Tumansky, Fedor Antonovics

Fjodor Antonovics Tumanszkij
Születési dátum 1799
Halál dátuma 1853 [1]
A halál helye
Ország
Foglalkozása diplomata , költő
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik

Fjodor Antonovics Tumanszkij ( 1799-1853 ,  Belgrád , Szerbia ) - orosz diplomata és amatőr költő. V. I. Tumansky másodunokatestvére .

Életrajz

Az oster kerületi nemesi marsall fia a kisorosz Tumanszkij családból . Tanulmányait a Moszkvai Egyetem Nemesi bentlakásos iskolájában és a Moszkvai Egyetem verbális szakán végezte (1817-1821). Az egyetem elvégzése után a Szellemi Ügyek és Közoktatási Minisztérium Szellemi Ügyek Osztályára íratták be , ahonnan 1825-ben nyugdíjba vonult. A Pénzügyminisztérium különböző adó- és illetékügyi osztályán dolgozott (1825-1827). Ekkorra a „Válasz F. T ***” („Nem, ő nem cserkesz…”), amelyet Puskin írt, miután elolvasta Tumanszkij „Ő maga cserkesz…” című versét (elsőként jelent meg idő 1974-ben) ehhez az időhöz tartozik.

1828-1834-ben a moldvai és havasalföldi fejedelemségek kanapéi meghatalmazott képviselőjének hivatalában dolgozott Iasiban . 1834-től 1837-ig nyugdíjas volt. 1837-ben a Belügyminisztérium gazdasági osztályára lépett (a " Belügyminisztérium Lapja " szerkesztőbizottságához csatolva ). 1838-1839-ben az Állami Vagyonminisztérium I. osztályának tisztviselője .

1840 óta - a moldovai konzulátus első dragománja .

Tumanszkij élete utolsó évét Belgrádban töltötte , ahol konzulnak nevezték ki, és ahol 1853 -ban államtanácsosi rangban halt meg .

„Madár” vers

Tumansky munkája nagyon jelentéktelen: mindössze tíz verse maradt fenn, köztük a „Madár” című tankönyv (először az „ Északi virágok ” almanachban jelent meg 1827-ben):

Fjodor Tumanszkij

MADÁR

Tegnap feloldottam a
levegőben foglyom börtönét:
visszavittem az énekesnőt a ligetekbe,
visszaadtam neki a szabadságot.

Eltűnt, megfulladt
a kék nap ragyogásában,
S így énekelt, elrepülve,
Mintha imádkozna értem.

RENDBEN. 1826 (?)

A Birdie-t César Cui és más zeneszerzők zenésítették meg. Ezek a versek, amelyeknek köszönhetően Tumanszkij megmaradt az irodalmi évkönyvekben, L. S. Puskin szerint Puskin , Delvig és Tumanszkij „költői versengése” eredményeként születtek 1823-ban. Mindhárman egy-egy konkrét témáról alkottak verset, melynek kidolgozása két jambikus tetraméterrel írt négysorra korlátozódott . Íme a többi szöveg:

A. S. Puskin

MADÁR

Idegen földön szentül figyelem Az
ókor bennszülött szokását: Madarat kiengedek
a vadonba
A tavasz fényes ünnepén.

Vigasztalásra elérhetővé váltam;
Miért zúgolódnék Istenen,
Ha
legalább egy teremtménynek szabadságot adhatnék!

1823

A. A. Delvig

EGY EGY MADÁRHOZ

Szép Delia
nevében, Tüzes szerelem nevében,
Neked édes hangú szórólap,
szabadságot adok. - Légy!

És ugyanilyen boldogan osztok
meg az enyémmel felruházott édesből:
Amint tartozol az ő akaratának,
úgy én sem akarom a magamét.

1823

Kinek a munkája íródott először sorrendben, nehéz megmondani. Különböző publikációk különböző módon datálják Fjodor Tumanszkij „Madarat”: 1826 -ban, 1827 -ben és 1822 -ben is . A 19. században gyakran magasabbra értékelték, mint Puskinét és Delvigét.

Majdnem százhúsz évvel később a Fjodor Tumanszkij által komponált „Madár” volt az, amely egyfajta utóiratot adott a fenti triptichonhoz – George Shengeli által írt, egyenlő vonalú és egyenlő metrikus miniatúrához :

György Shengeli

MADÁR

Tegnap feloldottam a börtönt...
Tumansky

Szűk kalitkából lőtt aranypinty
Fényes nap tágulatába
És dallal az ég
kékjében Átkozta azt, amit a fény áll nekem.
Nyolcak az égen
Ördög, magasba vágta
És szabadságát
ünnepelve, a kecskét menet közben megcsípte.

1845. június 24

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Tumansky, Fedor Antonovich // Enciklopédiai szótár - Szentpétervár. : Brockhaus - Efron , 1902. - T. XXXIV. - S. 59.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
  • Brockhaus és Efron
  • Gránátalma
Bibliográfiai katalógusokban