A fotopletizmográfia a kis erek vérrel való feltöltésekor bekövetkező változások regisztrálásának eredménye, a kardiociklus fázisától függően. Az erekben a vértérfogat ingadozásának amplitúdójának rögzítésének módszerét egy szöveti terület átvilágításával fotopletizmográfiának nevezik (a görög „fotó” - fény, „plethysmos” - töltés, „grafo” - írás, ábrázolás) szóból. amellyel a vizsgálatot végezzük, fotopletizmográfnak nevezzük.
A fotopletizmográfia elve az optikai denzitometrián, azaz a szövetek optikai sűrűségének meghatározásán alapul. Ebben az esetben a vizsgált területet az egyik oldalról megvilágítják, majd a szöveti területen áthaladó és visszaverődő szórt fény a fotodetektorba kerül. Intenzitásának értéke arányos a vizsgált szövet vérellátásának változásával a szívizom összehúzódása és relaxációja során, azaz a vizsgált területen lévő ér mérete/vértérfogata határozza meg. Minél több vér van az edényben, azaz minél több vörösvértest van benne - fényszóró részecske, annál több fény verődik vissza róluk.
A bal kamra összehúzódásával hullám keletkezik, amelynek sebessége az érfal rugalmasságától és vastagságától, az ér lumenének szélességétől és a szív összehúzódásának erejétől függ. Ennek megfelelően a fotopletizmográfia lehetővé teszi az erek szűkületének/szklerózisának kimutatását, tónusuk felmérését, valamint közvetett információk megszerzését a szív munkájáról. Az ér tágulása és összehúzódása a fotodetektortól kapott jel amplitúdójának változásában tükröződik. Az érszűkítő hatás az amplitúdó növekedését, az értágulat (vazodilatáció) pedig az amplitúdó csökkenését okozza.
A mikrocirkulációs folyamatok megsértése számos betegség hátterében áll. A fotopletizmográfia egyszerű és megbízható módszer az érrendszeri kiértékelésre. A használat főbb jelzései a következők:
A klinikai gyakorlatban ez az érrendszeri elváltozások értékelése érpatológiás betegségekben, mint például érelmeszesedés, diabetes mellitus, magas vérnyomás stb. Ez magában foglalja a farmakológiai, termikus és más típusú vizsgálatokat az ingerekre (termikus, gyógyászati) adott érreakciók meghatározására. o.), az artériák nyújthatóságának és a véráramlás helyreállításának mértékének felmérése. Lehetségesnek tűnik a COVID-19 szövődményeinek meghatározása , nevezetesen a vér viszkozitásának közvetett felmérése a visszavert hullám alapján. A fotopletizmográfiát a betegségek kezelésének hatékonyságának (beleértve a koronavírus-fertőzés utáni rehabilitációját is) nyomon követésére is használják, idővel ismételt vizsgálatok elvégzésével.
Sportpályán - a vénák állapotát figyelembe vevő egyéni edzésprogram kialakítása, valamint rendszeres monitorozás az érrendszeri túlterhelés/visszér megelőzésére intenzív fizikai aktivitás során (különösen, ha az izomtömeg növelése a cél) .
Táplálkozásban - az egyéni étrend kiválasztása, figyelembe véve a vér viszkozitásának növelésére való hajlamot, a vérrögök képződését és az atherosclerotikus lerakódásokat az erek falán.
A balneológiában és a rehabilitációs gyógyászatban - a trombózisra való hajlam felmérése. A fotopletizmográfiát a rezgésexpozícióval kapcsolatos eljárások (vibrációs platformok stb.) elvégzése előtt kell elvégezni, vagy a vérrögképződés kockázatával járó fizikai gyakorlatok programba való felvétele előtt (bármilyen ugrás, beleértve az ugrókötelet, futást, súlyemelést, stb.).
A modern fotopletizmográfok főleg a vizsgált régióban különböznek egymástól. Az érzékelő felszerelhető az ujjra vagy a fülcimpára, vannak olyan eszközök is, amelyek a váll felső harmadának szintjén felhelyezett tonometriás mandzsettával okkluzális fotopletizmográfiát végeznek. Vannak olyan hardver- és szoftverrendszerek is, amelyekben a digitális fotopletizmográfia az orvosi diagnosztika számos módszerének egyike.
Mind az orvos, mind a páciens számára a legkényelmesebb a digitális fotopletizmográfia használata. Ez a technika lehetővé teszi a maximális mennyiségű információ megszerzését a distalis phalangus intenzív vérkeringésének köszönhetően. Ezenkívül ezeken a területeken kevés izom található, amelyek aktívan elnyelik az infravörös sugárzást.
A pulzushullámot anakrotikus (emelkedő) és dikrotikus (leszálló) részek képviselik. Az anakrotikus fázis a szisztoléban képződik, és amplitúdóértéke megfelel a lökettérfogatnak, ami lehetővé teszi a szív összehúzódási erejéről (inotrop hatás) vonatkozó közvetett információk megszerzését. A dikrotikus fázis az erek tónusát tükrözi, és főként diasztoléban képződik az aortából és más nagy erekből származó vér visszaverődése miatt. Általánosan elfogadott, hogy a hullám időtartama / gyakorisága a szív aktivitásától függ, és az érfal állapota tükröződik a csúcsok nagyságában / alakjában.
A hemodinamika kóros elváltozásainak diagnosztikailag legjelentősebb jelei, amelyek a normában hiányoznak, az anakrotikus fogon lévő lépcső és a tetején lévő további fogak („kakascomb”). Fontos a hullám enyhébb leszálló szakasza a felszálló részhez képest. Bizonyos esetekben ez a tünet egészséges embereknél jelentkezik, ezért a kóros jeleket együttesen kell figyelembe venni.
Például hipertóniában/atherosclerosisban megfigyelhető a dikrotikus fog hiánya vagy gyenge súlyossága.
Az enyhe és egyenetlen emelkedés a csúcsnak a szisztolés vége felé történő elmozdulásával a fokozott perifériás ellenállásra jellemző, amely az aorta szűkületében, valamint az atherosclerosis hátterében fellépő magas vérnyomásra jellemző. Éppen ellenkezőleg, a meredek emelkedés a hullám gyors csökkenésével jellemző az aorta-elégtelenségben szenvedő betegekre.
Az amplitúdó csökkenése a megfelelő végtag minden ujján obliteráló endarteritisre utal. A tisztázás érdekében tesztet kell végezni a láb helyzetének megváltoztatásával: felemelve az értágító hatás élesen csökken (a hullámok kis amplitúdója), és leengedve az érszűkület hatása jelentősen kifejeződik.
24 órával a vizsgálat előtt ajánlott tartózkodni minden fizioterápiás eljárástól és gyógyszeres kezeléstől (kivéve a terápiás hatás ellenőrzésére irányuló vizsgálatokat).
Közvetlenül a vizsgálat előtt ajánlatos lefeküdni vagy csendesen ülni az alkalmazkodáshoz. A hőmérsékletet állandó szinten kell tartani (19-23°C), hogy elkerüljük a hidegre/melegre való reakciót. Alacsonyabb szobahőmérséklet (többnyire 17°C alatt) az arteriolák görcséhez vezet.
Az eljárás során nem mozgathatja azt a kezét, amelyre az érzékelő van rögzítve (digitális vagy okkluzális fotopletizmográfia során), hogy elkerülje az izomösszehúzódások miatti adattorzulást. Ezenkívül ne tegye ki az érzékelőt közvetlen napfénynek és erős lámpafénynek.
Ne helyezze az érzékelőt sérült és/vagy gyulladt bőrfelületre.