A szakértői felmérés egy olyan felmérés , amelyben a válaszadók szakértők – egy adott tevékenységi területen magasan képzett szakemberek.
A módszer magában foglalja a szakemberek hozzáértő részvételét a vizsgált probléma elemzésében és megoldásában.
A szociológiai kutatás gyakorlatában a következőket használják:
A szakértői ítéletek alapján meghozott értékelések és döntések megbízhatósága meglehetősen magas, és nagymértékben függ a beérkezett vélemények összegyűjtésére, elemzésére és feldolgozására irányuló eljárás megszervezésétől és irányultságától.
Maga az eljárás magában foglalja:
Szükséges lehet még:
A szakértő a következőképpen vehet részt a felmérésben:
A szakértői csoportok felmérésének eredményei jelentősen eltérnek a szakbizottsági üléseken folytatott megbeszélések eredményeként megszületett döntésektől, ahol a tekintélyes, vagy éppen „asszertív” résztvevők véleménye érvényesülhet. Ez nem jelenti azt, hogy egy adott szakember egyéni véleménye vagy egy ilyen bizottság döntése ne lenne jelentős. A szakértői csoporttól kapott, megfelelően feldolgozott információ azonban rendszerint megbízhatóbbnak és megbízhatóbbnak bizonyul.
A szakértői csoport létszáma jóval kisebb a tömeges felmérésben megkérdezettek számához képest . A szakértők kiválasztása, szakértői csoportok kialakítása meglehetősen nehéz feladat, melynek eredménye határozza meg a legnagyobb mértékben a módszer hatékonyságát és a kapott megoldások helyességét.
A szakértői felmérésben részt vevő szakemberek kiválasztása a feladat megoldásához közvetlenül kapcsolódó tudományos, műszaki és adminisztratív problémák azonosításával kezdődik.
A szükséges területeken kompetens személyek listája összeállításra kerül, amely a szakértők kiválasztásának alapjául szolgál.
A potenciális szakértők csoportjának kialakítása a „hógolyó” módszerrel kezdődik. A lehetséges szakértőjelöltek számának felmérése után dől el a szakértői csoport létszámának kérdése.
Az optimális számot aligha lehet pontosan meghatározni, de nyilvánvaló, hogy a szakértők egy szűk csoportjában a végső pontszámot indokolatlanul befolyásolja az egyes szakértők pontszáma. A túl sok szakértő megnehezíti a konszenzusos vélemény kialakítását. Emellett a résztvevők számának növekedésével csökken a nem szabványos, a többség véleményétől eltérő, de nem mindig téves vélemények szerepe.
Alapvető fontosságú a tudósok-specialisták „egyenlőség” biztosításának lehetősége a különböző területeken, különböző szintű kompetenciák, figyelembe véve a vizsgált probléma sajátosságait.
Lehetőség van azonban néhány általános követelmény felállítására, amelyek a következő paraméterek tisztázását jelentik:
Azon tulajdonságok listája, amelyekkel egy „ideális” szakértőnek rendelkeznie kell, akivel előnyösebb együtt dolgozni:
A munkacsoportba tartozó szakemberek kiválasztásához néhány egyszerű statisztikai módszert és technikát, illetve ezek kombinációját alkalmazzák.
Tehát a szakértők kiválasztása lehet:
Ezen módszereken túlmenően lehetőség van a potenciális szakértők bármelyike által korábban bemutatott szakértői értékelések megbízhatóságának és pontosságának kiszámítására. Ebben az esetben a szakértő szakértők olyan "eszköznek" tekinthetők, amely információt nyújt a közelgő események valószínűségéről vagy hipotézisekről, amelyek megmagyarázzák az eseményeket. Meg kell határozni ennek az információnak a pontosságát és megbízhatóságát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a mérőműszerek esetében történik . Ily módon szakértőnek tekintve a múltbeli tevékenységek eredményei alapján határozzák meg értékeléseinek megbízhatóságát és pontosságát. Ehhez kiszámítják a szakértő megbízhatóságának fokát, amely azon esetek relatív gyakoriságaként értendő, amikor a szakértő a legnagyobb valószínűséget tulajdonította az utólag megerősített hipotéziseknek (vagyis a szakértő által készített előrejelzések száma általában osztva a bevált jóslatok számával). A szakértő pontosságának foka, amikor valamely esemény valószínűségi értékére vonatkozóan ítéletet hoz, úgy értendő, mint személyes értékelésének megfelelőségi foka azon hipotézisosztály helyességére vonatkozóan, amelynek ezt a valószínűségi értékelést tulajdonította. A szakértő megbízhatóságának és pontosságának fogalma azon a feltételezésen alapul, hogy van egy olyan problémacsoport, amelyre a szakértő vagy alkalmas, vagy nem.
A szakértői felmérést szervező szociológus munkájához hozzátartozik a szakértők munkára való felkészítése is, különösen a probléma legobjektívebb adatszolgáltatása. Gondoskodni kell arról, hogy a résztvevők kellően tájékozottak legyenek a vizsgált probléma forrásairól és a múltbeli hasonló problémák megoldásáról.
A szociológus munkája magában foglalja:
Szükséges, hogy a felmérés elvégzésének feltételei hozzájáruljanak a legmegbízhatóbb becslések megszerzéséhez. Az értékelések függetlenségének biztosítása érdekében lehetőség szerint meg kell szüntetni a szakértők kölcsönös befolyását, és csökkenteni kell a külső tényezők hatását. Kiemelten fontos a kérdőív kérdéseinek helyes megfogalmazása, amely lehetővé teszi a szakértői attitűd kifejezését az egyes kérdésekre vonatkozóan kvantitatív értékelés formájában, valamint a különböző szakértőktől kapott értékelések egyeztetésének lehetőségét. Ha a szakértők megkérdezésének formája a személyes interakciót foglalja magában, akkor ügyelni kell arra, hogy ne a leghíresebb és legtekintélyesebb szakértők véleménye adja meg az alaphangot minden más megbeszélésben (ehhez felszólaláskor a először a „közönséges” résztvevők szót adják meg, majd a leghíresebb és legtekintélyesebb).
A szakértőkkel való együttműködés lehetőségeit (teljes vagy részmunkaidős) a probléma és a helyzet sajátosságai határozzák meg. A szakértőkkel való személyes munkavégzés jobb információgyűjtést tesz lehetővé, bár vannak szervezési nehézségek és a szakértők kölcsönös befolyása. A szakértőkkel folytatott levelezéses munkaformák lehetővé teszik a földrajzi határok figyelmen kívül hagyását a szakértők megkérdezésekor, kizárják kölcsönös befolyásukat, de a szakértői csoportok munkáját nem működőképessé teszik.