A környező okklúzió (AO) egy 3D grafikában használt okklúziós modell, amely lehetővé teszi a kép valósághűbbé tételét a felületi pontot elérő fény intenzitásának kiszámításával. A helyi módszerekkel, például a Phong-árnyékolástól eltérően a környezeti elzárás egy globális módszer, vagyis az objektum egyes pontjainak fényereje a jelenet többi objektumától függ. Elvileg ez nagyon távolról a globális megvilágításra emlékeztet .
A környezeti elzáródást leggyakrabban úgy számítják ki, hogy a felület egy pontjából minden irányban kisugárzó sugarakat hoznak létre, majd ellenőrzik a metszéspontokat más tárgyakkal. A hátteret vagy az "eget" elérő sugarak növelik a felület fényességét, míg a más tárgyakat keresztező sugarak nem adják hozzá a fényességet. Ennek eredményeként a sok geometriával körülvett pontok sötétebbnek, a látható féltekén a kis geometriájú pontok pedig világosnak rajzolódnak ki.
A környezeti okklúzió olyan módszerekre vonatkozik, amelyek egy felületi elem elérhetőségén alapulnak különböző tényezők, például szennyeződés, fény stb. esetén. Viszonylagos egyszerűsége és meglehetősen nagy hatékonysága miatt vált népszerűvé. Az AO-t gyakran "égi fénynek" is nevezik.
Az AO modell hozzájárul az ábrázolt tárgyak térfogatának jobb érzékeléséhez, mint a közvetlen megvilágítású modell [1] .
Az árnyékolás egy felületi ponton normálértékkel kiszámítható a láthatósági függvény integrálásával a félgömbön :
ahol a láthatósági függvény értéke a pontban nullával egyenlő, ha az irányból érkező sugárnak metszéspontja van a tárggyal, és egyenlő eggyel más esetekben. A gyakorlatban különféle technikákat alkalmaznak ennek az integrálnak a felvételére: talán az egyik leggyakrabban használt a Monte Carlo módszer . Egy másik módszer (teljesebben kihasználva a hardveres gyorsítás erejét) a jelenet egy pontból történő megjelenítése , a geometria tiszta feketére raszterezve fehér alapon. A vett képkocka fényerejének átlagos értéke a függvény közelítő értéke egy adott pontban. Ez a módszer egy példa a kollektív módszerre (inside-out módszer), míg más megközelítések (például mélységi térképes környezeti elzárás) diszperziót (outside-in módszer) alkalmaznak.
Az árnyékolási érték mellett gyakran számítanak ki egy további vektort ("eltérített normál"), amely a nyitott (árnyékolatlan) tér közelítő irányát mutatja. Ezzel a vektorral világítást kaphatunk egy környezettérképről. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a vektor nem a maximális megvilágítás irányába mutat.