A Chichimec háború egy fegyveres konfliktus a spanyol gyarmatosítók és indiai szövetségeseik között a Chichimec indián törzs ellen. Ezt a konfliktust tartják a leghosszabb és legdrágább konfliktusnak a spanyolok és Új-Spanyolország bennszülött népei között a gyarmatosítás teljes történetében.
A Chichimec-háborúk nyolc évvel az 1540-1542-es Mixton-lázadás után kezdődtek. Ez a konfliktus egyrészt a felkelés folytatásaként is felfogható, mert ezekben az években nem szűntek meg a fegyveres összecsapások. A Mikston-lázadással ellentétben a spanyoloknak most szövetségeseik vannak. Katonai műveletekre Mexikó északi régiójában, különösen Zacatecas, Guanajuato, Jalisco és San Luis Potosi mexikói államokban került sor.
Ez a konfliktus sokkal súlyosabbnak bizonyult, mint azt a spanyolok várták. Első pillantásra a Chichimecák primitívnek és szervezetlennek tűntek. Bár a spanyol csapatok gyakran legyőzték a Chichimecákat, ezek a katonai sikerek csekély hatással voltak a háborút folytató többi független csoportra. Az ellenségeskedés 1550 végén kezdődött, amikor a zatecek megtámadtak egy indián karavánt. Néhány nappal később megtámadtak egy tanyát, amely Zacatecától 10 mérföldre délre található. A legpusztítóbb portyák az első években, 1553-ban és 1554-ben zajlottak, amikor két nagy kocsit támadtak meg Zacateki felé. Nagyszámú embert öltek meg, és nagy mennyiségű árut loptak el vagy semmisítettek meg. 1561 végére körülbelül 200 spanyol és 2000 indián és kereskedő szövetségesük volt, akiket megöltek a Chichimecák.
Az importáruk ára a szállítás veszélye miatt megduplázódott. A spanyol kormány répával és bottal próbálta meg elfojtani a háborút, de kudarcot vallott, majd 1567-ben a „tűzzel és vérrel való háború” politikáját fogadta el – a Chichimecák halálát, rabszolgasorba vitelét vagy megcsonkítását. A háború fő előnye az volt, hogy az ezüstbányákat a spanyolok előtt megnyitó utak ellenőrzésük alatt álltak. [1] [2]