Charles I. de Croy

Charles I. de Croy
fr.  Charles I de Croya
Chime herceg
1486-1527  _ _
Előző	cím létrehozva
Utód	Anna de Croy Philip II de Croy
Születés	1455( 1455 )
Halál	1527. szeptember 11. Beaumont (Belgium)( 1527-09-11 )
Nemzetség	House de Croy
Apa	Philip de Croy
Anya	Walburga von Moers
Házastárs	Louise d'Albret
Gyermekek	Marguerite de Croy [d] [1]és Anna de Croy [d]
Díjak

Charles I. de Croy ( fr.  Charles I de Croÿ ; 1455 – 1527. szeptember 11., Beaumont ), de Chime és a Szent Római Birodalom első hercege , de Kievren báró - Habsburg Hollandia katonai vezetője és államférfija .

Életrajz

Philippe de Croy , Comte de Chime és Walburga von Moers fia .

Seigneur de Wavrin , Lillere , Saint-Venant , Malannoy , Ecossinne , Merpin , Prouvy , Berbières [2] .

Apja életében a báró de Chievren címet viselte [2] .

A bajor hercegek udvarában nevelkedett, anyja rokonai [3] .

Maximilian Habsburg a ginegatei csata előtt 1479. augusztus 7- én lovaggá ütötte . Ebben a csatában majdnem belehalt a nyeregből, és csak Maximiliannak köszönhetően menekült meg, aki bátran a segítségére sietett [4] .

1486-ban Nassau grófjával és Seigneur Raventainnal együtt kinevezték a 20 ezer fős császári hadsereg tábornokává, aki szembeszállt Philippe de Crevecoeur francia marsall erőivel . Feloldotta Terouant , és birtokba vette Lanst és a környező várakat [2] .

Maximilian, akit a római király Aachenben koronáztatott meg , 1486. ​​április 9-én szolgálatai jutalmaként Shime földjét a császári fejedelemség méltóságára emelte [2] [5] .

1491-ben a mecheleni káptalanban az Aranygyapjas Lovagrend lovagjává tették , és megkapta azt a láncot, amelyet korábban apja viselt [5] .

1496-ban I. Szép Fülöp utasította, hogy tárgyaljon a kibékülésről Robert de Lamarckkal, 1498. január 4-én pedig feleségét , Kasztíliai és Aragóniai Juanát nevezte ki udvaroncnak , de Bevre lord helyére [2] [5] .

A Károlyt nagyra tartó fejedelem 1500-ban választotta első gyermeke, Habsburg Károly keresztapájának [3] [2] keresztelő utódjának .

Később a herceget kinevezték az ifjú főherceg nevelőjének, de mivel Margit osztrák uralkodó szinte teljesen az ő kezében koncentrálta unokaöccse gondozását, Charles de Croy nem gyakorolt ​​rá semmilyen befolyást, megterhelte pozíciója, 1509 könnyedén Guillaume de Croynak adta [2] [5] .

Az egyik tanúja volt Osztrák Margit és Savoyai Philibert házassági szerződésének [5] aláírásának .

1515-ben elkísérte Bécsbe Mária osztrák hercegnőt, akit II. Lajos cseh és magyar király feleségének szántak [6] .

1518. április 27-én részt vett a császár és a testvérek Erard de Lamarck , Liege püspöke és Robert II de Lamarck , Bouillon hercege [7] [5] közötti Saint-Tron-i szerződés aláírásában .

Ezután a spanyol udvarba került, és még ugyanebben az évben elkísérte Ferdinánd főhercegöt Hollandiába [2] .

Nagybátyjától, Philippe de Vavrentől kapta Vavren, Lillere és Saint-Venant földjét [7] . 1521-ben vejének, Philip II de Croynak adta át Hainaut régió és Valenciennes város főkapitány-helyettesi posztját [5] .

Család

Felesége (1495. 12. 09.): Louise d'Albret (megh. 1531. 09. 21.), Limoges vikomtnéja, Nagy Alain , d'Albret seigneur és Francoise de Blois-Châtillon lánya . Limoges mellett hozományként Aven és Landrecy uradalmat is hozott [8]

Gyermekek:

• Charles de Croy (1496. március 15-1496.)
• Françoise de Croy (1498.11.7.—), apáca
• Philip de Croy (1500-1503. április 21.)
• Anna de Croy (1502.02.22 - 1539.06.08), de Chime hercegnő, lady d'Aven, Landrecy, Saint-Venant és Liller. Férj (1520.08.30.): Philip II de Croy , d'Aarschot herceg (1496-1549)
• Angilbert de Croy (1503.06.14-10.4.)
• Isabeau de Croy (1504.07.18–), nőtlen
• Jean de Croy (1505.02.9-03.)
• Marguerite de Croy (1508. 12. 06. - 1540. 11. 07.), lady de Wavren, Ecossin, Warpon és Brebière. Férj (1528. 08. 30.): II. de Lalen Károly gróf (1506-1558 körül)

Jegyzetek

1. ↑ Lundy D.R. The Peerage 
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Courcelle, 1827 , p. 61.
3. ↑ 1 2 Père Anselme, 1730 , p. 653.
4. ↑ Guillaume, 1873 , p. 564-565.
5. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Guillaume, 1873 , p. 565.
6. ↑ Nobiliaire des Pays-Bas, 1865 , p. 578.
7. ↑ 1 2 Père Anselme, 1730 , p. 654.
8. ↑ Guillaume, 1873 , p. 565-566.

Irodalom

• Pere Anselme . A francia királyi ház története és időrendje. TV - P. : Companie des Librairies, 1730., pp. 653–654[1]
• Bury Adels Szakadt. Maison de Croy, heraldikai etude, historique és kritika. — Bruxelles: Société belge de librairie, 1894. [2]
• Courcelle J.-B.-P., de . Croy // Histoire genealogique et heraldique des pairs de France. T. VIII. - P. : Arthus Bertrand, 1827., pp. 61–62. [3]
• Francque Ch. J. de. Croy, p. 21 // Recueil historique, généalogique, chronologique et nobiliaire des maisons et familles illustres et nobles du royaume, précédé de La généalogie historique de la maison royale des Pays-Bas, Nassau-Orange. TI-Brüxelles: Demanet, 1826
• Guillaume H. Croy (Charles de) // Biographie nationale de Belgique. T.IV. - Bruxelles: H. Thiri, 1873., coll. 564-566
• Nobiliaire des Pays-Bas et du comte de Bourgogne. TI - Gand: F. et T. Gyselinck, 1865. pp. 577–578

Linkek

• Armorial des Chevaliers de la Toison d'Or Archiválva : 2017. január 5. a Wayback Machine -nél - heraldique-europeenne.org
• CHEVALIERS DE LA TOISON D'OR - MAISON DE HABSBOURG (HABSBURG HÁZA)

Tematikus oldalak	A Peerage
Genealógia és nekropolisz	Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 132272830 VIAF : 33154812 WorldCat VIAF : 33154812