Heimann, Lida Gustava
Lida Gustava Heimann német feminista , pacifista és a nőjogi mozgalom aktivistája.
Élettársával , Anita Augspurggal együtt a polgári nőmozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Többek között a Német Női Csoportszövetség (Verband Fortschrittlicher Frauenvereine) élvonalába tartozott.
Életrajz
Társalapítója volt a németországi abolicionista mozgalomnak [1] . Ebben a szerepében összeütközésbe került a törvénnyel, tiltakozott a prostituáltakkal való munka ellen, és e terület deregulációját szorgalmazta. Heyman "segíteni akart a nőknek megszabadulni a férfi dominancia alól". Női központot alapított, amely étkezést, bölcsődét és tanácsadást kínál. Közös fiú- és leánygimnáziumot, valamint hivatalnoknői és színházi dolgozók szakmai egyesületét is alapította.
1902-ben Anita Augspurggal együtt megalapította az első német női választójogot (Verein für Frauenstimmrecht) Hamburgban. Szintén együtt adták ki a Frau im Staat ("Nők az államban") című újságot 1919 és 1933 között, amely különböző témákban pacifista, feminista és demokratikus álláspontokat fogalmazott meg. Bár Heyman soha nem volt párttag, és nem vett részt a pártpolitikában, rokonszenvvel viseltetett a szociáldemokrata és szocialista eszmék iránt. 1888 óta megőrizte August Bebel "Nő és szocializmus" című munkáját [2] .
1915-ben Heymann társalapítója volt a Hágai Nemzetközi Női Kongresszusnak .
1923-ban Heymann és Augspurg Adolf Hitler kiutasítását kérte Németországból. Amikor Hitler 1933-ban átvette a hatalmat, mindketten elhagyták az országot; és soha nem tért vissza Ausztriába. Vagyonukat elkobozták, irataikat megsemmisítették [3] és Svájcban telepedtek le . Hayman 1943-ban halt meg rákban [4] , és a Flantern temetőben temették el.
Heymann és Augspurg emlékiratainak kiadása
Heymann és Augspurg emlékiratai három kéziratot tartalmaznak: két különböző keltezésű példányt Heymann unokaöccse tartott, és egy példányt a német nőmozgalom archívumában, amelyet Heymann és Augspurg barátja, Anna Ripper adományozott, aki a WILPF káptalanának volt elnöke volt. Hamburgban. Az emlékiratokat először Margriet Tvelmann politológus publikálta 1972-ben, aki felfedezte a kéziratok hollétét [5] .
Memória
- Brühl (Rajna-vidék) utcáit Heymannról nevezték el [6] .
- Emlékkövet állítottak 1993 decemberében a zürichi Flantern temetőben Heimann és Augspurg tiszteletére [7] [8] .
- Az Augspurg-Heymann az Észak-Rajna-Vesztfáliai Nemzeti Leszbikus Munkaszövetség díjáról kapta a nevét, amelyet 2009 és 2015 között adtak át.
- Bréma Neustadt kerületében [9] található utcát Heimannról nevezik el .
Irodalom
- Anna Dunnebier, Ursula Scheu. Die Rebellion is eine Frau. Anita Augspurg és Lida G. Heymann. Das schillerndste Paar der Frauenbewegung (Riot egy nő. Anita Augspurg és Lida G. Heyman. A nőmozgalom legkáprázatosabb párja). - Hugendubel Verlag, 2002. - ISBN 3-7205-2294-6 .
- Sabine Hoffkamp. Heymann, Lida / Franklin Kopitzsch, Dirk Brietzke. — Hamburgische Biographie. - Göttingen: Wallstein, 2010. - V. 5. - S. 188–190. - ISBN 978-3-8353-0640-0 .
- Susanne Kinnebrock. „Man fühlt sich, als wäre man geistig ein lebender Leichnam“. Lida Gustava Heymann (1868–1943) eine genuin weibliche Exilerfahrung? / Markus Behmer. — Deutsche Publizistik im Exil 1933 bis 1945: Personen, Positionen, Perspektiven; Festschrift szőrme Ursula E. Koch. - Münster: Lit, 2000. - S. 108-133.
- Krisztina Lipke. Lida Heymann, Frauenrechtlerin / Olaf Matthes / Ortwin Pelc. — Menschen in der Revolution. Hamburger-portrék 1918/19. — Husum: Husum Verlag, 2018. — 71–74. — ISBN 978-3-89876-947-1 .
- Werner Roder, Herbert A. Strauss. Biographisches Handbuch der deutschsprachigen Emigration nach 1933. - München: Saur, 1980. - 1. kötet: Politik, Wirtschaft, Öffentliches Leben. - S. 294.
- Hiltrud Schroeder. „Übermächtig war das Gefühl, daß wir vereint sein müssen“. Anita Augspurg (1857-1943) és Lida Gustava Heymann (1868-1943) / Luise F. Pusch, Joey Horsley. — Berühmte Frauenpaare. - Frankfurt / Main: Suhrkamp, 2005. - P. 96-136.
Jegyzetek
- ↑ Az abolicionizmus ebben az összefüggésben a prostitúció deregulációját jelenti . Abban az időben a német állam engedélyezte és szabályozta a prostitúciót.
- ↑ Lida Gustava Heymann in Zusammenarbeit mit Anita Augspurg, herausgegeben von Margrit Twellmann: Erlebtes, Erschautes. Deutsche Frauen kämpfen für Freiheit, Recht und Frieden, Ulrike Helmer Verlag, Maisenheim am Glan 1972, 2. Auflage, Frankfurt/M. 1992, ISBN 3-927164-43-7 , S. 46.
- ↑ Margrit Twellmann: Vorwort. In: Margrit Twellmann (Hrsg.): Lida Gustava Heymann in Zusammenarbeit mit Anita Augspurg: Erlebtes-Erschautes. Deutsche Frauen kämpfen für Freiheit, Recht und Frieden 1850-1940. Helmer, Frankfurt am Main 1992, ISBN 3-927164-43-7 , S. 5-6, hier 5.
- ↑ Christiane Henke: Anita Augspurg. Rowohlt, Reinbek bei Hamburg 2000, ISBN 3-499-50423-5 , 133-135.
- ↑ Sabine Hoffkamp: UNERHÖRT(e) Folgen - Anstoß Frauengeschichte. Ein Echo auf die Arbeit von Dr. Margrit Twellmann. In: Ariadne. Nr. 65, 2014, S. 16-21, hier 19-20.
- ↑ report.aspx . Archiviert
- ↑ sonstige 30 . www.knerger.de _ Letöltve: 2021. február 26. (határozatlan)
- ↑ sonstige 30. In: Debemur morti nos nostraque - ne mortem timueritis!
- ↑ Kaufrausch am Deich (német) . https://www.kreiszeitung.de (2020. november 4.). Letöltve: 2021. február 26.
Linkek