Az ókori Örményország sisakjainak fejlődésének története az Örmény-felföld őslakosaiig nyúlik vissza, a Kr.e. 2. évezred közepétől. e. Erre az időre nyúlnak vissza a legkorábbi sisakok leletei és a műtárgyakon lévő képek [1] .
A mai napig nem őrizték meg a legősibb sisakok formáiról szóló információkat. A fém sisakok a műtárgyakon elhelyezett képeik alapján csak a Kr.e. 2. évezred második felében jelentek meg az ókori Örményországban, és akkor is csak a törzsi nemesség képviselői körében. Azok a fejdíszek, amelyek bizonyos mértékig védték a közönséges katonák fejét (a fémsisakok megjelenése előtt a nemesség képviselői között), bőr-, filc-, fa- vagy prémes sapkák voltak, amelyeket nyilvánvalóan fémlemezekkel vagy plakettekkel erősítettek meg.
Formáját tekintve az ókori örmény fémsisakokat három fő csoportra osztják, amelyek mindegyikének megvan a maga típusa és változata [1] :
Az általunk ismert és az Örmény-felföldön fellelhető legősibbek a szekerek sisakjai, amelyek Lchashen gazdag temetkezési halmából származó bronz kocsimodellek testében állnak, és az időszámításunk előtti XIV-XIII. századból származnak [2] . Az ilyen típusú sisakok között három lehetőség különböztethető meg. Mindkét változat sisakjai félkör alakú, címeres sisak formájúak. Az első változat sisakjain a címer közvetlenül a sisak közepén található, és mindkét oldalról magas félhold formájában takarja azt. A második lehetőség sisakjainak sisak alakja megegyezik, de a címer alakjában különböznek. Tehát az egyiken a címer lapos, magas és ferdén kinyúlik a sisak fölé. Ennek a címernek a homlokoldala keskenyebb és hosszabb, aminek következtében valamelyest a sisak fölé lóg. A másik sisak címere keskenyebb, elöl kissé lekerekített. Mintha egy közbenső helyet foglalna el az első és a második opció csúcsa között [1] .
A Lchashen kocsisok sisakjai némileg hasonlítanak a Bogazkoy-i hettita sisakra, bár eltérnek attól. A hettita sisak hosszúkás sisakú, ennek következtében keskenyebb címere mindkét oldalon fedi a sisak fejét, valamint tollazattal is ellátták. A második Lchashen sisak közelebbi analógiája a karchemyshi sisak (Kr. e. 8. század) [3] , de valamivel magasabb címerrel és tollazattal különbözik. Ez lehetővé teszi, hogy feltételezzük a Karhemysh típusú sisakok korábbi létezését, bár Örményország és Nyugat-Ázsia területén nem találták őket. Annál valószínűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy a korai urartusi sisakok a címer alakjában közelebb állnak az Lchashen és Karkhemysh típusokhoz, mint a Bogazkoy típushoz [1] .
Annak megállapításához, hogy honnan származnak a Lchashensky-szekerek sisakjai, meg kell határozni maguknak a szekerek modelljeinek eredetét. Mint ismeretes, három bronz harci szekér modellt találtak a lchaseni talicskákban.
Az 1. számú halomban felfedezett Lchashenskaya szekér első modellje egy külön öntött kis téglalap alakú emelvényen (9,4x6 cm) áll, alsó részén faragott oldalakkal, és egy masszív csappal rendelkezik a kocsi vonórúdjában történő rögzítéshez. A szekér kis testű, három oldalról magas résekkel záródó, hátul nyitott. Hátul két harcos tőrrel és magas fésűs sisakokkal. Egyik kezükkel egymásba kapaszkodnak, a másikkal pedig sisakokat. A karosszéria hátsó részének közepén egy párkány található, amely segíti a kocsisokat, ha kell, menet közben a szekérre ugorjanak, vagy kiugorjanak onnan. A kerekek masszívak, nyolc küllősek, a vonórúd erősen ívelt. A szekeret két ló fogja fel a járom alatt. A vonórúdon négy madárfigura található.
A Lchashenskaya szekér második modellje alapvetően az első alakját ismétli, méretében és néhány részletében eltér attól. Ugyanazon a hornyolt platformon áll, mint az első modell, de az elsővel ellentétben ezen a platformon nem tű, hanem horgony alakú állvány van.