Max Schede | |
---|---|
német Max Schede | |
Születési dátum | 1844. január 7. [1] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1902. december 31. [1] (58 évesen) |
A halál helye | |
Ország | |
Munkavégzés helye | |
alma Mater | |
Akadémiai fokozat | doktori |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Max Schede ( németül Max Schede ; 1844 . január 7. , Arnsberg - 1902 . december 31. , Bonn ) német sebész , tanár és orvosi író, kiadó, orvosprofesszor Hamburgban és Bonnban. A német antiszeptikus kutatás egyik úttörőjének tartják.
Egy tekintélyes ügyvéd családjában született. 1862 - től a hallei , heidelbergi és zürichi egyetemen tanult orvost . 1866-ban doktorált az orvostudományból, és ugyanabban az évben katonai sebészt hívtak a frontra az osztrák-porosz háború kitörése miatt . Leszerelés után visszatért Hallébe, és Richard von Volkmann asszisztense lett , akit a német modern sebészet egyik megalapítójának tartanak. Az 1870-1871-es francia-porosz háború idején egy tábori kórházat vezetett. 1872-ben védte meg habilitációs dolgozatát, és ettől kezdve 1875-ig a sebészet adjunktusa volt Hallében, 1875-1880-ban pedig a berlini városi kórház sebészeti osztályát vezette Friedrichshainban . 1880-ban a Szentpétervári Városi Kórház sebészeti osztályának főorvosa lett. George Hamburgban. Ebben a városban hozták létre az Eppendorf Egyetemi Kórházat, melynek sebészeti osztályát 1888-ban vezette. 1895 - ben a bonni egyetemen a sebészet tanszékét vette át .
Főbb művek: "Weitere Beiträge zur Behandlung von Gelenkkrankheiten mit Gewichten" (in Langenbeck's Archiv, XII, 1871); "Ueber die tiefen Atherome des Halses" (ib., xiv, 1872); Ueber Hand- und Fingerverletzungen (R. Volkmann Samml. klin. Vorträge, 1871); "Symbolae ad helcologiam" (Galle, 1872); "Ueber die forcirte Taxis bei Brucheinklemmungen" ("Centralbl. für Chir.", 1874); Ueber Gelenkdrainage (in Verhandl. der Deutschen Geselsch. für Chir., 1874); Mittheilungen aus der chir. Abtheilung des Berliner stadt. Krankenhauses im Friedrichsham" (Lipcse, 1878); "Die operative Behandlung der Harnleiterscheidenfisteln" ("Centralbl. für Gynäkol.", 1881); "Zur Frage von der Jodoformvergiftung" ("Centralbl. für Chir.", 1882); "Allgemeines über Amputationen, Exarticulationen und künstliche Glieder" (in v. Pitha und Billroth's Handb. der allgem. und spec. Chir., 1882, vol. II). Emellett Lesserrel és Tillmannal együtt 1874-ben megalapította a "Centralblatt für Chirurgie" című folyóiratot, és 1880-ig szerkesztette [2] .
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|