| Spoletói Fortunatus | |
|---|---|
| Született |
4. század
|
| Meghalt | 400 |
| Az emlékezés napja | június 1 |
Fortunatus ( 4. és 5. század ) – spoletói pap . Az emléknap – június 1 .
Szent Fortunatus a 4. és 5. század fordulóján élt. Feltehetően az umbriai Montefalco városból származott . Papi szolgálata a közeli Torritában zajlott.
Úgy tartják, hogy Szent Szerencs paraszti munkával szerezte meg a léthez szükséges szükségleteket, s polgártársai számára a szorgalmasság és az ügyesség hiányának kiváló példája maradt. Mindig is ellenezte a fösvénységet, amelyet az egyik legszörnyűbb és legveszedelmesebb bűnnek tartott.
A legenda szerint egyszer, amikor St. Fortunat le akarta taposni a földet, kivett két értéktelennek tűnő érmét a mélyből, és arra gondolt, hogy zsebre teszi őket. Estefelé, a munkából visszatérve, találkozott egy szegény emberrel az utcán, és úgy döntött, odaadja neki, amit talált. Csodával határos módon a lenyugvó nap halvány fénye tiszta aranyként ragyogtatta az érméket. A szent parasztpap attól tartva, hogy a kapzsiság áldozatává válik, gyorsan a szegény ember kezébe rejtette a kis kincset, és elment.
Halála után a plébánosok botot ültettek, amellyel az ökröket legelőre vezette. A bot, mint varázsütésre, életre kelt, gyökeret vert, ágakat és leveleket. Addig nőtt, míg egy nagy árnyas fa nem lett belőle. Különösen körülötte kezdett kialakulni a Szent Szt. Fortunata: árnyéka alatt összegyűlhettek a hívek, hogy megemlékezzenek szent jó pásztoruk csodálatos életéről.
A tiszteletére templomot építettek később Turriban , Montefalcóban, Perugia tartományban , ahol ma is áll a San Fortunato kolostor.
A római mártirológiai jelentések a szentről:
Presso Montefalco in Umbria, san Fortunato, sacerdote, che, come si tramanda, povero egli stesso, provvide con assiduo lavoro ai bisogni dei poveri, mettendo la sua vita a servizio dei fratelli.