Dinamikus analógiák

A dinamikus analógiák a fizikai világ jelenségeinek megjelenítésére szolgáló módszer, amelyet általában "forrásrendszernek" neveznek, egy másik, érthetőbb, általában "elemzett rendszer"-ként emlegetett módszer segítségével. A módszer az eredeti és a vizsgált rendszer differenciálegyenletek hasonlóságán alapul.

A dinamikus analógiák módszerét először Harry F. Olson javasolta az 1943-ban megjelent Dynamic Analogies [1] című könyvében . A könyv fejlett akusztikai munka eredménye. Analógiákat nyújt a mechanikai (lineáris és forgó), akusztikai és elektromos rendszerek elemei között. Javasolták az akusztikus és mechanikai rendszerek elemzését elektromos megfelelővé alakítva. Az eredeti, több szabadságfokú mechanikai vagy akusztikai rendszer differenciálegyenletek megoldásával történő elemzése igen munkaigényes, elektromos analógra alakítva pedig elektrotechnikai módszerekkel könnyen elemezhető .

Levelezési táblázat

Elektromos Mechanikus lineáris Mechanikus forgás Akusztikus Gazdasági
Érték Szimbólum Dimenzió Érték Szimbólum Dimenzió Érték Szimbólum Dimenzió Érték Szimbólum Dimenzió
Jelenlegi én Vonal sebesség v Szögsebesség Térfogati sebesség
EMF e Erő F Nyomaték M Hangnyomás P
Elektromos ellenállás r e Mechanikai ellenállás Forgási ellenállás Akusztikus impedancia ra _ Fogyasztással szembeni ellenállás
Elektromos kapacitás C E t 2 /L Rugalmasság (a rugalmasság reciproka ) Rugalmasság Akusztikus kapacitás C A Megtakarítás (hitel)
Energia MI _ Lq 2 t -2, . Kimenet
Erő P E Erő Termelés (Fogyasztás)

Példák dinamikus analógiákra

Jegyzetek

  1. H. F. Olson (1958) Dynamical Analogies, 2. kiadás, Van Nostrand

Linkek