Munkacsoport | |
---|---|
Létezés évei | 1941-1942 |
Ország | Szovjetunió |
Alárendeltség | VGK árfolyam |
Tartalmazza | A Legfelsőbb Főparancsnokság főhadiszállásának külön légiközlekedési alakulatai |
Típusú | Csoport |
Magába foglalja |
földi támadó repülőgép vadászrepülőgép bombázó repülőgép |
Funkció | önálló feladatok ellátása |
népesség | 60-100 repülőgép |
Az operatív légiközlekedési csoport a Szovjetunió Légierejének hadműveleti-taktikai légiközlekedési alakulata , amely a hadműveleti (operatív-taktikai) feladatok önálló és légiközlekedési szövetség részeként, más típusú fegyveres erők csapataival (haderőivel) és eszközeivel együttműködve történő megoldására szolgál. a szárazföldi és a tengeri erők hadműveleteiben.
Az operatív repülési csoport önálló feladatok megoldására, valamint a frontok erősítésére szolgál. Ugyanakkor a Legfelsőbb Főparancsnokság főhadiszállásának voltak alárendelve [1] .
Céljuk szerint a csoportokat a következőkre osztották:
Az operatív légiközlekedési csoport a repülési tartalékok egyik formája, amely többször változott. Ez a változás elsősorban attól függött, hogy az ipar képes-e a csapatokat repülőgépekkel feltölteni.
Első ízben a Nagy Honvédő Háború kezdete után alakultak hadműveleti repülési csoportok, amikor a háború első hónapjának tapasztalatai azt mutatták, hogy szükség van arra, hogy speciálisan kiképzett tartalék alakulatok álljanak a Legfelsőbb Parancsnokság rendelkezésére.
A Szovjetunió NPO 1941. július 21-i parancsa alapján a légierő parancsnoka hat , egyenként 60-100 harci repülőgépből álló teljes munkaidős tartalék repülési csoportot ( RAG ) alakított [2] . A csoportok önálló problémák megoldására, valamint a frontok megerősítésére irányultak. Ugyanakkor a Legfelsőbb Főparancsnokság főhadiszállásának voltak alárendelve.
Így az 1941 végéig tartó időszakban a főhadiszállás hat tartalékcsoportot alkotott [3] :
Miután 1942 első negyedévében a légiközlekedési ipar növelte a repülőgépgyártást (3301 új típusú repülőgépet szállítottak) [1] , a légierő harci erejének csökkenése megszűnt, és a Legfelsőbb Főparancsnokság repülési tartaléka megszűnt. , éppen ellenkezőleg, növekedni kezdett. A Legfelsőbb Főparancsnokság parancsnoksága a légiközlekedési tartalék szervezeti formájának megváltoztatásáról döntött. A vezérkar utasításai és a Vörös Hadsereg légiereje parancsnokának utasításai alapján 1942. március közepétől májusig tíz csapásmérő repülési csoportot (UAG) hoztak létre, amelyeket a levegő felépítésére terveztek. a frontok erői az offenzíva során. A támadó légi csoportok mindegyike három-nyolc légiezredből állt.
1942 márciusában elhatározták a sztrájk repülési csoportok megalakítását A megalakítást a vezérkar utasításai szerint hajtották végre, amelyek alapján a légierő vezérkara elkészítette a vonatkozó parancsokat, utasításokat.
A Vörös Hadsereg légierejének parancsnokának 1942. március 16-án és 17-én kelt utasítására 10 vegyes összetételű támadórepülőcsoport (UAG) létrehozását tervezték, egyenként hat-nyolc repülőezreddel, amelyek célja a légierő megerősítése volt. frontok, amelyek 1942 első felében általános offenzívát indítottak, először az első négy légicsapáscsoportot, majd a maradék hatot. Például az első csoportot két bombázó repülőezred részeként alakították ki Pe-2 repülőgépeken, két támadóezred az Il-2 repülőgépeken, két vadászrepülőezred a Yak-1, LaGG-3 repülőgépeken és két nehézbombázó repülőezred részeként. DB-3f {13} repülőgép. 1942 májusára mind a 10 csapásmérő repülési csoport létrejött a következő frontokon: 1. és 6. csoport - Volhovban, 2. - északnyugaton, 3. - délen, 4. és 5. I - Nyugaton, 7. csoport a Bryansk, a 8. - a délnyugati, a 15. - a krími és a 16. - az észak-kaukázusi fronton. Amint a repülőezredek készen álltak, harcoltak. A megváltozott helyzet, amely megkövetelte a front összes repülõerõjének egyesítését, arra kényszerítette a Sztavkát, hogy a tartalékok megszervezésével kapcsolatos álláspontját is megváltoztassa.
Tehát az 1. csapásmérő repülési csoport nyolc repülőezreddel rendelkezett: kettő-két nehézbombázó, bombázó, roham, vadászgép, DB-3f, Pe-2, Il-2, Yak-1, LaGG-3 repülőgépekkel felfegyverkezve. A csoport frontjai között szétosztották [4] :
Ugyanakkor az UAG koncentrációját csak két fronton [4] tervezték - a nyugati és a volhovi fronton. Más légicsoportok frontok közötti manőverezését nem tervezték [1] . A támadó légicsoportok működésileg nem tartoztak a front légierőhöz, a Legfelsőbb Főparancsnokság parancsnoksága, illetve annak engedélyével a frontparancsnok utasításai alapján jártak el. Így az egyik front zónájában a következő légierők összpontosultak: a front légiereje, a tartalék csapásmérő légicsoport, a front hadseregeinek légiereje. Mindannyian önállóan léptek fel, ami nem zavarta a frontot érintő fő feladatok megoldását.
Légicsapásmérő csoportok 1942 júliusáig léteztek [4] . A frontokon kialakult helyzet a légiközlekedés masszívabb alkalmazását tette szükségessé, a Vörös Hadsereg Légiereje katonai tanácsa javaslatokat terjesztett elő a Főparancsnokság légiközlekedési tartalékainak átszervezésére. 1942. július 1-jén a Szovjetunió NPO rendeletével meghatározta a Legfelsőbb Főparancsnokság repülési tartalékainak új szervezetét három homogén repülőhadsereg - két vadászgép és egy bombázó - formájában:
Munkások és parasztok Vörös Hadserege a Nagy Honvédő Háborúban : Operatív Repülőcsoport | |
---|---|
Operatív Repülési Csoportok | |
Tartalék repülési csoportok | |
légicsapásmérő csoportok |