Emery II (Narbonne vikomtja)
Emery II ( spanyol Aymeri II de Narbonn ; 1134. július 17-én halt meg a fragai csatában) – Narbonne vikomtja 1105-től.
Életrajz
Board
A narbonne-i Emery I. és az apuliai Mago négy fia közül a legidősebb . Apja 1105-ben, halála után a Szentföldön utolérte .
1111 áprilisa és 1112 júniusa között II. Emery anyai bátyja, Barcelona grófja, Raymond Berenguer III áthelyezte Fenuiled és Peyreperthuse hűbérbirtokába, hogy katonai segítséget nyújtson a IV. Bernard Atonnal vívott háborúban .
1114-ben II. Emery részt vett egy tengeri támadásban, amelyet Barcelona grófja és a Pisai Köztársaság szervezett az akkoriban az arabok birtokában lévő Baleár-szigetek ellen. 20 hadihajót állított ki.
Emery II részt vett Raymond Berenguer III háborújában Toulouse grófjával, Alphonse Jourdainnel Provence felosztásáért. Az 1125. szeptember 16-i megállapodás értelmében Narbonne vikomtja Bokert és Argenst Toulouse-i hűbérbirtokként fogadta, és átruházta őket Bernard d'Anduzra, mint hűbéresére.
1134-ben II. Emery részt vett a Reconquistában Alfonz harcos aragóniai király szövetségeseként, és meghalt a fragai csatában (július 17.).
A Lagrasse-i apátságban temették el , amelynek bátyja, Berenguer akkori apátja volt.
Család
II. Emery első feleségét, Ermengarde de Serviant először egy 1114. május 26-án kelt oklevél említi, utoljára pedig 1126. március 15-én. Lehetséges, hogy elváltak. Gyermekek:
- Emery (megh. 1132);
- Fia, apja életében meghalt;
- Ermengarde , Narbonne vikomtnéja.
1130-ban Narbonne vikomtjának volt egy másik felesége, Ermessinda. Tőle - egy azonos nevű lánya (1177-ben halt meg), férje Manrique de Lara volt , de Molina seigneur.
Jegyzetek
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (kat.) – Enciclopèdia Catalana csoport , 1968.
- ↑ Caille J. Addenda et Corrigenda // Medieval Narbonne (angolul) : A City at the Heart of the Troubadour World / K. L. Reyerson - Ashgate Publishing Ltd , 2005. - P. 6. - ISBN 978-0-86078-914-7
- ↑ Caille J. Ermengarde, vicomtesse de Narbonne (1127/29-1196/97) (fr.) : une grande figure féminine du Midi aristocratique // La femme dans l'histoire et la société méridionales (IXe-XIXe s.) : actes du 66e congrès de la Fédération historique du Languedoc méditerranéen et du Roussillon organisé à Narbonne les 15 and 16 octobre 1994 à l'occasion du VIIIe centenaire de la fin du gouverneardi dudocellerdi de la vicome languedocullermente , 1995. - P. 10-11. — ISBN 2-900041-19-8
Irodalom
- Jacqueline Caille, "Les seigneurs de Narbonne dans le conflit Toulouse-Barcelone au XIIe siècle", Annales du Midi, vol. 97, 171. sz., juillet-septembre 1985, p. 227-244. (ISSN 0003-4398)
- Jacqueline Caille, "Ermengarde, vicomtesse de Narbonne (1127/29-1196/97), une grande figure féminine du Midi aristocratique", dans La Femme dans l'histoire et la société méridionales (IXe-XIXe siècles). Actes du 66e congrès de la Fédération historique du Languedoc méditerranéen et du Roussillon (Narbonne, 1994. október 15–16.), Montpellier, 1995 ( ISBN 2900041198 és 9782900041192), p. 9-50
- Jacqueline Caille, Középkori Narbonne: Város a trubadúrok világának szívében, Aldershot, Ashgate, koll. "Variorum Collected Studies Series", 2005, 416 p. ( ISBN 978-0-86078-914-7 )
- Guillaume Catel, Mémoires de l'histoire du Languedoc, Toulouse, Pierre Bosc / Arnaud Colomiez, 1633.
- Fredric L. Cheyette (Tr. Aude Carlier), Ermengarde de Narbonne et le monde des trubadours, Paris, Perrin, 2006, 538 p. ( ISBN 978-2-262-02437-6 )
- Hélène Débax, "À propos d'une figure du fief en Languedoc au début du xiie siècle : les accords de 1112 entre Ramon Berenguer III et Bernard Aton IV", dans Hélène Débax, ed., Les Sociétés àméridional'alespage , Italie et sud de la France, Xe-XIIIe s.) : Hommage à Pierre Bonnassie, Toulouse, Université de Toulouse-Le Mirail, 1999 ( ISBN 2912025036 és 9782912025036), p. 325-330.
- Claude Devic, Joseph Vaissète et al., Histoire generale de Languedoc, vol. 3 : 878-1165, Toulouse, Privat, 1872, 3e ed. (1. kiadás, 1737)
Tematikus oldalak |
|
---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
Genealógia és nekropolisz |
|
---|