Julius August Philipp Spitta | |
---|---|
Fülöp Spitta | |
Születési dátum | 1841. december 27. [1] |
Születési hely |
|
Halál dátuma | 1894. április 13. [2] [1] (52 évesen) |
A halál helye | |
Ország | |
Tudományos szféra | Zenetudomány , filológia |
Munkavégzés helye | |
alma Mater | |
Akadémiai fokozat | Az ókori nyelvek doktora |
Akadémiai cím | Egyetemi tanár |
Diákok | Jules Combarieux [d] ésWilhelm Kleefeld[4] |
Ismert, mint | Johann Sebastian Bach életrajzírója |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Julius August Philipp Spitta (1841. december 27., Weckhold, jelenleg Hilgermissen – 1894. április 13., Berlin) - német filológus , tanár, zenetudós és zenetörténész , leginkább Johann Sebastian Bach (Lipcse, 1879) életrajzának szerzőjeként ismert. .
Carl Johann Philipp Spitta lelkész és spirituális költő fia és Friedrich Spitta testvére volt . Általános iskolai tanulmányait itthon szerezte, 1856-ban a Hannoveri Líceumba került, két évvel később a cellei gimnáziumba költözött, ahol 1860-ban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1860. április 20-án szülei kérésére belépett a göttingeni egyetemre teológiát tanulni, de az első félévtől már csak művészeti előadásokat látogatott. 1861 nyári szemeszterének kezdetével hivatalosan is átigazolt a klasszika-filológiai karra. Az egyetemre való belépés pillanatától kezdve aktívan érdeklődött Göttingen zenei élete iránt. 1864 júliusában Bonnban doktorált az ókori nyelvekből, ugyanazon év augusztusában Revelbe (ma Tallinn) ment, amely akkoriban az Orosz Birodalom része volt, ahol az ókori görög és latin tanára lett. a székesegyház és a lovagi gimnázium; ekkor kezdett érdeklődni Bach munkássága iránt, és anyagokat kezdett gyűjteni életrajzához. 1867-ben elhagyta Revalt, és a sondershauseni gimnázium tanára lett.
1873-ban jelent meg Bachról szóló életrajzi művének első kötete. 1874 áprilisában Spitta tanár lett a St. Miklós Lipcsében, és ezzel egy időben megalapította ebben a városban a Bach Társaságot. 1875 áprilisában a berlini Birodalmi Művészeti Akadémia másodtitkári posztját töltötte be, 1882-ben a berlini felsőfokú zeneiskola igazgatóhelyettese lett, és ezzel egyidejűleg a Friedrich Wilhelm Egyetem zenetörténeti docensévé nevezték ki. 1885- ben Guido Adlerrel és Friedrich Kriesanderrel [5] megalapította a Vierteljahrsschrift für Musikwissenschaftot . Johann Sebastian Bach életrajza mellett számos más zeneszerző orgonaművét is publikált.
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
|