78. lövészhadosztály (2. alakulat)

78. lövészhadosztály (2. formáció) (78. lövészhadosztály (2f))
Fegyveres erők Szovjetunió fegyveres erői
A fegyveres erők típusa föld
A csapatok típusa (haderő) gyalogság
A formáció típusa puska
kitüntető címek "Zaporozhskaya"
Képződés 1942.03
Feloszlás (átalakulás) 1946. 07
Díjak
A Vörös Zászló Rendje Suvorov rend II fokozat
Háborús övezetek
A Nagy Honvédő Háború
Harci út

felszabadított városok és falvak Donbass, Jobbparti Ukrajna, Moldova, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria.

Folytonosság
Előző 403. lövészhadosztály
Utód feloszlott

78. lövészhadosztály (2. alakulat)  - a Vörös Hadsereg ( Szovjetunió Fegyveres Erői ) alakulata ( kapcsolat , puskaosztály ) a Nagy Honvédő Háború alatt .

Történelem

A hadosztály 1942 márciusában kezdett megalakulni Szamarkand városában ( SAVO ), 403. lövészhadosztály néven. Mielőtt megérkezett volna a moszkvai katonai körzetbe, a hadosztály 9000 főből állt. A hadosztályellenőrző szerveket megalakították és teljes létszámmal, egyenruhában és mindenféle szoftverrel felszerelték.

1942. május 13-án a hadosztály a helyét megváltoztatva megérkezett a jaroszlavli régióbeli Kostroma városába , a moszkvai katonai körzet rendelkezésére . A Moszkvai Katonai Körzet utasítása szerint a 403. lövészhadosztály erősítést kapott - a 78. lövészhadosztály személyi állományát, amely után megkapta az utóbbi számát.

1942. július 18-án a 78. lövészhadosztály a Kalinyini Front 30. hadseregének rendelkezésére lépett, soraiban 12 645 főt számláltak.

Az N. M. Mihajlov ezredes parancsnoksága alatt álló hadosztály tűzkeresztségét a 30. hadsereg részeként kapta meg a Kalinin Front Rzsev-Szicsev hadművelete során. 1942. július 28-án támadásba indulva Rzsev irányába, áttörte az ellenséges védelem első vonalát, és a Polunino körzetben lévő Rzhev északkeleti külvárosának megközelítéseihez ment, ahol az ellenség makacs ellenállásába ütközött, elhúzódó csatákba vonták, amelyek 1942 októberéig tartottak. E harcok során a hadosztály megsemmisített 35 ellenséges gyalogsági szakaszt, 2 tüzérségi és 5 aknavető üteget, 16 ágyút, körülbelül 150 géppuskát, 3 harckocsit, lelőtt egy bombázót és egy gyalogzászlóaljat foglyul ejtett.

1943 januárjában a Délnyugati Front csapatainak részeként a 78. hadosztály részt vett a Sztálingrád melletti ellentámadásban. Az 1. gárdahadsereg csapásának élén tevékenykedett, Artyomovszk, Krasznoarmeisszkoje irányába vezette az offenzívát, azzal a feladattal, hogy elfoglalja Artyomovszkot. Súlyos harcokkal haladva elérte a Szeverszkij-Donyec folyót Borovszkoje falu közelében, ahol szervezett ellenállásba ütközve nyolc napon át ádáz csatákat vívott, de nem járt sikerrel, és kénytelen volt hosszú védelemre vonulni a bal partján. A folyó.

1943. július 17-én, amikor az Izyum-Barvenkovskaya hadművelet megkezdődött, a hadosztály sikeresen átkelt a Privolnoye régióban található Szeverszkij Donecsen, és miután öt kilométeres mélységig behatolt az ellenséges védelembe, több hídfőt is elfoglalt a jobb partján. Az ellenség taktikai védelmének áttörésének befejezésére és az elfoglalt hídfők bővítésére tett további kísérletek nem jártak sikerrel, a hadosztály aktív védelemre váltott.

A Donbass német hódítóktól való felszabadítására irányuló hadművelet kezdetével az N. M. ezredes parancsnoksága alatt álló hadosztály 220 kilométeres csatákkal több mint száz települést szabadított fel, köztük Szlavgorodot , Dnyipropetrovszk régiót .

Folytatva az offenzíva fejlesztését és ügyesen manőverezve, a hadosztály elfoglalta Stepnaya, Mokraya falvakat, és 1943. október 13-án megközelítette Zaporozhye - Juzsnij külvárosának déli peremét. Mivel nem volt elegendő információ az ellenségről, a hadosztály parancsnoka úgy döntött, hogy létrehoz egy rohamosztagot Sukharev főhadnagy parancsnoksága alatt, akinek be kellett volna törnie a városba, és akcióival megnyitnia az ellenséges védelmi rendszert. A hadosztály éjszakai támadása erőteljes és gyors volt, és reggelre már elfoglalta Zaporozsje központját és a Dnyeper bal partján lévő védelmet . Az ellenség heves ellenállása ellenére október 14-re a város teljesen felszabadult a nácik alól.

A Zaporozsje külvárosában és a városban zajló harcok során a hadosztály teljesen legyőzte a 294. gyaloghadosztály 515. gyalogezredét, és több mint 2300 nácit semmisített meg, 11 harckocsit, 12 ágyút, 13 nehéz és üteget, 27 aknavetőt kiütött és elégetett. 40 könnyű géppuska, 13 bunker, 16 jármű lőszerrel. 40 katonát és tisztet, 23 fegyvert, 35 géppuskát, 7 raktárt lőszerrel és pótalkatrészekkel fogtak el. A Zaporozsje felszabadításának feladatának példamutató elvégzéséért és az egyben tanúsított bátorságért a hadosztály megkapta a „ Zaporozsje ” kitüntető címet [1] .

1944. március 26-án a hadosztály az Uman-Botoshansky hadművelet során 400 kilométerig folyamatos járhatatlanság körülményei között harcolt, felszabadította Uman városait, Vapnyarka városait, átkelt a Déli Bugon, a Dnyeszteren, és első volt a A 27. hadsereg átkelt a Prut határfolyón Yasstól északra, és behatolt Románia területére, elfoglalva egy nagy hídfőt a folyó jobb partján. A hadosztály kiváló harci tevékenységéért a Legfelsőbb Főparancsnok parancsában köszönetet mondtak.

A hadosztály ezredei az elfoglalt hídfőkben védekezésbe lépve szüntelen harcokat vívtak az ellenséges ellentámadások visszaszorítása érdekében, és egyúttal készültek az 1944. augusztus 20-án kora reggel megkezdett Iasi-Kishinev hadműveletre. Miután áttörte az ellenség erősen megerősített védelmét Cruz, Oyveshti térségében, a hadosztály üldözésre fordult, és széles körben kihasználva a fedezetet és az elkerülő utakat, a Foksha-völgy irányába rohant. Az úgynevezett Focsani-kapukon, a természet által a hegyekben kialakított természetes átjárón áthaladva a hadosztály behatolt Románia középső részébe, és megkezdte a harcot a nácikkal, augusztus 27-én elfoglalta Rymnikul Sarat városát, majd három nappal később - a Ploiesti városa. Románia e fontos ipari központjainak és az ellenséges ellenállás megerősített fellegvárainak elfoglalásáért a hadosztály a Szuvorov-rend II. fokozatát kapta. Díjakat és a hadosztály ezredeit kapott. A 458. ezred Bogdan Hmelnyickij 2. osztályú, a 464. ezred 3. osztályú Kutuzov Renddel, a 453. ezred pedig a „Rimnik” tiszteletbeli nevet kapta.

Az Erdélyi-Alpokat leküzdve a 27. hadsereg bandájának első hadosztálya a Sigioshartól északra fekvő területen lépett be Magyarország területére, és a debreceni hadművelet során rohamosan fejlesztve az offenzívát, sorra elfoglalta Nagyvárad és Debrecen városait. Amint azt a jelentési harci dokumentumok is megjegyezték, a hadosztály csatáit ezredeinek rendkívüli mozgékonysága, manőverezőképessége és katonai felkészültsége jellemezte, amelyet az anyaország nagyra értékelt. A 453. és a 464. lövészezredet Bogdan Hmelnyickij 2. osztályú, illetve Vörös Zászló Renddel tüntették ki. A 458. puskás és 1030. tüzérezred Debrecen lett.

A hadosztály 1944. november 6-án a Tisza-Kesi térségében a Tiszán átkelve beverekedte magát Miskolc városába, Magyarország nagy hadiipari központjába. A várost a nácik erősen megerősítették. Az ellenséges védelmet feltörve a hadosztály elsőként tört be a városba, majd december 3-án birtokba is vette, északi és északnyugati peremén átment a védelembe. A Miskolc város elfoglalására vonatkozó parancsnokság feladatának példás teljesítéséért és az egyben tanúsított bátorságért a hadosztály Vörös Zászló Érdemrend kitüntetésben részesült, és a Főparancsnoki parancsban jegyzett.

Egy másik államhatáron átlépve 1945. január 3-án a hadosztály belépett Csehszlovákiába, és heves csatákat vívva nehéz hegyvidéki és erdős terepviszonyok között január 23-án elfoglalta Jelsava és Rozsnyava városokat, valamint több tucat másik települést.

Január 28-án parancs érkezett, hogy a hadosztályt a 27. hadsereg részeként helyezzék át a Szovjetunió F. I. marsalljának 3. Ukrán Frontjához, több mint háromszáz ellenállási csomópontot és erődítményt. A szovjet csapatoknak minden negyedet, minden házat harccal kellett bevenniük. Repülésünk aktív volt, bombázásokat és rohamcsapásokat mért az ellenséges tankokra és a gyalogságra. Február 13-án heves harcok után Budapest elesett.

A front csapatai megkezdték a bécsi irányú offenzíva előkészítését, de a hírszerzési adatok szerint kiderült, hogy az ellenség 31 hadosztályt, köztük 11 harckocsihadosztályt összpontosított a Balatontól északkeletre, az ellentámadásra. Elhatározták, hogy ezt az ellenséges csapásmérőt egy védekező csatában legyőzik, majd Bécs ellen támadnak.

Az ellenséges offenzíva március 6-án kora reggel kezdődött. A főcsapást a Velencei-tó és a Balaton között mérte le, ahol a hadosztály tartotta a védekezést. Tüzérségi és aknavetős lavina, légicsapások értek állását, és 70 tigrist és Ferdinándot, 20 páncélost és legfeljebb két gyalogezredet mozgattak meg. Az ellenség támadásai egymás után következtek. Csak az offenzíva első napján a nácik 8 heves támadást indítottak, de ezek mind összecsaptak a kozák katonák vaskitartásával. Az ellenség március 12-én és 13-án szervezte a leghevesebb támadásokat, amikor akár 150 harckocsit, 60 páncélozott szállítójárművet is harcba állított, és felváltva kezdett csapni a hadosztály közepén vagy oldalain. De a hadosztály személyi állománya az ellenséggel vívott ádáz csatákban 13 ellenséges támadást visszavert, és rendületlenül tartotta sorát. A hadosztály harci műveleteinek eredményei. 89 harckocsit és 30 páncélozott szállítóhajót kiütöttek és elégettek, 16 aknavetőt, 7 fegyvert, 60 nehéz- és könnyűgéppuskát, 48 járművet és több mint 2500 nácit semmisítettek meg.

A Balaton-védelmi hadművelet során a hadosztály kiváló vezetéséért és az egyben tanúsított katonai vitézségért és bátorságért N. M. Mihajlov vezérőrnagyot a Szovjetunió Hőse címre jelölték. Miután kimerítette az ellenséget a védekező csatákban, és hatalmas veszteségeket okozott neki, március 16-án a 78. hadosztály támadásba lendült. Az ellenséget az osztrák Graz városa felé üldözve átlépte az osztrák határt, és több mint 150 település felszabadítása után április 15-én betört Furstenfeldbe, megvetve a lábát annak nyugati peremén.

április 11-én elfoglalták Eltendorfot. Április 15-én a hadosztály átkelt a folyón. A Furstenfeldtől délre fekvő erdőben vívott heves csata után Livnitz 15 órakor betört a városba, és éjszaka megtisztította a város központi részét a német csapatoktól. Április 16-án a frontvonal felé indulva a hadosztály parancsnoka, Mihajlov vezérőrnagy, a 453. ezred parancsnoka mindkét lábán súlyosan megsebesült. Mammadov és a hadosztály operatív osztályának vezetője, Drazsevszkij őrnagy. Az Altenmarkt felé haladva a hadosztály védekezésbe lépett.

Április 20-ról 21-re virradó éjszaka átadta szakaszát a 202. lövészhadosztálynak, és Friedberg környékére vonult . Itt, a Rheinberg térségében a hadosztály védelmi pozíciókat foglalt el. A hadosztály 1945. április végét, május elejét védekezésben töltötte. A reimsi kapituláció aláírása és a német csapatok május 8-i nyugat felé történő kivonása kapcsán május 9-én délelőtt támadásba lendült, és a hegyi utakon haladva a nap végére az országba koncentrálódott. Birkfeld városa .

A háborút a 33. lövészhadtest, a 27. egyesített fegyveres hadsereg és a 3. ukrán front részeként vetett véget. A romániai kivonulás után (YUGV, 27 OA) 1946 nyarán feloszlatták Starokonstantinov városában (PrikVO)

Összetétel

[2]

Behódolás

Alárendeltség: MVO, 4RA, A Legfelsőbb Parancsnokság tartalékos parancsnoksága; 30A, Borjú; 30A, ZF; 49A, ZF; 5A, ZF; 1GvA, YuZF; 18SK, 3GvA, YuZF; 33SK, 6A, SWF; 33SK, 8GvA, YuZF; 8GvA, 3. UkrF; 33SK, 3. UkrF; 35GvSK, 5GvA, 2. UkrF; 35GvSK, 7GvA, 2. UkrF; 35GvSK, 27A, 2. UkrF; 33SK, 27A, 2. UkrF; 35GvSK, 27A, 2. UkrF; 33SK, 27A, 2. UkrF; 33SK, 27A; A Legfelsőbb Parancsnokság tartaléka; 104SK, 27A, 2. UkrF; 35GvSK, 27A, 2. UkrF; 33SK, 27A, 3. UkrF.

Parancs

Díjak

Díj (név) A kitüntetés dátuma Amiért díjazták
Tiszteletbeli „Zaporizsja” név A Legfelsőbb Parancsnok 1943. október 14-i 33. számú parancsa A Zaporozsje város felszabadításáért vívott harcokban aratott győzelem és kitüntetés emlékére .
A Vörös Zászló Rendje
A Vörös Zászló Rendje 		A Szovjetunió Fegyveres Erői Elnökségének 1944. december 16-i rendelete [3] A német hódítókkal vívott harcokban a parancsnoki feladatok példamutató ellátásáért, Miskolc város elfoglalásáért és az egyben tanúsított vitézségért és bátorságért.
Suvorov rend II fokozat
Suvorov rend II fokozat 		A Szovjetunió Fegyveres Erői Elnökségének 1944. szeptember 15-i rendelete [4] A német hódítókkal vívott harcokban a parancsnoki feladatok példamutató elvégzéséért, Ploiesti város elfoglalásáért és az egyszerre tanúsított vitézségért és bátorságért.

Division unit díjak:

A kiváló katonai műveletekért és az anyaországnak nyújtott különleges szolgálatokért a hadosztály megkapta a Vörös Zászló Rendet és a Suvorov 2. fokozatot, valamint megkapta a „Zaporozhye” megtisztelő címet. Hat alkalommal kapott köszönetet a hadosztálynak I. V. Sztálin főparancsnok parancsában, és ugyanennyi alkalommal mennydörögtek tiszteletére a moszkvai tisztelgés győztes sortűzi.

A hadosztály jeles katonái

Bátorságáért és bátorságáért a hadosztály 11 177 katonáját kitüntetéssel és kitüntetéssel tüntették ki, közülük nyolcan a hadosztályparancsnok vezetésével a Szovjetunió Hőse címet is megkapták.

A három fokozatú dicsőségrend lovasai [7]

Memória

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ A városok felszabadítása . Letöltve: 2019. december 13. Az eredetiből archiválva : 2020. január 28.
  2. ↑ A Suvorov-hadosztály 78. puskás zaporozsjei vörös zászlós rendje (2. alakulat) . Letöltve: 2019. december 11. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 7.
  3. ↑ Az RVSR, a Szovjetunió RVS-ének, a civil szervezeteknek és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeleteinek gyűjteménye a Szovjetunió fegyveres erői egységeinek, alakulatainak és intézményeinek a Szovjetunió parancsainak odaítéléséről. rész II. 1945-1966 pp.24-26
  4. ↑ Az RVSR, a Szovjetunió RVS-ének, a civil szervezeteknek és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeleteinek gyűjteménye a Szovjetunió fegyveres erői egységeinek, alakulatainak és intézményeinek a Szovjetunió parancsainak odaítéléséről. I. rész 1920-1944 504. o
  5. ↑ 1 2 A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1944. október 31-i rendelete a német hódítókkal vívott csatákban a parancsnoki feladatok példamutató végrehajtásáról, Aradea - Mare város elfoglalásáról, valamint a vitézségről és bátorságról ugyanakkor
  6. ↑ 1 2 A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1944. szeptember 15-i rendelete a német hódítókkal vívott harcokban a parancsnoki feladatok példamutató végrehajtásáért, Rymnikul Sarat (Rimnik) és Fokshtany városok vitézséget és bátorságot tanúsító elfoglalásáért .
  7. ↑ A dicsőségrend három fokozatú lovasai. Rövid életrajzi szótár - M .: Katonai kiadó, 2000.

Irodalom

Linkek