| Arina Rodionovna | |
|---|---|
| Ismeretlen művész portréja | |
| Születési név | Irina vagy Irinya Rodionovna |
| Születési dátum | 1758. április 10. (21.). |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1828. július 31. ( augusztus 12. ) (70 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Foglalkozása | jobbágy , dajka Puskin házában |
| Apa | Rodion Jakovlev |
| Anya | Lukerya Kirillova |
| Házastárs | Fedor Matveev [1] |
| Gyermekek | négy gyerek |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Arina Rodionovna ( 1758. április 10. [21.] – 1828. július 31. [ augusztus 12. ] ) – a Hannibal családhoz tartozó jobbágy , Alekszandr Szergejevics Puskin dajkája , idősebb nővére, Olga ápolónője . A. S. Puskin élete végéig megható, szeretetteljes hozzáállást tanúsított iránta, verseket szentelt neki, és többször is megemlítette leveleiben.
Miután A. I. Uljanszkij 1940 -ben Arina Rodionovnáról [2] levéltári dokumentumokat publikált , a 20. század második felében a Puskin -irodalomban egyes szerzők Arina Rodionovnát a Matvejeva [3] vagy Jakovlev [ 4] vezetéknévvel kezdték felruházni. 5] . Erről egy másik Puskin-tudós a következőképpen beszélt: „Semmiképpen nem indokolt, hogy a modern irodalomban A. S. Puskin dadájáról Jakovlev név szerepeljen, mintha hozzá tartozna. Jobbágyként a dajkának nem volt vezetékneve. A dokumentumokban ( revíziós mesék , hitvalló falfestmények , plébániai egyházi könyvek ) apjáról - Rodionova - kapta a nevét. Jakovleva költő egyik kortársa sem nevezte " [6] . Ezt az információt azonban sokan nem vették figyelembe. Például M. D. Filin a költő dadájáról szóló könyvében, amely 2008-ban jelent meg a „ Figyelemre méltó emberek élete ” sorozatban , továbbra is Jakovlevának, házassága után pedig Matvejevának hívja [7] .
A dada születési anyakönyve szerint egy parasztnak, Rodion Jakovlevnek volt egy lánya, Irina [8] . Házasságáról készült jegyzőkönyv szerint Fjodor Matvejev parasztfiú és Irinya Rodionova parasztlány házasok voltak [9] . A családneveket hozzárendelő szerzők figyelmen kívül hagyják, hogy a jobbágyok névképlete a 19. század közepéig általában binomiális volt, és egy személynévből és egy -ov [a] utótagú birtokos melléknévből álló patronimből állt , -ev[a] (-lev[a] ) vagy -in [a], amelyhez néha hozzáadták a "fia" vagy a "lánya" szót. A parasztok középső neveiben szereplő -ovich, -ovna, -evich (-levich), -evna (-levna) utótagok csak 1917 -ben szerepeltek a hivatalos dokumentumokban [10] [11] [12] [13] [14] .
Ugyanakkor nem találtak bizonyítékot arra, hogy Jakovlev és Matvejev Arina Rodionovna apjának és férjének vezetékneve, nem pedig apaneve. Ezenkívül Mihajlovszkij falu 1816-os revíziós meséjének [15] 7. bekezdésében szerepel a költő özvegy dajkájának családja (azonosította: AI Uljanszkij [16] ; hasonlítsa össze az udvari család összetételét 66 [17] ). Ebben Irina Rodionova és Fjodor Matvejev fiát, aki a család feje lett, Jegor Fedorovnak nevezik, és nem Matvejevnek.
1758. április 10 -én (21-én) született Suida faluban, a Koporszkij kerületben , Szentpétervár tartományban [18] . Anyja, Lukerya Kirillova és apja, Rodion Jakovlev (1728-1768) jobbágyok voltak, és hét gyermeke született.
Gyerekkorában a Szemjonovszkij-őrezred jobbágyhadnagyaként szerepelt, gróf Fjodor Alekszejevics Apraksin (1733-1789). 1759 -ben Abram Petrovics Gannibal , Alekszandr Szergejevics Puskin dédapja megvásárolta Suydát és a környező falvakat apraksini emberekkel . 1781- ben Arina feleségül vette Fjodor Matvejev parasztot ( 1756-1801 ), és férjéhez költözhetett a szófiai körzetben található Kobrino faluba ( Gatchinától nem messze ). Házasságkötése után a költő nagyapja, Osip Abramovics Hannibal jobbágya lett. Először Nadezhda Osipovna, Alekszandr Szergejevics anyja dadája volt, majd gyermekeinek dadája lett: Olga, majd Alexander és Lev.
1792 - ben Puskin nagymamája, Maria Alekseevna Gannibal vette dajkának unokaöccséhez, Alekszejhez, Mihail testvér fiához. 1795- ben Maria Alekseevna egy külön kunyhót ajándékozott Arina Rodionovnának Kobrinóban kifogástalan szolgálatáért. Olga 1797- es születése után Arina Rodionovna a Puskin családba került, ahol Ulyana Yakovlevna mellett dadaként szolgált.
1807-ben a Hannibal család a parasztokkal együtt eladta a szentpétervári tartomány földjét, és a Pszkov tartomány Opochetsky kerületébe költözött.
Arina Rodionovnát a tulajdonosokhoz „kötötték”, nem a földhöz, ezért „kizárták az eladásból”, és a tulajdonosokkal együtt Pszkov tartományba költöztek . 1824-1826 között, a költő száműzetése idején Mihajlovszkijban élt . Ez a jobbágyparasztasszony, egy öregasszony nemcsak Puskinnak, hanem Jazikovnak is dedikálta verseit . Puskin barátai üdvözletet küldtek neki a költőnek írt levelekben.
Mária Alekszejevna 1818 -ban bekövetkezett halála után a Puskinekkel élt Szentpéterváron, és a nyárra velük költözött Mihajlovszkoje birtokára , az Opoccseckij kerületbe, Pszkov tartományba . 1824 és 1826 között Arina Rodionovna valójában Puskin száműzetésében élt Mihajlovszkijban. Puskin ekkor különösen közel került dadájához, hallgatta a tündérmeséit, népdalokat írt le szavaiból. A költő szerint Arina Rodionovna volt "az eredeti dada Tatyana" a " Jevgene Onegin ", Dubrovszkij dadájából . Általánosan elfogadott, hogy Arina Xenia anyjának prototípusa is a „ Borisz Godunov ”, a hercegnő anyja („Hableány”) című filmben, a „ Nagy Péter móre ” című regény női képeiben.
Puskin utoljára 1827. szeptember 14-én , majdnem 11 hónappal a halála előtt látta a dadát Mihajlovszkijban. Arina Rodionovna - "szegény ifjúságom jó barátja" - 70 éves korában, rövid betegség után hunyt el 1828. július 31-én (új stílus szerint augusztus 12- én ) Szentpéterváron . A szmolenszki temetőben 1828 és 1829 júliusa között eltemetett halottak nyilvántartásában 1828. július 31-én bejegyzés történt - Irina Rodionova a hivatalos Puskin 5. osztályának házában, egy alkalmazott nő ... TsGIA SPb 457. alap, 1. leltár, 20. ügy, 131. l. Ma a sír elveszett; 1977-ben emléktáblát helyeztek el a temető bejáratánál.
Arina Rodionovna domborműve ( Ja. P. Szerjakov , 1840-es évek); A. S. Puskin Központi Múzeuma, Szentpétervár
Emlékmű Voskresenskyben
Emlékmű Bolsoj Boldinóban
*** [26]
A varázslatos ókor bizalmasa,
A játékos és szomorú fikciók barátja, Tavaszom
napjaiban ismertelek,
Örömök és kezdeti álmok napjaiban.
Rád vártam; Az est némaságában
vidám öregasszonyként jelentesz meg,
S suhunban ültél felettem,
Nagy poharakban és pörgős csörgéssel.
Te, gyermek bölcsőjét ringatva, Fiatal
fülemet dallamokkal rabul ejtetted
S a lepedők között furulyát hagytál,
Melyet te magad varázsoltál.
A csecsemőkor könnyű álomként telt el.
Szeretted az óvatlan ifjút,
A fontos Múzsák közt csak rád emlékezett,
S csendesen meglátogattad;
De ez volt a képed, a ruhád?
Milyen aranyos vagy, milyen gyorsan megváltoztál!
Milyen tűzzel újjáéledt a mosoly!
Milyen tűz villantott üdvözlő pillantást!
A fátyol, engedetlen hullámban kavarogva,
Kissé beárnyékolta féllevegő-táborodat;
Csupa fürtökben, koszorúval összefonva,
Charms feje illatos volt;
Sárga gyöngyök alatt fehér mellkas
Pirulva és csendesen remegett...
bébiszitter
Kemény napjaim barátja,
ócska galambom!
Egyedül a fenyvesek vadonában
Régóta vársz rám.
Te, szobád ablaka alatt ,
Szomorkodsz, mint az órán,
S a tűk percenként ácsorognak
Ráncos kezeidben.
Kinézel az elfeledett kapun
A fekete távoli ösvényen;
Kínok, előérzetek, aggodalmak
Állandóan görcsöli a mellkasát.
Ez elgondolkodtat...
Téli este
Vihar borítja be az eget sötétséggel,
Hó örvénye kanyarodik;
Mint a vadállat, üvölteni fog,
Majd sírni fog, mint a gyermek,
Aztán hirtelen
szalmával suhog a rozoga tetőn,
Majd, mint a megkésett utazó,
Bekopogtat az ablakunkon.
A mi rozoga kunyhónk
És szomorú és sötét.
Mi vagy te, öregasszonyom,
Néma az ablaknál?
Vagy
eleged van az üvöltő viharból, barátom,
vagy szunyókálsz orsód zümmögése alatt
?
Igyunk, jó barátom
Szegény ifjúságomból,
Igyunk a bánatból; hol van a bögre?
A szív boldog lesz.
Énekelj nekem egy dalt, hogyan
élt csendesen a cinege a tengeren túl;
Énekelj nekem egy dalt, mintha egy leány
reggel vízért ment volna.
Vihar borítja be az eget sötétséggel,
Hó örvénye kanyarodik;
Üvölteni fog, mint a vadállat, aztán
sírni fog, mint a gyerek.
Igyunk, jó barátom
Szegény ifjúságomból,
Igyunk a bánatból; hol van a bögre?
A szív boldog lesz.