"Karstovy" telek

"Karstovy" telek
IUCN kategória - III ( természeti emlék )
alapinformációk
Négyzet	13,19 ha
Az alapítás dátuma	1986. december 10
Elhelyezkedés
54°50′19″ é SH. 37°35′41″ K e.
Ország	Oroszország
Az Orosz Föderáció tárgya	Moszkva régió
Terület	Pushchino
"Karstovy" telek
"Karstovy" telek

A Karstovy terület  regionális (regionális) jelentőségű természeti emlék a moszkvai régióban , amely ökológiai és tudományos szempontból értékes természeti komplexumokat, valamint természeti és természeti-antropogén objektumokat foglal magában, amelyek természetes állapotának megőrzéséhez különleges védelmet igényelnek:

• az Oka folyó völgyének jobbparti lejtője alapkőzetkiemelkedésekkel, forrásokkal, vízesésekkel, karsztos felszínalakokkal;
• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő ritka növény- és állatfajok élőhelyei és élőhelyei .

A természeti emléket 1986-ban alapították [1] . Helyszín: Moszkva régió, Pushchino városrész ; Szerpukhov városi kerülete, Lipitszkoje vidéki település, az Oka folyó völgyének jobb parti lejtője , a Puscsino birtok , a Lanshino-Mihajlovka-Selino-Puschino autópálya, Puscsino város Parkovaya utcája és az Oka folyó medre között . A természeti emlék területe 13,19 hektár.

Leírás

A természeti műemlék területe az Oka folyó jobb partján helyezkedik el , és völgyének egy szakaszát foglalja magában, minden szintű árterekkel, az ártér feletti első terasszal, egy völgyön kívüli síksággal és alapkőzet lejtőkkel.

A természeti műemlék egyenetlen tetejű, negyedkor előtti sziklákból álló területen található, amelyet az alsó és középső karbon lerakódások - mészkövek, agyagok, iszapok, dolomitok és márgák - alkotnak. Mindenütt a negyedidőszak előtti kőzetek felszínre törnek. A terület abszolút jegyei 109 m tengerszint feletti magasságtól (jel az Oka folyó alacsony árterén a természeti emlék északnyugati sarkában) a 150 m tengerszint feletti magasságig változnak (jel a völgy alapkőzet lejtőjén a déli oldalon) természeti emlék határa). A terület határain belüli magasságkülönbség meghaladja a 40 métert.

A természeti emlék területéhez tartozó, deluviális vagy fedőlöszszerű homokos vályogokból álló primer lejtők felszínének felső részei a karbon morénáján és mészkövein 5-8 fokos meredekségűek. A lejtő alsó részének meredeksége 15 és 35 fok között változik. Az elsődleges lejtők mikrodomborműve túlnyomórészt lépcsős.

A völgykülső terület felszíne az Oka folyó vízpartja felett 32-39 m magasságban található. A domborzatban jól kifejeződik a völgy-külsíkság párkánya. A lejtő meredeksége 25-30 fok, helyenként akár 60-70 fok.

A vízpart felett 15-20 m magasságban jól kirajzolódik az ártér feletti terasz felszíne (max. 75 m szélesség). A teraszfelületek vékony, ősi hordalékos homokos-agyagos lerakódásokból állnak. A terasz lejtése lépcsős profilú, meredeksége 25-30 fokos, helyenként akár 70 fokos is (a csuszamlások falai mentén).

A magas ártér felszíne a folyó vízpartja felett 7-10 m-es magasságban fejeződik ki. A magas ártér szélessége 85 m. A partvonal felett 2-3 m magas középső ártér töredékesen kifejeződik, szélessége eléri a 15 métert Az Oka alacsony ártere 15 m magasságban alakult ki. 1,5-2 m.-es mészkövek. Az ártéri felszínek hordalékos homokos-agyagos homokos és vályogos lerakódásokból állnak.

A magas ártér és az ártér feletti terasz felszínét földcsuszamlástestek bonyolítják, amelyek a völgy lejtőjének jól körülhatárolható lépcsőzetes profilját alkotják.

Helyenként mészkőrétegek válnak el a főrétegtől, tömböket, megereszkedett repedéseket képezve. Jellemző, főleg az első ártéri terasz felszínére koncentrálódó karsztformák a 2-3 m mély (ritkán 4 m-ig) kisméretű tölcsérek, valamint a karsztaljzatok. A karsztcsészealjak egymással összeolvadva akár 1 m mélységű vak szakadékokat alkotnak.

Az Oka-völgy lejtőjének középső és alsó szakaszán a part menti patakok 3 m mélyre vágó, nyelőcső típusú völgyeket alakítottak ki, a völgyek lejtőinek meredeksége 10-30 fokos, ritkán 45 fokos.

A terület modern domborzatképző folyamatait főként deluviális kimosódások, földcsuszamlások és ülepedések, erózió, csatornák felhalmozódása, karszt jelentik.

A természeti emlék területéről a felszíni lefolyást az Oka folyóba irányítják. A természeti emlék hidrológiai objektumait a terület nyugati határán folyó Lyubozhikha folyó, a Kolodnya és a Portoma patakok, források és kiömlések, valamint a kulcsfontosságú "függő" mocsarak képviselik. A Lyubozhikha folyó délről északra folyik, és az Okába ömlik. A meder szélessége 1,5 m, mélysége 0,3-0,5 m tengerszint feletti, a második 145 m, a harmadik 135-137 m). A Kolodnya forrás vizei a terület középső részén patakokat alkotnak, a Sandra völgypárkányának felső részében pedig mintegy 2 m magas vízesést alkotnak.

A természeti emlék talajtakaróját elsősorban szürke és agroszürke talajok képviselik széles levelű masszívumok alatt, karbonátos kőzetekkel szorosan előforduló helyen karbo-petrozemek, talajvíz beáramlási helyeken humuszos-gley talajok, hordalékos sötéthumuszos talajok. , ártéri agrosötét-humusos hordalék, valamint hordalékos humuszos-gley talajok.

Flóra és növényzet

A természeti emlék területén legelterjedtebbek a lejtős lombos erdők és a színes füves sztyepp rétek, valamint a nedves füves patakerdők és a ritka növényfajokkal rendelkező mészkőkibúvások.

Az alapkőzetpart lejtőit a terület nagy részén árnyas hárs-juhar szélesfüves erdők foglalják el, csupasz sziljal. A hársok törzsének átmérője eléri a 60-70 (80) cm-t, a juharok - 35-40 cm-t. Egyes idős szilfa törzsátmérője eléri a 70-80 cm-t. A zárt területen bővelkedik a különböző korú síkjuhar és madárcseresznye aljnövényzet lombkorona. A lágyszárú rétegben bővelkedik a közönséges köszvényfű, a tömött kölyökvirág és a boglárka, van városi gravilát, sárga zelencsuk, borostyánszerű budra, pettyes yamosa, csodálatos ibolya, homályos tüdőfű, kasub boglárka, széles levelű harang (ritka és sérülékeny). faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében). , de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban), óriás csenkesz. A moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő mezei juhar ritkán található az aljnövényzetben.

Az utak és a ház közelében lévő, zavart területeken nagy celandin, erdei rózsa nő, az ablakok mentén pedig csalán, erdei kupyr, szőrös anyafű.

A lejtők alsó részein bőséges a madárcseresznye, megjelenik a szürke éger (22-25 cm-es törzsátmérőig), a közönséges mogyoró, az erdei lonc és a málna cserjerétege, a nedves pázsit (tavaszi chistyak, oak starburst), magas fű és réti zsurló nő a fűben. A nagy elterjedtsége itt az évelő sólyom és a széleslevelű harangvirág. Az erdő szélén rengeteg a szürke szeder.

A lejtőket átvágó patakok mentén rideg fűz, fekete éger, komlóval átszőtt éger és madárcseresznye nő. Az idős füzek törzsének átmérője néha eléri a 100 cm-t, a fűben bőséges csalán, tavaszi csicska, köszvényfű, kasub ranunculus, zöldséges körömvirág, vízpuha szőrű, pettyes bárány, illatos buten, angelica officinalis, erdei szálka, keserű mag, évelő áfonya, széles levelű harang. A víz közelében szárnyas vargányacsoportok találhatók, amelyek szerepelnek a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, valamint körömvirág, kender szőlő (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében, de állandó kezelést igényel) ellenőrzés és megfigyelés a régióban). A talajon sok a Plagiomnium nemzetségbe tartozó nagy levélszárú moha található.

A lejtők alsó részén kibújó mészkő, a karsztformák oldalain a Vörösben felsorolt ​​fiatal juharok, éger, szemölcsös euonymus, hashajtó kökény, vagy zsester, európai pata, rideg hólyag és omphalodes, vagy kúszó köldök benőtt. A moszkvai régió könyve.

Fűz-hárs-juharerdő szil- és mogyorós nyírral (10 m-ig) takony-prolesznyikova erdő zöldpintyvel, sûrû corydalis, boglárka kökörcsin, homályos tüdőfű, patás, tavaszi rang, kétlaki csalán, kasub boglárka, négylevelű holló szem, vásárolt sokvirágú, északi birkózó, széles levelű harang, csodálatos és dombos ibolya, kétlaki álmosság, közepes ágytakaró, erdei zsurló, nagy celandin. Ott, a mészkő kiemelkedéseken, ahol folyamatosan folyik a víz, változatos marshantia bővelkedik, a vízesés fölött pedig egy permetcsíkban lógó rezuha nő, amely szerepel a Moszkvai régió Vörös Könyvében, és a hólyag törékeny.

Az Oka folyó alapkőzet partjának fák nélküli lejtőit a Pushchino város nyugati külterülete alatti természeti emlék keleti részén színes brome-forb és bluegrass-forb sztyepp rétek foglalják el. Bőséges a kékfű keskenylevelű, korai sás, ponyva nélküli búzavirág, réti rózsa, zöld eper (mezei), magas perje, kopoltyúfű, igazi medveszalma, kis búzavirág, érdes búzavirág. Gyakran előfordul a szegfűszeg, a sás femur, a dombi ibolya, a széles levelű gyorskút, a közönséges agrimon, a réti muskátli, a bolognai harangvirág, a réti zsálya (az utóbbi kettő ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében, de állandó ellenőrzést és megfigyelést igényel), harangvirág zsúfolt, rapunzel alakú és terpeszben, közönséges cikória, sárga, mezei fű, szántott borona, Jakov keresztfia, halászszegfű, közönséges mitesszer, durva kulbaba, réti búzavirág, eufória gally, hashajtó len (lenok), fűz elecampane, keserűforrás, szomszédos sás, laposlevelű eryngium.

Ezeken a réteken bővelkedik az erdei kökörcsin, csoportosan keresztes tárnics és kamilla őszirózsa, esetenként lila kecskehal, a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő fajok.

A tavaszi kankalin, az édesgyökér astragalus, a közepes lóhere, a közönséges illatos, őszibaracklevelű harang (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban) és az egyenes klematisz az erdő széle, és az egyenes klematisz ritka faj, amely a Moszkvai régió Vörös Könyvében szerepel. A lejtő alsó részén, egy kis mélyedésben egy másik, a moszkvai régióban védett ritka növényfajt, a szibériai írisz került elő.

A terület keleti részén a lejtős réteket a bordás füves közösségek képviselik, etető nélküli sás, erdei kupyr, kúszó- és közepes heverőfű, földi nádpázsit, magas perje, keskenylevelű kékfű, közönséges agronómia, széles levelű gyorskút, szomszédos sás , vagy tüskés harang, rapunzelszerű harang, hypericum perforatum, szibériai disznófű. Az ilyen rétek legmeredekebb, jól megvilágított területein bővelkedik a réti fű, a korai sás, a gumós egres, a tarka szil és a kopoltyúfű.

A réteken helyenként fiatal fák és cserjék csomói vannak: nyír, nyárfa, juhar, szürke éger. A kerti parcellák közelében a réteken sok a cseresznye és málna gyökérhajtásai, gyomos növényfajok: nagybojtorján, pettyes bürök, közönséges üröm, szőrös anyafű.

A magas ártér és az erdő széle alatti középső ártér lejtőit magasfüves kupir-bróm és butén-far rétek foglalják el rétifüves, illatos buténes, angyalgyökér, sűrű sóska, közönséges üröm, bojtorján, réti muskátlival. erdei rózsa, borda nélküli brome, csalánlevelű harang (ritka és sebezhető faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és felügyeletre szorul a régióban). Egyes helyeken hibrid alhasú területek, Prescott-butén találhatók. A tengerparti fűzfákat benőtte az echinocystis lobata.

Az Oka folyó partján törékeny fűz és fekete éger, nádszerű kétlevelű, éles sás, esernyős susak nő.

Fauna

A természeti műemlék területének állatvilága viszonylag jól megőrzött, és a moszkvai régió déli részén található külvárosi területek természetes közösségeit reprezentálja. A természeti emlék területén 37 gerinces állatfajt, köztük két kétéltűt, két hüllőfajt, 29 madárfajt és négy emlősfajt figyeltek meg.

A terület szárazföldi gerinces állatok faunisztikai komplexumának alapját az erdei élőhelyek jellegzetes típusai, a réti-mezei élőhelytípusok alkotják; a vizes élőhely komplex fajai kisebb részarányt képviselnek a fajösszetételben. A legkisebb arányt a szinantróp fajok képviselik, amelyek a szomszédos beépített területekre hajlanak.

A természeti emlék határain belül három fő zookomplexum (állatképződmény) különböztethető meg: lombhullató erdők; réti élőhelyek; vizes élőhelyek.

A terület nagy részét a lombhullató erdők zooformációja foglalja el, amelyek a különböző típusú széles és kis levelű erdőkben gyakoriak. A következő gerinces fajok képviseltetik magukat itt: kis erdei egér, közönséges kakukk, közönséges csalogány, mezei rózsa, feketerigó, énekes rigó, vörösbegy, pelyva, feketefejű poszáta, réti poszáta, fűz poszáta, csörgő poszáta, zöld poszáta, széncinege, kékrigó cinege, közönséges szerecsen, nagy harkály, légykapó, közönséges béka.

A természeti emlék területének tisztásain és rétszegélyein közönséges pocok és európai vakond, közönséges sármány, réti kerítő, szürke poszcsa, közönséges lencse, feketefejű aranypinty, zöldpinty, seregély, szarka. A hüllőket itt egy életre kelő gyík és egy közönséges kígyó képviseli (a faj szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében). A természeti műemlék területén a kígyók száma az évek során meglehetősen stabil. Ritka lepkék is élnek az ilyen típusú élőhelyeken: fecskefarkú és fekete-sárga vagy fekete-piros (mindkét lepkefaj szerepel a moszkvai régió Vörös könyvében).

A patakvölgyek, a talajvíz kivezetései, a kis "lógó" mocsarak területei, az Oka folyó ártere a vizes élőhely faunakomplexum fajainak élőhelyei. Az emlősök és madarak között ezeken az élőhelyeken gyakoriak: tőkés réce, kerti poszáta, amerikai nyérc, számos réti és erdei faj. A közönséges és tavi békák számos itt található.

Az átalakult területekre benyomulnak: szürke varjú, bástya, fehér béklyó, számos fent felsorolt ​​réti faj.

A természeti műemlék területén a Moszkvai Régió Vörös Könyvében szereplő gerinctelen fajok élőhelyei megmaradnak: keleti fűrészfarkú, német versenyló, homályos ophonus.

Természeti emlék kiemelt védelem alatt álló objektumai

Védett ökoszisztémák: széles lombos lankás hárs-juhar szélesfüves erdők csupasz bodzával, helyenként sima juhar szélesfüves erdők aljnövényzetével; lejtős fűz-hárs-juhar erdő szil- és nyírmogyoróval; patak melletti égerligetek madárcseresznyével, nedves gyógynövényekkel és csalánnedves gyógynövényekkel; mészkőkibúvások ritka növényfajokkal; sztyeppei színes brome-forb és bluegrass-forb lejtős rétek; ártéri magasfüves-bromrétek és part menti fűzfaerdők fekete égerrel.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny növényfajok:

• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő fajok: sima juhar vagy mezei juhar, szibériai írisz, kamilla őszirózsa vagy olasz, erdei kökörcsin, egyenes klematisz, lelógó rezuha, keresztes tárnics, szárnyas vagy árnyékos vargánya;
• ritka és sérülékeny taxonok, amelyek nem szerepelnek a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a régióban: csalánlevelű, őszibaracklevelű, bolognai és széles levelű harangvirág, kender szőlő.

A moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő állatfajok: közönséges fűkígyó, fecskefarkú, fekete-sárga vagy fekete-piros többszínű, keleti fűrészfarkú, német ló, homályos ophonus.

Jegyzetek

1. ↑ A Moszkvai Regionális Népi Képviselők Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1986. december 10-i 1498/41 számú határozata "Az állami természeti emlékművek és vadrezervátumok megszervezéséről a moszkvai régióban" . AARI . Letöltve: 2021. augusztus 24. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 13. (határozatlan)

Irodalom

• A Moszkvai Régió Kormányának 2018. január 22-i 25/1. számú rendelete „A „Karsztovi telek” regionális jelentőségű természeti emlékhely útlevelének jóváhagyásáról . A moszkvai régió kormányának hivatalos internetes portálja (2018. január 22.). Letöltve: 2021. augusztus 24. (határozatlan)