Jel fakulása

Fading ( fading , angolul  fading ) - a jel amplitúdójának és fázisának változása többútvonal miatt , továbbá az adó , a vevő vagy a környező tárgyak rádiókommunikációs rendszerben való mozgása [1] és/vagy a jel átterjedése miatt. inhomogén közeg, például az ionoszféra . A fading a jelet befolyásoló multiplikatív interferencia eredményének tekinthető.

Osztályozás

A fakulás lehet kis és nagy léptékű [2] .

A kis léptékű fading lassú és gyors, sima és frekvenciaszelektív. Abban az esetben, ha az információszimbólum átvitele során a csatorna átviteli karakterisztikája elenyésző mértékben változik , a fadingot lassúnak, egyébként gyorsnak nevezzük. Abban az esetben, ha az érték jelentősen meghaladja a nyalábkésleltetések szórását , a fadingot egyenletesnek, ha kisebbnek bizonyul, akkor frekvenciaszelektívnek nevezzük, mivel az utóbbi esetben a csatorna sávszélessége kisebb, mint a jel sávszélessége [3 ] .

A sima fading modellezése a Rayleigh-eloszlással (látóvonal hiányában), a Rician-eloszlással (látóvonal jelenlétében) [4] és a Nakagami-eloszlással történik .

A nagymértékű fading az útvesztés és az árnyékolás hatásával jár. A nagy léptékű fading lognormális eloszlással van modellezve .

Jegyzetek

  1. ↑ Andreas F. Molisch. Vezeték nélküli kommunikáció. - 2012. - 28. o . Letöltve: 2018. április 17. Az eredetiből archiválva : 2018. április 18..
  2. ↑ Zajic, A. Mobil-mobil vezeték nélküli csatornák. - Artech Ház, 2012. - 7. o . Letöltve: 2018. április 17. Az eredetiből archiválva : 2018. április 18..
  3. ↑ TS Rappaport. Vezeték nélküli kommunikáció: alapelvek és gyakorlat (2. kiadás) // A kis léptékű fading típusai (nem elérhető hivatkozás) . Letöltve: 2018. április 17. Az eredetiből archiválva : 2018. április 18.. 
  4. ↑ Ariel Luzzatto, Motti Haridim. Vezeték nélküli adó-vevő kialakítás. - 2016. - 7., 8. o

Irodalom