenletes száradását .

Az angrekum epifita fajai természetes körülmények között a fák törzsén és ágain nőnek. Nedvesség, ásványi és szerves anyagok számos fotoszintetikus léggyökeret biztosítanak számukra, amellyel a fák kérgéhez és az ágak villáiban felhalmozódó növényi maradványokhoz kötődnek. Ezért a szoba- és üvegházi kultúrában ezeknek a növényeknek a gyökerei levegőkeringést igényelnek.

Vízelvezetésként duzzasztott agyagot , köveket vagy habdarabokat használnak .

Az aljzat összetételét a hőmérsékleti viszonyoktól és a levegő relatív páratartalmától függően választjuk meg. Az angrecum a növekedési időszakban nem tolerálja az aljzat teljes kiszáradását, de nem tolerálja a túlzott nedvességet sem. Az ültetésre szánt szubsztrátot fenyőkéreg (1-3 cm-es), faszén és kókuszreszelék (pálmaszál préselve és darabokra vágva) keverékéből készítik , így a kapott aljzat a meglévő körülmények között szinte teljesen kiszárad 3-ban. -7 nap. Az aljzat összetevőinek száma egy fenyőkéregre csökkenthető.

Fejtrágyázás speciális orchideák műtrágyával (lásd a koncentrációt a csomagoláson) vagy komplex ásványi műtrágyával (3-4-szer kisebb koncentrációban) kéthetente.

Locsolás. Az öntözés gyakoriságát úgy kell megválasztani, hogy az edényben lévő aljzatnak legyen ideje szinte teljesen kiszáradni, de ne legyen ideje teljesen kiszáradni.

Egyes fajok esetében fontos a semleges pH -egyensúly megtartása , mivel nem tolerálják a sók felhalmozódását az aljzatban és a gyökereket borító velamenben . Ebben az esetben a növények öntözéséhez fordított ozmózissal tisztított vizet használnak speciálisan kiszámított műtrágya adagok hozzáadásával.

A legtöbb termesztett fajnak nincs kifejezett nyugalmi időszaka.

A levegő relatív páratartalma . A legtöbb tenyészetben megtalálható faj 50-70%-ban tartható. Alacsonyabb páratartalom mellett a fiatal levelek és virágszárak fejlődésével kapcsolatos problémák figyelhetők meg.

Fény . A legtöbb faj meglehetősen fotofil, legalább 10-15 kLux megvilágítást igényel , de vannak kivételek. A lakásban tartott kifejlett angrecum példányok virágzásának hiányával kapcsolatos problémák leggyakrabban a fény hiányára vezethetők vissza.

Mivel e nemzetség tagjai alacsony szélességi fokon nőnek, normális fejlődésükhöz 12 óra nappali fényre van szükségük.

Betegségek és kártevők

Jegyzetek

1. ↑ Az egyszikűek osztályának magasabb taxonként való feltüntetésének feltételével kapcsolatban az ebben a cikkben ismertetett növénycsoporthoz, lásd az "APG Systems" című részt az "Egyszikűek" című cikkben .
2. ↑ A nemzetségek és az intergenerikus kombinációk betűrendes egytáblás listája. Archiválva az eredeti The International Orchid Register -ből 2011. október 28-án. .
3. ↑ 1 2 Az Angraecum világellenőrző listája . A Királyi Botanikus Kert, Kew.
4. ↑ Orchidea illatinformáció. Orchidea fajok kultúrája. Charles és Margaret Baker. . Letöltve: 2009. március 28. Az eredetiből archiválva : 2011. június 5.. (határozatlan)
5. ↑ Angraecum  . _ A növénylista . 1.1-es verzió. (2013). Letöltve: 2017. január 5. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 5..
6. ↑ 1 2 A Királyi Kertészeti Társaság . Hozzáférés dátuma: 2009. január 26. Az eredetiből archiválva : 2006. augusztus 25. (határozatlan)
7. ↑ Angraecum sesquipedale. E. Morozov . Hozzáférés dátuma: 2009. január 26. Az eredetiből archiválva : 2009. április 3. (határozatlan)
8. ↑ Angraecum Encyclopedia . Hozzáférés dátuma: 2009. január 26. Az eredetiből archiválva : 2009. február 7.. (határozatlan)
9. ↑ Orchidea fajok kultúrája. Charles és Margaret Baker . Hozzáférés dátuma: 2009. január 26. Az eredetiből archiválva : 2009. február 18. (határozatlan)
10. ↑ Fred E. Hillerman 1992 – Kultúra kézikönyv angraecoid orchideatermesztőknek

Irodalom

• Belitsky I. V. Orchideák. Gyakorlati tanácsok a kártevők és betegségek termesztéséhez, gondozásához és az ellenük való védekezéshez. - M.: AST, 2001. - ISBN 5-17-004583-2 .
• Morozov V., Orchideák. Saját kezelési útmutató beltéri virágkertészethez. Kiadó: Neva, 2003. ISBN 5-7654-2237-3 .
• Jezhek Zdenek, Orchideák. Illusztrált Enciklopédia. Kiadó: Labyrinth, 2005. ISBN 5-9287-1134-4 .
• Kolomeytseva G. L., Gerasimov S. O. Orchideák. Szerk. Kladez-Books, 2005. ISBN 5-93395-098-X .
• Bechtel, H., P. Cribb és E. Launert. 1980. A termesztett orchideafajták kézikönyve. MIT Press, Cambridge, Mass.
• Bosser, J. 1987. Contribution à l'étude des Orchidaceae de Madagascar et des Mascareignes. XXII. Adansonia 3: 249-254.
• Bory de Saint-Vincent. 1805. Voyage dans les quatre principales îles des mers d'Afrique, 1.359. köt. Párizs.
• Dupetit-Thouars. 1822. Histoire particulière des plantes orchidées recueillies sur les trois îles australes d'Afrique. Párizs.
• Du Puy, David. Cribb, Phillip. – Bosser, Jean. – Hermans, Johan és Clare. Madagaszkár orchideái ISBN 1-900347-70-9 .
• H. Perrier de La "Flore de Madagascar et des Comores" (1946-1952). Párizs.
• Fred E. Hillerman 1992 – Kultúra kézikönyv angraecoid orchideatermesztők számára.
• Fred E. Hillerman és Arthur W. Holst 1986 – Bevezetés a Madagaszkáron termesztett angraecoid orchideákba.
• Isobyl & Eric LA Croix 1997 - Afrikai orchideák a vadonban és a termesztésben.
• Isobyl LA Croix, Eric LA Croix és TM LA Croix 1991 - Malawi orchideái.
• Hawkes, AD (1965) 1987. Tenyésztett orchideák enciklopédiája. Faber és Faber, London.
• Hillerman, F.E. és A.W. Holst. 1986. Bevezetés a Madagaszkáron termesztett Angraecoid orchideákba Timber Press, Portland, Ore.
• Stewart és Alii. 2006. Angraecoid orchideák. Portland, Oregon.

Linkek

• Encyclopedia Angrekum  (angol)
• Amerikai Orchidea Társaság (AOS  )
• Orchidea fajok kultúrája. Charles és Margaret  Baker
• Tropicos- Angraecum