| Froshammer, Jacob | |
|---|---|
| német Jakob Frohschammer | |
| Születési dátum | 1821 |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1893 |
| A halál helye | |
| Ország | |
| alma Mater | |
| A művek nyelve(i). | Deutsch |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Jakob Froschammer ( németül : Jakob Frohschammer , 1821-1893 ) német filozófus . Először katolikus pap, majd filozófiaprofesszor volt Münchenben .
A vallás területén megvédte a vallási kérdések szabad filozófiai tanulmányozásának jogát, amiért a jezsuiták üldözték . F. számos munkája bekerült az index librorum aizliegorumba. 1862-től megjelentette az Athenäum folyóiratot, amely a szabad katolikus kutatók orgánumaként szolgált.
A filozófiában F. egy olyan világkép megalapítójaként ismert, amelyben a fantázia a globális alkotóelv (leírása a fő műben: „Die Phantasie als Grundprincip des Weltprocesses”).
F. az általánosan elfogadott jelentéshez képest tágabb értelmet ad a fantázia fogalmának, megértve vele azt a formáló és egyesítő világerőt, amely minden típus, minden forma mögött áll. Általában a fantázia univerzális formai elv F-ben. Ehhez a nézőponthoz vezet F. a világ egyetlen forrásból való magyarázatára irányuló meglévő kísérletek kritikai vizsgálata. Mindegyik egyoldalúnak bizonyul, mert azt veszik abszolútnak és állandónak, ami a valóságban csak átmeneti és relatív, tulajdonságnak, nem lényegnek. Aki az anyagot, a vak akaratot, a tudattalant ismeri fel fő princípiumnak, eljut arra a megoldhatatlan feladatra, hogy ezekből származtassa ellentétüket - szellemet, elmét, tudatot. A kérdés fordított megfogalmazása ugyanilyen nehézséghez vezet. A fantázia az egyetlen kibékítő elv a lét összes általános tulajdonságához; abból mind levezethetők és megmagyarázhatók. Egyesíti az érzéki és spirituális, a kreativitás szabad akaratlan impulzusát és az összetett ideológiai tartalmat, a pluralitást és az egységet.
F. különbséget tesz szubjektív és objektív fantázia között. A szubjektív fantázia az emberi szellemben rejlő képzelet alkotó tevékenysége. Rajta keresztül ismeretesek a dolgok és ötletek születnek. Az objektív fantázia F. a tudattalan alkotói potencia immanens világát nevezi. A felemelkedés és elengedés lassú folyamatán keresztül ez a potencia az emberi szellem formájában spirituális megnyilvánulásokhoz jut. Így az emberi szellemben a fantázia szubjektív-objektív jelleget kap. A fantázia kognitív tevékenységben betöltött szerepét F. szerint a filozófia még nem tisztázta teljesen, bár Kant és Fichte már rámutatott a fontosságára. Általában a fantáziát a kognitív folyamatok hibáinak forrásának tekintik, és nem veszik észre, hogy minden tudományos igazság felfedezésének szükséges feltétele is. A fantázia tevékenységét már az érzetekben és az észlelésekben is fel kell ismerni. A felületes szenzációhajhász tisztán passzívnak ismeri el ezeket a folyamatokat. Valójában már itt is látni kell az emberi szellem aktív megnyilvánulását, amely összekapcsolja és elemi érzetek és képek egységévé formálja az érzékszervek izgalmait. A szubjektív és az objektív adatok, a tárgyi és formai elvek ötvözésével minden észlelést kreatívan egyesítő aktusként, azaz fantázia tevékenységeként kell felfogni. Az alkotó tevékenység még inkább megmutatkozik a sokszorosítás, az összehasonlítás és a megkülönböztetés aktusaiban. A gondolkodás legelvontabb formái a fantázia tevékenységén alapulnak, hiszen bennük is bizonyos tartalmak logikai fogalmi sémáivá, ítéletekké, következtetésekké egyesülnek.
Az objektív fantázia létezése a szerves és szervetlen világ számtalan formájában megtalálható. Az egyes formák megjelenése kétségtelenül a mögöttük rejlő plasztikus egyesítő erőre utal, amely a fantázia.
Az egész világfolyamat három tényező részvételéből áll:
A lelki élet első pillantása az érzés; benne a teremtő erő saját lényének tudatába jut. Az érzés mindig együtt jár az öröm vagy nemtetszés érzésével. Az öröm akkor keletkezik, ha az egyén fejlődése megfelel a benne rejlő kreatív formának vagy eszmének, a nemtetszés pedig akkor, ha ezt az eszmét kijátsszák. Így az érzés a kapcsolódó öröm vagy nemtetszés érzésén keresztül belső indikátorként szolgál egy kreatív ötlet normális fejlődéséhez. Az objektív fantázia legmagasabb empirikusan ismert formája az emberi szellem. A fantázia minden mentális állapot, sőt érzés alapja. Csak ilyen feltevés mellett válik érthetővé az érzések megjelenése, az érdektelen fantázia hatására a művészi és zenei képekben.
Bár a meglevő tapasztalatok alapján a fantáziát a világban immanens princípiumként kell felismerni, de ha valaha is be lehetne bizonyítani egy abszolút transzcendens lény létezését, akkor erre a fantázia elve lenne a leghasznosabb. Ebben az esetben a világot Isten teremtő képzeletének termékeként kell felfogni.
A F. által kidolgozott világfantázia elmélet nem ismerhető fel teljesen eredeti világképnek. Maga a fantázia elve, amely inkább kifejezésben, mint tartalmilag új, alig különbözik a kreativitás fogalmától általában, és a rendszer számos pontján egybeesik Schelling és Hegel filozófiájának alapfogalmaival.