| Dorothea Wiemann | |
|---|---|
| német Dorothea Viehmann | |
| | |
| Születési dátum | 1755. november 8 |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1816. november 17. (61 évesen) |
| A halál helye |
|
| Ország | |
| Foglalkozása | gyermekíró , regényíró , népmesegyűjtő |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Dorothea Wiemann , egyben Fiemann ( németül Dorothea Viehmann ; 1755. november 8., Baunatal - 1815. november 17., Kassel ) német mesemondó, akinek népi legendák újramondásai a Német Mesegyűjtemény ("Kinder" ) egyik legfontosabb forrásává váltak. - und Hausmärchen"), amelyet a Grimm testvérek készítettek .
Dorothea Wiemann, szül. Katharina Dorothea Pierson ( németül: Katharina Dorothea Pierson ) Hesse északi részén született Rengershausen faluban, amely még életében Baunatal város része lett . Apja fogadós volt, apai felmenői pedig hugenották voltak, akik a nantes-i ediktum hatályon kívül helyezése után Kassel környékére költöztek . Dorothea Wiemann e francia gyökereinek köszönhetően a Grimm testvérek által kiadott mesegyűjtemény a francia mesék és legendák néhány népi változatát is tartalmazza. Apja fogadójában, az egész kerületben egyedüliben megálltak a kereskedők, kézművesek, taxisok, tétlen utazók az ország különböző részeiről; tőlük Dorothea, aki segített apjának a kocsmában vezetni, mindenféle történetet, sagát és mesét hallott [1] .
1777-ben Dorothea feleségül ment egy Nikolaus Wiemann ( németül Nikolaus Viehmann ) nevű szabóhoz, és 10 év után vele Niederzwehren ( németül Niederzwehren , ma Kassel városrésze ) faluba költözött. Néhány évvel később Dorothea megözvegyült, egyedül maradt hét gyermekével. Azonban még mindig volt egy tágas háza és egy meglehetősen nagy kertje: Dorothea az ebben a kertben termesztett zöldségek eladásával látta el magát és gyermekeit.
1813-ban találkozott a Grimm testvérekkel, akiknek legalább 76 mesét mesélt el: ezek közül 40 teljesen ismeretlennek bizonyult a Grimm testvérek előtt, a maradék 36 pedig a már feljegyzettek regionális változata volt (szerintük Jacob Grimm a Mesegyűjtemény második kötetében foglalta össze az eltéréseket) [2] . Wilhelm Grimm ezt írta róla:
Egészen véletlenül találkoztunk egy parasztasszonnyal a Kassel melletti Niederzwehr faluból <…> Wiemann asszony valamivel több mint 50 éves volt, még mindig megőrizte bátorságát, és szilárdan megőrizte a régi sagákat. [3]
A legtöbb esetben a Grimm testvérek vagy emlékezetből írták le az imént hallott mesét, vagy valamilyen adatközlőtől kapták a szövegét (például Ludovina Haxthausentől vagy Dorothea Wildtól). Ám D. Wiemann esetében a testvérek valami átiratszerűséget kaptak a rendelkezésükre, ahol a legapróbb cselekményrészletek és a narrátor nyelvjárási vonásai is megörökíthetők:
Az első alkalommal teljesen szabadon beszél, majd ha kérik, lassan ismétli, hogy némi edzéssel le tudja írni. Ezzel a módszerrel sok minden szó szerint rögzíthető, így a felvett nem kelt kétséget a hitelességével kapcsolatban. [négy]
A testvéreket különösen az érdekelte, hogy Dorothea ugyanazt a mesét többször is elmesélve (még jelentős időbeli megszakítással is) pontosan ugyanazokkal a kifejezésekkel reprodukálta. Wilhelm a következőképpen írta le és magyarázta ezt a funkciót:
Aki azt hiszi, hogy a mesék közvetítésében elkerülhetetlenek az enyhe torzulások, hogy azokat a narrátor hanyagul tárolja az emlékezetében, és ezért általában lehetetlen hosszú életük, annak hallania kellett volna, milyen pontos (Dorotea Wiemann) ) ismétli az elhangzottakat; ismétlődéskor nem változtat semmit, és ha hibát észlel, azonnal megszakítja a történetet, és kijavítja. [5]
A Dorothea Wiemann által közvetített mesék között vannak olyan híresek, mint: