Ceccarelli, Naddo

Naddo Ceccarelli
Születési dátum 1320 [1]
Születési hely
Halál dátuma 1347 [1]
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Naddo Ceccarelli ( olaszul:  Naddo Ceccarelli ; Sienában dolgozott 1330-1360 körül) a sienai iskola olasz festője volt .

A Naddo Ceccarelliről és munkásságáról szóló információk kevéssége miatt nagyon keveset tudunk. Nem maradt fenn egyetlen levéltári dokumentum sem, amelyben a neve szerepelne. Csak két festmény van az aláírásával - ez a "Madonna és a gyermek" (1347, magángyűjtemény) és a "Fájdalmak embere" (1347 körül, Liechtensteini Múzeum , Bécs ). A bécsi festmény aláírásából az következik, hogy származása szerint sienai (Naddus Cecch[arelli] de senis me pinx[it]). A „Madonna és gyermeke” (1347, magángyűjtemény) egy évvel a szörnyű pestisjárvány, vagy ahogyan a „fekete halál” előtt íródott, amely nemcsak Sienában, hanem egész Európában elterjedt, és megbénította a normális életet a Köztársaságban. Siena sokáig. Azonban úgy tűnik, Naddo Ceccarelli valahogy túlélte ezeket a szörnyű időket, mert fennmaradt művei közül a legnagyobb - a "Madonna és gyermeke a szentekkel" (Siena, Pinacoteca) poliptichon körülbelül 1350-ből származik. Ez a művész egyetlen nagyobb alkotása, a többi neki tulajdonított alkotás szerény méretű, valószínűleg magánlakásokra készült. A poliptichonon Naddo a Madonnát és a gyermeket, Szentpétervárt ábrázolta. Antal apát, Mihály arkangyal, St. János evangélista és Szt. István. Valószínűleg a Santa Maria della Scala Kórház templomában található Szent Antal oltár számára készült . Az oltár predelláját a Princetoni Művészeti Múzeumban őrzik.

Munkásságának stílusa azt mutatja, hogy Simone Martini közvetlen követője volt . A festményeken nem látszik a Lorenzetti fivérek vagy Giotto hatása , amivel kapcsolatban a legtöbb kutató meg van győződve arról, hogy Simone Martini és Lippo Memmi csapatában dolgozott, számos, műhelyükre bízott megrendelésben részt vett. Egyes szakértők úgy vélik, hogy 1336-ban Ceccarelli elkísérte Simone Martinit az avignoni pápai udvarba , majd halála után visszatért Sienába. Ez a hipotézis azonban nincs dokumentálva. Az erre az időszakra vonatkozó levéltári dokumentumokban még két Ceccarelli vezetéknevű művész neve került elő, de aligha köthetők Naddohoz. Az első esetben ez Franciscus Ceccarelli, akit 1366-68-ban találtak a perugiai dokumentumokban, a másodikban Petrus Ceccarelli, aki minden valószínűség szerint Naddo testvére volt, triptichont festett az avignoni karmelita templom számára, és ezzel kapcsolatban vált kiváltó okává a Naddo Ceccarelli avignoni utazásáról szóló hipotézis.

Két aláírt mű mellett Naddo nevéhez fűződik három kis „Keresztre feszítés” ( Boston , Szépművészeti Múzeum és a Baltimore-i Walters Gallery és a Fitzwilliam Múzeum , Cambridge), egy kis „Diptichon” (Siena, Pinakothek), melynek egyik részén a „Keresztre feszítés Három Máriával”, a másikon „Madonna és Szent Péterrel trónoló gyermek” látható. Alexandriai Katalin és Keresztelő János, egy diptichon "A mágusok imádása/Angyali üdvözlet" (Művészeti Múzeum, Tours), egy kis triptichon "Madonna és gyermeke a szentekkel / Angyali üdvözlet" (Chrysler Múzeum), valamint több "Madonna és Gyermek". További munkái Budapesten, Drezdában, Firenzében, Sienában, Baltimore-ban és Oxfordban találhatók múzeumokban és gyűjteményekben. Főleg apró művekről van szó, mint például a baltimore-i Walters Múzeum „Madonnát és gyermekét” ábrázoló tabernákulum (1350 körül, 62x43,5x9,4 cm). Tekintettel arra, hogy a dátum csak Ceccarelli (1347) egyik művére vonatkozik, nem lehet a mester műveinek harmonikus kronológiáját felépíteni. Ezért a neki tulajdonított művek keltezése nagyon feltételes.

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Naddo Ceccarelli // Artnet - 1998.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák