Falbala

Fabala ( falbara , falbola , falborka [1] ; francia  falbala  - „fodor”, „fodor”) – szoknyák , sapkák és fehérneműk befejezésére szolgáló fodrok.

Oroszországban a falbala a 18. század elején jelent meg, amikor a női szoknya széles fodros volt a divatja. A feledés időszaka után, a 18. század közepétől kezdődően újra megjelent a 19. századi női ruházatban, amikor a szoknya gyakran három nagy falbálból állt, majd a krinolin megjelenésével ismét eltűnt . A "falbala" szót még egy ideig a sapkák és vászondíszítéssel kapcsolatban használták [2] . A 19. század közepéig az idősebb nők homlokukat és arcukat eltakaró, igen széles fodros sapkát viseltek. N. A. Nekrasov "Holt tó" című regényében a "falbala" a régimódiság és az öregség jele [3] . Falbalát F. M. Dosztojevszkij is többször megemlíti a „ Szegény emberek ” című művében, például utolsó levelében Makar Devushkin felrója Varenkanak, hogy elcsábíthatta a falbala, amelyet Bykov vásárol neki, és falbala egy rongy [4] .

Jegyzetek

  1. ↑ Falbala  // Az élő nagyorosz nyelv magyarázó szótára  : 4 kötetben  / szerk. V. I. Dal . - 2. kiadás - Szentpétervár.  : M. O. Wolf nyomdája , 1880-1882.
  2. ↑ R. M. Kirsanova . Falbala // Jelmez a 18. század orosz művészeti kultúrájában - a 20. század első felében: Az enciklopédia tapasztalata / szerk. T. G. Morozova , V. D. Sinyukova . - M . : Nagy Orosz Enciklopédia , 1995. - S. 289-290. - 383 p.: ill. Val vel. — 50.000 példány.  — ISBN 5-85270-144-0 .
  3. ↑ Rózsaszín xandreika és dradedam sál, 1989 .
  4. ↑ Dosztojevszkij F.M. Szegény emberek. — Összegyűjtött művek tizenöt kötetben. - L. : Nauka, 1988. - T. 1. - S. 145.

Irodalom