Ekaterina Ivanovna Trubetskaya | |
---|---|
Születési név | Katalin Laval |
Születési dátum | 1800. november 21. ( december 3. ) . |
Születési hely | Szentpétervár |
Halál dátuma | 1854. október 14 (26) (53 évesen) |
A halál helye | Irkutszk |
Polgárság | Orosz Birodalom |
Foglalkozása | arisztokrata |
Apa | Laval, Ivan Stepanovics |
Anya | Kozitskaya Alexandra Grigorievna |
Házastárs | Trubetskoy, Szergej Petrovics |
Gyermekek | 4 lány és 3 fiú |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Jekatyerina Ivanovna Trubetszkaja hercegnő , szül. Laval grófnő ( 1800. november 21. [ december 3. ] , Szentpétervár – 1854. október 14. [26.] , Irkutszk ) - S. P. Trubetskoy dekabristának felesége , aki követte őt Szibériába. N. A. Nekrasov " Orosz nők " című versének hősnője .
Egy francia emigráns lánya, az iskola igazgatótanácsának tagja, később a Külügyminisztérium különleges irodájának 3. expedíciójának vezetője, Jean (Ivan Stepanovics) Laval és Alexandra Grigorievna Kozitskaya , a főváros örökösnője I. S. Myasnikov , a híres szentpétervári szalon háziasszonya. 1800. december 7-én keresztelkedett meg, amint azt a Dalmáciai Szent Izsák-templom plébánia anyakönyvei igazolják, nagyanyja, E. I. Kazitskaya keresztlánya [1] . Catherine-nek és nővéreinek nem volt szüksége semmire, és nem tudták az elutasítást. A nővérek jól tanultak, és hosszú ideig szüleikkel éltek Európában.
A kortársak szerint Ekaterina Laval nem egy szépség volt – alacsony, gömbölyded, hanem bájos, vidám, gyönyörű hangú frigy. Katalin Laval 1819 -ben Párizsban találkozott Szergej Petrovics Trubetszkoj herceggel, és 1820. május 16 -án (28-án) feleségül vette. Trubetskoy tíz évvel idősebb volt nála, és irigylésre méltó vőlegénynek számított: nemes, gazdag, okos, művelt, átment a háborún Napóleonnal, és ezredesi rangra emelkedett. Karrierje még nem ért véget, és Catherine-nek lehetősége nyílt arra, hogy tábornok legyen. A ragyogó házasságot beárnyékolta a gyermekek hiánya. Ekaterina nagyon aggódott emiatt, és külföldre ment, hogy meddőség miatt kezeljék. Öt évvel az esküvő után hirtelen világossá vált, hogy Szergej Trubetskoy barátaival együtt felkelést készít elő.
A december 14-i esemény és Szergej Petrovics herceg Szibériába való elutazása csak alkalom volt a lélek azon erőinek kibontakoztatására, amelyekkel Jekatyerina Ivanovna megajándékozott, és amelyeket oly tökéletesen fel tudott használni a magasztos cél megvalósítására. házastársi kötelessége azzal szemben, akivel kötelékek fűzték.. a szerelem örök, elpusztíthatatlan; Legnagyobb kegyelemként kérte, hogy kövesse férjét és ossza meg sorsát, és megkapta a legmagasabb szintű engedélyt, és édesanyja ragaszkodása ellenére, aki nem akarta elengedni, hosszú útra indult <...> Átmenetileg egyesült férjével a Nikolaev üzemben, azóta nem hagyott el minket, és közös életünk során az őrangyalunk volt.
- E. P. Obolensky [2]Trubetskaya volt az első a dekabristák feleségei közül, aki engedélyt kapott, hogy Szibériába távozzon. Jekaterina Ivanovna 1826. szeptember 16-án érkezett Irkutszkba . 1826. október 8-án a száműzöttek egy csoportját, amelyben S. P. Trubetskoy is szerepelt, a nerchinszki bányákba küldték. Trubetskaya egy ideig nem tudta, hová küldték férjét. Obolenszkij emlékiratai szerint Jekaterina Ivanovna a feletteseihez fordult, hogy követhesse Szergej Petrovicset, és "hosszú ideig kínozták különféle kitérő válaszokkal". Trubetskaya 5 hónapot töltött Irkutszkban - Zeidler kormányzó parancsot kapott Szentpétervárról, hogy rávegye, hogy térjen vissza. Ekaterina Ivanovna azonban határozott volt a döntésében.
Ugyanebben az időben Maria Nikolaevna Volkonskaya megérkezett Irkutszkba . Hosszas halogatás után végre megismerkedtek a száműzött elítéltek feleségeire vonatkozó előírásokkal és azzal, hogy milyen feltételekkel vehetik fel őket férjükhöz. Alá kellett írniuk a rangjukban és állapotukban rejlő jogaikról való lemondást, és vállalniuk kellett, hogy a gyári hatóságokat megkerülve nem leveleznek és nem kapnak pénzt. A férjekkel való találkozást ugyanazon hatóságok által meghatározott időben és helyen engedélyezték [2] . Miután elfogadta ezeket a feltételeket, Trubetskaya a Blagodatsky bányába került, ahol 1827. február 10-én végre láthatta férjét.
1839 végén Trubetszkoj, miután keménymunkás idejét letöltötte, az Irkutszk tartományban található Oyok faluba ment. 1845-ben a Trubetskoy család Irkutszkban telepedett le. N. A. Belogolovoj emlékiratai szerint „a két fő központ, amely körül az irkutszki dekabristák csoportosultak, a Trubetskoy és a Volkonsky család volt, mivel nekik volt módjuk szélesebb körben élni, és mindkét szerető – Trubetskaya és Volkonskaya intelligenciájával és műveltségével, és Trubetskaya - rendkívüli szívélyességükkel úgymond arra lettek teremtve, hogy minden elvtársat egyetlen baráti kolóniába tömörítsenek..." [3]
Ekaterina Ivanovna 1854. október 14-én halt meg rákban. A Znamensky kolostorban temették el .
Ekaterina Ivanovnának sokáig nem volt gyermeke, csak kilenc évvel később született Chitában elsőszülöttük - Sándor lánya.
Összesen a Trubetskoy-nak négy lánya és három fia volt:
Trubetskaya, Ekaterina Ivanovna - ősök | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|