Sivori, Ernesto Camillo

Ernesto Camillo Sivori
ital.  Ernesto Camillo Sivori
alapinformációk
Születési dátum 1815. október 25.( 1815-10-25 ) [1]
Születési hely
Halál dátuma 1894. február 19.( 1894-02-19 ) [2] (78 évesen)
A halál helye
eltemették
Ország
Szakmák zeneszerző , hegedűművész
Eszközök hegedű
Műfajok klasszikus zene
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Ernesto Camillo Sivori ( olaszul:  Ernesto Camillo Sivori ; Genova , 1815. október 25.  – 1894. február 18. , uo.) olasz hegedűművész .

Kora gyermekkorában elsajátította a hegedülést, 6 évesen megismerkedett Paganinivel , és egyetlen tanítványa lett, emellett Paganini tanárától, Giacomo Costától és Paganini tanítványától, Agostino Delle Piane-től tanult. 12 évesen kezdett intenzív turnézni. Számos országban turnézott, köztük Oroszországban az 1840-es és 1870-es években. 1864- ben az aktív koncertezéstől visszavonulva Párizsban telepedett le , ahol magánórákat adott (többek között Henri Marteau első mentora ). Időről időre azonban folytatta a fellépést - különösen 1876 -ban a vonósnégyes élén (amelyben Paul Viardot , Martin Marsic és Jules Delsar is részt vett) a Giuseppe Verdi vonósnégyes első előadója lett .

Sivori különösen arról volt híres, hogy a legváratlanabb kompozíciókat adaptálta hegedűre – például Giovanni Bottesini Nagykoncert -duettjét két nagybőgőre, zenekarral (Sivori az egyik nagybőgő szólamát hangszerelte hegedűre). Emellett Sivori számos fantáziát, áriát és hegedűtanulmányt írt.

Szülővárosában, a világ egyik leghíresebb temetőjében, a Staglienóban temették el .

Sivori kedvenc hegedűje, amely előtte Paganinié volt, és Jean Baptiste Vuillaume párizsi mester készítette Paganini Cannone Guarnerijének pontos másaként, később Sivori néven vált ismertté; jelenleg Genova önkormányzata tulajdonában van, és tehetséges zenészek koncertjeit biztosítja.

Irodalom

Folyóirat szerkesztőségi. Sivori Ernst-Kamill (gyászjelentés) // Világillusztráció :  folyóirat. - 1894. - T. 51 , 1309. sz . - S. 150 .

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Archivio Storico Ricordi – 1808.
  2. temetkezési jegyzőkönyv

Linkek