| 240. különálló zászlóalj (240. Osb) | |
|---|---|
| A 240. különálló különleges zászlóalj chevronja | |
| Létezés évei | 1992. július 3-1999 _ |
| Ország | Ukrajna |
A 240. különálló zászlóalj az Ukrán Fegyveres Erők részeként működő katonai egység , amely a 90- es évek elején és közepén a béke fenntartása érdekében végzett harci feladatokat a volt Jugoszláv Köztársaság területén .
A Szovjetunió összeomlása a világ politikai szerkezetének kétpólusú rendszerének megsemmisüléséhez vezetett, amikor egyes országok szövetségesek voltak, és egyrészt a szovjet kormány , másrészt az Egyesült Államok irányítása alatt álltak . Az instabilitás egyik helye a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság volt . Az etnikai és vallási konfliktusok képezték a balkáni válság alapját, „népszerűvé” vált a különböző autonómiák és szövetségi alanyok függetlenségi küzdelme. A sorozatos nagyszabású fegyveres összecsapások Jugoszláviát a világ egyik "legforróbb" pontjává változtatták az elmúlt évtizedekben. 1991. június 25-én Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, ami végül Jugoszlávia felbomlásához vezetett. 1992 közepéig Bosznia-Hercegovina , Kelet-Szlavónia, Koszovó , Macedónia , a Szerb Krajina és Horvátország már létezett Jugoszlávia helyett .
A második világháború vége óta a jugoszláv háború Európa legvéresebb fegyveres összecsapása lett . Nemzetközi Törvényszéket hoztak létre a Jugoszláviában elkövetett háborús bűnök kivizsgálására .
1992-ben a jugoszláv konfliktus politikai rendezésének előmozdítása és a polgári lakosság védelme érdekében bevetették az ENSZ -erőket - UNPROFOR ( Eng. United Nations Protection Forces , azaz az Egyesült Nemzetek Biztonsági Erői). Az ENSZ főtitkára azzal a kéréssel fordult Ukrajna vezetéséhez, hogy a konfliktusövezetekben katonai kontingenst vezessenek be az ENSZ-erőkbe.
1992. július 3-án Ukrajna Verhovna Rada elfogadta a 2538-XII. számú határozatot „Az ukrán fegyveres erők zászlóaljainak az Egyesült Nemzetek Békefenntartó Erőiben való részvételéről a volt Jugoszlávia területén lévő konfliktusövezetekben”. A honvédelmi miniszter már másnap aláírta a község megalakulására vonatkozó parancsot. A békefenntartó egység dnyipropetrovszki régiójának őrei - a 240. különálló különleges zászlóalj. A formációt a 6. gárda harckocsihadsereg 93. gárda motorizált lövészhadosztálya (később - az ukrán fegyveres erők szárazföldi erői 6. hadsereghadtestének 93. gépesített hadosztálya) alapján hajtották végre.
A zászlóalj rekordidő alatt – három hét – alakult meg! Ezzel egy időben 400 főt kellett felvenni, 95 felszerelést átvenni, fegyvert, lőszert, hátsó felszerelést átvenni. A zászlóalj abszolút autonóm egységként alakult: saját konyha, saját fürdő, saját mosoda. A formációban szinte egész Ukrajna részt vett (a személyi állományt, főként sorköteleseket, minden régióban különböző egységekből választották ki, beleértve a 8. hadsereg alakulatait is).
Vlagyimir Vlagyimirovics Sidorenko ezredest , született 1951- ben, a 240. OSB Akadémia parancsnokává nevezték ki. M. V. Frunze (1980, kitüntetéssel végzett). Tiszti szolgálatát a déli haderőcsoportban kezdte , ahol négy év alatt egy felderítő szakasz parancsnokából egy motoros lövészezred felderítő élére került. 29 évesen a hadosztály hírszerzési főnökévé nevezték ki ( Belarusz Katonai Körzet ), 35 évesen pedig a 6. harckocsihadsereg hírszerzési főnökének helyettesévé (1986, Kijevi Katonai Körzet ).
1992. július 15-én két repülőgép a 240. zászlóalj előcsoportjával a fedélzetén felszállt a dnyipropetrovszki repülőtérről, és Bosznia felé vette az irányt . Az első csoportban 42 fő volt. A legidősebb Gudym vezérőrnagy. A szarajevói partraszállás utáni első percekben világossá vált, hogy az igazi háború folyik. A város és a repülőtér tűz alatt állt. Szinte állandóan robbanások és lövöldözések hallatszottak. Orvlövészek dolgoztak. A repülőtér körül minden mozgást csak futással hajtottak végre.
Július 21-én a Svobodnoye és Meliorativnaya (Dnyipropetrovszki régió) állomásokon berendezéseket raktak fel a vasúti peronokra. 1992. július 25-én két lépcső a zászlóalj felszerelésével és vagyonával érkezett meg Magyarország területén keresztül a kirakodás helyére (Pancevo állomás, Belgrádtól 35 km-re).
Július 28-án a személyzet fegyvert, lőszert és páncélt kapott. A francia békefenntartó kollégák eligazítása után a zászlóalj megkezdte menetét a bevetés helye felé.
1992. július 29-én megérkezett Szarajevóba a 240. OSB, amely 67 tisztből és zászlósból, 345 őrmesterből és katonából állt. A zászlóalj feladatai közé tartozott a repülőtér védelme és működésének biztosítása, humanitárius segítséggel szállított konvojok kísérése mind a városban, mind az ország távoli területein, a fekvési terület védelme, a víz- és villanyrendszerek javítása. Konkrét feladat volt a tüzérségi felderítés lebonyolítása. Ehhez a 240. OSB két ARK-1 tüzérségi radarrendszert tartalmazott, amelyeket a lőállások felderítésére és a tüzérségi tűz (rakétaindítások) irányítására terveztek a célpontokon. Az MT-LB lánctalpas traktor alvázára szerelt komplexum 12-13 km távolságból lővető habarcsok, 12-20 km távolságban többszörös kilövő rakétarendszerek, 7-9 km távolságban tarackok felderítését teszi lehetővé. Az ARC segítségével végre kellett hajtani a szarajevói lakóterületek tüzérségi lövedékeinek leállításáról szóló megállapodás végrehajtásának ellenőrzését (a feladatok végrehajtása során az ARC-t többször is lőtték, majd letiltották).
A 240. OSB egységei Bosznia-Hercegovinába érkezésükkor azonnal számos támadásnak és ágyúzásnak voltak kitéve a harcoló csoportok részéről. Egyes elemzők és történészek azt állítják, hogy az első (a modern ukrán hadsereg történetében) csatát 2004. április 4-én vívták az Iraki Köztársaságban . Ilyen kijelentésekkel megfeledkeznek a 240. Különleges Gárda-dandár fegyveres összecsapásairól, amikor az ukrán békefenntartóknak mindenféle szabványos fegyvert be kellett vetniük, hogy megvédjék magukat és a helyi lakosságot a jól felfegyverzett alakulatok és csoportok támadásaitól, feloldják az állások és ellenőrző pontok blokkolását. zászlóalj mesterlövészek megsemmisítése, valamint a halottak és sebesültek evakuálása.
Már két nappal az érkezés után kilőtték a tüzérségi komplexum állását a repülőtéren. Azon a napon a muszlimok aknavetőjüket a zászlóalj komplexum közvetlen közelébe helyezték, és tüzet nyitottak a szerbekre. A szerbek válaszul tüzet nyitottak, és az egyik akna eltalálta az ARC számításának üregét. Ennek következtében hét ember súlyosan megsérült. Szergej Topikha főhadnagy egy németországi kórházban halt bele sérüléseibe. A fején súlyos, átható sebet kapott Karpenko közlegény több műtéten esett át Frankfurtban, majd Ukrajnába küldték. A másik öt katonát a zágrábi francia katonai kórházban kezelték, és folytatták szolgálatukat. Egy héttel később, augusztus 7-én aknákkal lőtték ki a zászlóalj helyét. Nyolc ember szenvedett különböző súlyosságú sérüléseket. Vlagyimir Szidorenko zászlóaljparancsnok is megsebesült. Augusztus 20-án Viktor Salokhin zászlóst a zászlóalj helyén egy mesterlövész golyó ölte meg.
Annak ellenére, hogy az ukrán békefenntartók nehéz körülmények között találták magukat, továbbra is teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Mindössze négy hónap alatt már több mint 800 konvojt hajtottak végre humanitárius rakományokkal. A zászlóalj legsikeresebb békefenntartó műveletei közé tartozik a repülőtér biztonságának biztosítása, a demilitarizált zóna kialakítása Zepa település területén, 5000 ember evakuálása a szerb offenzíva során, valamint a repülőtér helyreállítása. elektromos hálózatok.
Ukrajna Verhovna Rada 1993. november 19-én határozatot fogadott el az ukrán fegyveres erők kontingenseinek létszámának növeléséről az ENSZ békefenntartó erőinél a volt Jugoszlávia területén. E határozat értelmében megkezdődött a 60. különálló zászlóalj („Ukrbat-2”) megalakítása és kiképzése.
1994. április 19-én megérkezett Szarajevóba a 60. OSB. A zászlóalj volt az első olyan egység, amelyet az UNPROFOR vezetőségének utasítása szerint bevezettek a Goraje régió elzárt muszlim enklávéjába. A 60. OSB a 240. zászlóalj munkacsoportjával , Nagy-Britannia , Franciaország, Norvégia, Oroszország és Egyiptom fegyveres erőinek támogatásával belépett a szerb és muszlim alakulatok közötti aktív ellenségeskedés zónájába. A 60. OSB jelenléte a feszültség csökkenéséhez és az ellenségeskedés gyengüléséhez vezetett.
1995 júliusában az ukránok végrehajtották az ukrán fegyveres erők történetének legsikeresebb hadműveletét. Zepa enklávéjában az ukrán békefenntartók a boszniai szerb Drina hadtest és a muszlim egységek kereszttüzében találták magukat. Íme egy része a július 24-én Kijevnek küldött üzenetnek:
1995.07.24. Az 1-es számú ellenőrzőpont környékén szerbek és bosnyákok között harcok voltak... 14:20-kor üzenet érkezett egy különleges század parancsnokától: „Egy óra alatt 60 akna. a Zepa enklávéba esett. Tankok, géppuskák és mesterlövész fegyverek tüzelnek. A rendőrség házát lelőtték, sokan meghaltak és megsebesültek. Éjszaka támadás várható a társaság állásai ellen. Nincs üzemanyag és víz ... 17:00 órakor a bosnyák dandár parancsnoka felkérte a századparancsnokot, hogy telepítsen személyzetet a különösen veszélyes területekre a szerbek elleni védelem érdekében ...
A zászlóalj állománya az ENSZ és a NATO támogatásának hiánya ellenére hadműveletet indított a civilek evakuálására a helyzet súlyosbodásának övezetéből. Ennek eredményeként több mint ötezer embert sikerült kivonni, miközben az ukránok körében nem történt veszteség, annak ellenére, hogy a napokban az áldozatok száma a térségben meghaladta a kilencezret.
1995 második felében döntés született az UNPROFOR misszió jogkörének megszüntetéséről ugyanazon év decemberében. Szeptember-decemberben hazatelepítették az ukrán békefenntartó egységeket, és csökkentették a misszió vezetésében a törzstisztek számát. A 60. OSB és a 15. külön helikopter-különítmény indult haza, a volt Jugoszlávia területén is ellátva feladatokat.
1995. november 21-én az Egyesült Államokban a Wright-Patterson légitámaszponton ( Dayton , Ohio ) aláírták a bosznia-hercegovinai békéről szóló egyezményt, december közepén pedig Párizsban írták alá a megfelelő megállapodást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1995. december 15-i 1031-es számú határozata alapján a térség békéjének további támogatása a NATO vezetése alatt álló többnemzetiségű, IFOR (a megállapodás végrehajtására szolgáló haderő – SAF) erőkhöz szólt. 1995. december 20-án 11 órakor a szarajevói Butmir repülőtéren hivatalos átszállási ünnepségre került sor. A zászlórúdon az ENSZ-zászlót a NATO-zászló váltotta fel.
Az Ukrajna és Franciaország között 1995 decemberében létrejött megállapodás alapján a 240. különálló zászlóalj az IFOR-hoz került.
Dayton után a buzdító politikáról a békeérvényesítés politikájára váltás történt. Ekkor már hivatalos fegyverszünet volt Bosznia-Hercegovina területén, valójában csak sötétedésig követték. December 20-a után minden drámaian megváltozott. A NATO-egységek már az első napokban harckocsik támogatásával megkezdték az ellenőrző pontok felszámolását a felek érintkezési vonalán. Az IFOR nemzetközi erők nagyobb felhatalmazást kaptak arra, hogy fegyvereket alkalmazzanak a parancssértések visszaszorítására, ami a harcoló felek minden aktív akciójának gyakorlatilag leállításához vezetett.
A zászlóalj 1995 decemberétől 1996 decemberéig az IFOR része volt.
1996 decemberében a 240. különálló zászlóalj a NATO Stabilizációs Erők SFOR erői joghatósága alá került (1999 júniusáig). 1997 márciusában a 240. szb-t Szarajevóból átcsoportosították Bosznia-Hercegovinába Vrapchichi faluba (a Mostar metróállomás közelében).
A zászlóalj 1999 júniusától a KFOR-erők részeként látott el feladatokat, és 1999 novemberében kivonták Ukrajnába.
A 240. különálló különleges zászlóalj volt Jugoszlávia területén való tartózkodása alatt összesen 14 személycserét hajtottak végre.
Az ukránok életkörülményei meglehetősen távol álltak azoktól, amelyeket ma már mindenki megszokott. A zászlóalj a " Tito laktanyában " volt elhelyezve, egy volt katonai iskolában. A személyzet elhelyezésére egy négyemeletes, lerombolt felső szintes házat jelöltek ki. Az ablakokat homokzsákokkal fedték be, némi javítást végeztek a helyiségekben, sőt még pihenőszobát és edzőtermet is szerveztek. Igaz, a szerbek és muszlimok közti utcai összecsapások során időről időre golyók repültek oda. Csak egy támogató század, egy tüzérségi felderítő szakasz és az első század egy része tartózkodott folyamatosan a laktanyában. Más egységek Szarajevón kívül napi feladatokat láttak el: ellenőrző pontokon szolgáltak, élelmiszert és üzemanyagot szállítottak a blokkolt területekre, konvojokat őriztek és kísértek, aknamentesítési és mesterlövész-elhárító tevékenységet végeztek, valamint összegyűjtötték a törött autókat. A szarajevói szektorban az ukránok mellett csaknem harminc ország képviselői is ott voltak. Az ukrán békefenntartók stabilitásukkal, felelősségvállalásukkal, igénytelenségükkel és ügyességükkel azonnal tekintélyt nyertek kollégáik körében. Szlovnij V.A. alezredes is hősi halált halt.
A 240. RSD bosznia-hercegovinai szarajevói tartózkodása alatt a személyzet a békefenntartó feladatok ellátása mellett részt vett a kórház és az iskola helyreállításában, újjáépítésében, utak, villanyvezetékek, villamosvonalak és villamosok javításában, valamint orvosi segítséget a helyi lakosságnak. Meg kell jegyezni, hogy az első villamos a felújított vonalon haladt el, és sárga-kékre volt festve ...
Minden ukrán békefenntartó ENSZ-érmet kapott, Dayton után pedig NATO-érmeket. Négyen részesültek Ukrajna állami kitüntetésében. Egyikük - Alexander Poltava főtörzsőrmester - posztumusz. A zászlóalj első tagjai közül senki sem kapott kitüntetést.