Váltó 4 × 400 méter

A 4 × 400 méteres váltó  csapatverseny az atlétikai programban. Egy 4 fős csapatnak a stafétabotot átadva 1600 métert kell futnia, és a célegyenesben megelőzni a riválisokat. Nyáron (400 méteres pálya) és téli szezonban (200 méteres pálya) tartják.

Szabályok és technika

Egy szabadtéri stadionban a váltó a 400 méteres futás kiinduló helyeiről indul, és minden csapat a saját sávjában futja le az első szakaszt [1] . Ezt követően a futók a 800 méteres távhoz hasonlóan a közös pályára, majd mintegy 115 méter után a stadion szélén a közös futásra. Az első szakaszból a másodikba a 800 méteres táv rajtvonala mentén, a következő szakaszokban a 400 méteres táv célvonalán történik az átszállás. A pálca áthelyezését 20 méteres folyosón kell végrehajtani [2] .

Így a 4×400 méteres váltó kontaktfutási szakág, ami a középtávfutással is megszokottá teszi. Gyakran adódnak problémák a bot átadásakor, különösen a második szakasztól a harmadikig, amikor nem olyan nagyok a különbségek a csapatok között. A 4×100 méteres váltóval ellentétben a staféta átadása nem olyan kritikus, de fontos a jó passz.

A nagyobb versenyeken (világbajnokság, Európa-bajnokság, olimpiai játékok) a váltóversenyt általában két szakaszban (elődöntő, döntő) rendezik. Ebben az esetben a csapat legfeljebb két résztvevőt jogosult lecserélni az előzetes szakaszban. Egy csapat végül 6 sportolóból állhat, és mindegyiket díjazzák, ha díjat nyernek. Általában a 4×400 méteres váltó (férfi) teszi teljessé a legnagyobb atlétikai nem kereskedelmi versenyek programját.

Történelem

A 4 × 400 méteres váltó 1912 óta a férfiak, 1972 óta a nők olimpiai játékok része. A nyári világ- és európai bajnokságok programja már a kezdetektől szerepel. A férfi váltóversenyben a legnagyobb sikert az USA sportolói, a női váltóversenyben az NDK, a Szovjetunió, Oroszország és az USA sportolói érték el.

Az amerikai Michael Johnson kétszer nyerte meg a váltót az olimpiai játékokon (1992, 2000), és háromszor nyerte meg a váltót a nemzeti csapat tagjaként a nyári világbajnokságon (1993, 1995, 1999). Az amerikai LaShawn Merritt kétszer nyert aranyat az olimpiai játékokon (2008-ban és 2016-ban), valamint hat egymást követő világbajnokságon (2005, 2007, 2009, 2011, 2013, 2015).

A nők között a 4 × 400 méteres váltó legeredményesebb sportolója az amerikai Allison Felix . Zsinórban 4 olimpián (2008, 2012, 2016, 2020), valamint hat nyári világbajnokságon (2007, 2009, 2011, 2017, 2019, 2022) nyert aranyat. Az amerikai Sanya Richards-Ross háromszor nyert aranyat az olimpián (2004, 2008, 2012), valamint négyszer a világbajnokságon (2003, 2007, 2009, 2011).

Világrekordok

Taktika

Szokás, hogy a legerősebb sprintereket az első szakaszba (az előrébb jutás és az útpadkázás érdekében) és az utolsó szakaszba (az előny megtartása és a célsugrással nyerés érdekében) helyezzük. A táv során fontos, hogy a sportolók rendelkezzenek némi futókészséggel középtávon. Ezért fontos, hogy tartsuk az élt, és elkapjuk az ellenfél rándítását, amikor a futás a közös úton történik [3] .

Linkek

• Tankönyv testkultúra intézetek számára "Testkultúra és sport", 1988.

E. E. Arakelyan, V. P. Filin, A. V. Korobov, A. V. Levchenko — Rövid távú futás (sprint).

Jegyzetek

1. ↑ IAAF szabályok (eng) IAAF.org PDF formátum
2. ↑ Az atlétikai váltóversenyek lebonyolításának szabályai (elérhetetlen link) . Letöltve: 2008. július 25. Az eredetiből archiválva : 2007. július 11.. (határozatlan) 
3. ↑ Relék Coaching útmutató (hivatkozás nem érhető el) . Letöltve: 2008. július 25. Az eredetiből archiválva : 2008. június 25. (határozatlan)