Tyihonov, Alekszandr Ivanovics

Alekszandr Ivanovics Tikhonov
2015
Általános információ
Teljes név	Alekszandr Ivanovics Tikhonov
Polgárság	Szovjetunió → Oroszország
Születési dátum	1947. január 2. (75 évesen)( 1947-01-02 )
Születési hely	Ujszkoje , Kolhoznij körzet , Cseljabinszki terület , Orosz SZSZKSZ , Szovjetunió
Növekedés	173 cm
A súlyt	66 kg
Címek
Olimpiai bajnok	négy
Világbajnok	tizenegy
Érmek
olimpiai játékok Ezüst Grenoble 1968 20 km egyéni verseny Arany Grenoble 1968 4x7,5 km-es váltó Arany Sapporo 1972 4x7,5 km-es váltó Arany Innsbruck 1976 4x7,5 km-es váltó Arany Lake Placid 1980 4x7,5 km-es váltó Világbajnokságok Ezüst Altenberg 1967 4x7,5 km-es váltó Arany Zakopane 1969 20 km egyéni verseny Arany Zakopane 1969 4x7,5 km-es váltó Arany Ostersund 1970 20 km egyéni verseny Arany Ostersund 1970 4x7,5 km-es váltó Ezüst Hämeenlinna 1971 20 km egyéni verseny Arany Hämeenlinna 1971 4x7,5 km-es váltó Arany Lake Placid 1973 20 km egyéni verseny Arany Lake Placid 1973 4x7,5 km-es váltó Arany Minszk 1974 4x7,5 km-es váltó Arany Antholz 1976 sprint 10 km Ezüst Antholz 1975 4x7,5 km-es váltó Arany Lillehammer 1977 sprint 10 km Bronz Lillehammer 1977 20 km egyéni verseny Arany Lillehammer 1977 4x7,5 km-es váltó Ezüst Ruhpolding 1979 20 km egyéni verseny Bronz Ruhpolding 1979 4x7,5 km-es váltó Állami kitüntetések Külföldi sportok Tiszteletbeli sportcímek
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Alekszandr Ivanovics Tyihonov (1947. január 2., Ujszkoje falu , Kolhoznij járás , Cseljabinszki kerület ) szovjet biatlonista . Négyszeres olimpiai bajnok, ezüstérmes az 1968-as grenoble-i téli olimpián , tizenegyszeres világbajnok, tizenötszörös a Szovjetunió bajnoka, a Szovjetunió olimpiai bajnoka, 1978-ban a Szovjetunió Kupa győztese. Elnök (1996-2008) , az Orosz Biatlon Szövetség alelnöke (2008-2010) . A Nemzetközi Biatlon Szövetség első alelnöke (2002-2009). A Szovjetunió tiszteletbeli sportmestere (1968). 1975 óta az SZKP tagja . Biatlonban szerzett olimpiai aranyérmek számában Tyihonov rekordja 2002-ig, a világbajnoki aranyérmek számában 2009-ig maradt meg.

A Novoszibirszki Testkultúra Főiskolán szerzett diplomát (1968). alezredes (Oroszország Belügyminisztériumának belső csapatai).

Nyolc szerzői bizonyítvánnyal rendelkezik, köztük a sport kézi lőfegyverek fejlesztésére és javítására vonatkozó okleveleket is, amelyeket az Izsevszki Gépgyártó Üzem (Izhmash) együttműködésével (M. T. Kalasnyikov osztálya) végeztek. .

1993-ban a Sport Oroszország párt első kongresszusára a moszkvai oszlopcsarnokban került sor, ahol Alekszandr Tikhonov részt vett, és a négy társelnök egyikévé választották. A "Sport Oroszország" párt azonban nem volt bejegyezve az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériumában [1] .

1999 októberében indult a moszkvai régió kormányzói posztjáért, de nem jutott be a második fordulóba. [2] A szavazás első fordulójának eredménye szerint Gennagyij Szeleznyev (27%) és Borisz Gromov (20%) után a harmadik helyet szerezte meg, a szavazatok alig több mint 15%-át szerezve meg.

2008. április 3-án a Tikhonov nevet kapta a biatlonközpont. Uvat a Tyumen régióból . 2008. szeptember 26-án a faluban. Uvat megnyitotta az "A. I. Tyihonov a biatlon világ legendája.”

Többször is botrányok, esetenként büntetőeljárások középpontjában találta magát. A súlyos büntetéseket azonban elkerülte.

Életrajz

A Cseljabinszki kerület Ujszkij körzetében , Ujszkoje faluban született . Apa - Ivan Grigorjevics, az iskolában testnevelést tanított, a sífutó vidéki tanárok regionális versenyeinek győztese, a Nagy Honvédő Háború résztvevője megsebesült. Anya - Nina Evlampievna, szintén síelni kezdett, könyvelőként dolgozott. A Tikhonov családban négy gyermek volt: Szergej, Vlagyimir (elhunyt), Viktor, a legidősebb - Alexander.

Csecsemőkorában az orvosok szörnyű diagnózist diagnosztizáltak Sashánál - veleszületett szívbetegséggel . 3 éves koráig lemaradt társaitól a fejlődésben, és öt és fél évesen a kis Sashának sikerült beleesnie egy üstbe forrásban lévő vízbe, szörnyű égési sérüléseket kapott, és egy egész évet kórházban töltött [3] .

Sportkarrier

Gyermekkorában érdeklődött a síelés iránt, jól mutatta magát az iskolában: 1958 -ban Sasha Tikhonov ötödik osztályos tanuló megnyerte első síversenyét a Pionerskaya Pravda újság díjáért.

Iskola után Cseljabinszkba távozott, és belépett a gyárképző iskolába (FZO). Két évig dolgozott a Cseljabinszki Kohászati ​​Üzemben tűzálló kőművesként. Ugyanakkor nem adta fel a síelést, téli estéken továbbra is a parkban lovagolt.

Később meghívták Novoszibirszkbe, hogy a testkultúra műszaki iskolájába tanuljon. Itt sífutással, kerékpározással, síeléssel foglalkozott. A testkultúra technikum elvégzése után katonai szolgálatot teljesített. 1966-ban 10 és 15 kilométert nyert junior versenyeken. A váltót már felnőtt csapatban futotta, és ott lett a győztes. Így beválasztották a Szovjetunió síválogatottjába.

1966 nyarán megsérült a lába, és nem ment el síelőkkel az edzőtáborba. Hogy felépüljön, az észtországi Otepää városba ment, ahol biatlonisták edzettek. Mankóval járt, és gyakorlatilag nem edzett. Egy napon a szovjet biatloncsapat vezetőedzője, Alekszandr Privalov odament hozzá, és felajánlotta, hogy lő [4] :

„Elmentünk vele a lőtérre. Privalov puskája (ő maga 2 méter alatt volt) egyértelműen túl nagy volt számomra, de öt lövéssel öt célpontot eltaláltam. A vadászat szeretete, amit apám belém oltott, hatással volt.

A biatloncsapatba azonban nem volt könnyű betörni. Tyihonovot segítette a versenyprogram bővítése a váltó rovására: a váltócsapatnak gyors versenyzőkre volt szüksége az 1. helyen. Azonnal elkezdett edzeni az 1. szakaszra, ahol a gyorsaság miatt vissza tudta nyerni az esetleges lövéseket.

1968 -ban debütált az olimpián . A játékokra való felkészülés gyűröttnek bizonyult: az olimpiai faluba érve Tyihonov nagyon megfázott, mert meleg és nedves időben tornacipőt vett fel. Anatolij Akentjev edző segítségével sikerült levezetnünk a magas hőmérsékletet és rajthoz állni a 20 km-es egyéni versenyen. Tyihonov volt az első, aki rajthoz állt, és végül ezüstérmet szerzett, lövészetben vereséget szenvedett a norvég Magnar Solbergtől (2 kihagyás és 50 másodperces veszteség).

Tyihonov fő rajtja azonban a váltóverseny. Lefutotta az 1. szakaszt [4] :

„Amikor a leállás után egy távolba mentem egy büntetőkörrel, valami svéd ment előttem (már nem emlékszem a vezetéknevemre). Emlékszem, a vér a fejembe ment. Ez szerintem szégyen! A svéd megelőzi az oroszt! Nem tudom, honnan jött az erő, de a hátralévő 2 kilométeren 200 méteren több mint 40 másodpercig vertem őt.”

A Szovjetunió válogatott előnyét később megőrizték és megszilárdították a partnerek (a különbség több mint 2 perc volt). Ennek eredményeként Tihonov biatlonban megszerezte az 1. olimpiai aranyérmet.

A szapporói olimpián Tyihonov ismét váltóban fut az első szakaszban. Az első lővonal bonyodalmak nélkül telt el. Állólövésben két büntetőhurkot szerzett, de magabiztosan küzdött tovább. Az egyik szakaszon azonban eltört egy sílécet, és majdnem egy kilométert kellett futnia egy sílécen. Dieter Speer az NDK-s csapatból a szakaszára készülve látta, hogy Alexander kacsázik, és odaadta neki a sílécet, ami nem igazán passzolt Tikhonovhoz (a kötések mérete eltérő volt). Aztán adott egy megfelelő sílécet a szovjet csapat tartalékának. Az üldözésben rohanó Tyihonovnak sikerült visszatérnie az élcsoportba, de a stafétabotot csak a kilencediknek adta át [5] . A csapattársak azonban visszavették a vezetést és aranyat nyertek.

Az 1976-os innsbrucki olimpián váltóban is aranyérmet szerzett. Tyihonov ezúttal az utolsó szakaszt futotta, ami hibátlanul sikerült. Az egyéni versenyben ugyanakkor Tyihonov rendkívül sikertelenül szerepelt: az utolsó lövés előtt 5 perc volt az előnye. A legutóbbi lövöldözésnél 3 kihagyásért 6 perces büntetést kapott, így érem nélkül maradt [6] [7] .

Az 1979-es világbajnokság ezüstérme az egyéni 20 km-es versenyszámban lehetővé tette Tyihonov számára, hogy kvalifikálja magát negyedik olimpiájára.

A Lake Placid- i olimpia megnyitóján Tikhonov a Szovjetunió olimpiai csapatának zászlóját vitte.

Maga a verseny egy megfázás miatt nem sikerült neki, ami felvetette a váltóban való részvétel hiányát. Maga a verseny előtt, az ülésen mégis eldőlt, hogy Tyihonov indul a rajtban. A 2. szakaszt a legélesebb küzdelemben Klaus Sieberttel futotta , az 1. helyen zárta. A partnerek erőfeszítései végül megszilárdították az előnyt, és meghozták a győzelmet, Tyihonovnak a 4. egymást követő aranyat az olimpián.

A 80-as olimpia után befejezte versenyzői teljesítményét, edzői pályára váltott. 1982-ben Tikhonov a Szovjetunió biatlon ifjúsági csapatának vezetőedzője lett. 1985-től 1987-ig - helyettes. A Novoszibirszki Regionális Tanács "Dynamo" elnöke, 1987 és 1990 között pedig az ország kísérleti biatloncsapatának edzője.

Sporteredmények

• Négyszeres olimpiai bajnok, ezüstérmes az 1968-as grenoble-i téli olimpián
• Tizenegyszeres világbajnok.
• Tizenháromszoros Szovjetunió biatlonbajnok: 10 km-es verseny (1975, 1976, 1977, 1978), 20 km-es verseny (1969, 1970, 1972, 1974), 4x7,5 km-es váltó (1970, 1971, 197, 197, 197, 197).
• A Szovjetunió bajnokságának bajnoka és ezüstérmese sífutásban: 4 × 10 km-es váltó ( 1969 ).
• A Szovjetunió biatlonbajnokságának kétszeres győztese a sífutás juniorok között (10 és 5 km-en), 1966
• A Szovjetunió Spartakiad bajnoka.
• Szovjetunió Kupa-győztes 1978
• Az egyetlen férfi sportoló, aki zsinórban 4 téli olimpián nyert aranyérmet.

Vállalkozás

Az 1980-as évek végén egykori sportolók egy csoportjával Novoszibirszkben szervezett egy kalandturizmusra szakosodott szovjet-osztrák vállalkozást (JV Siberian Tour). Többszöri turné után azonban nem ment az üzlet. Tyihonov az Avto-san szovjet-japán vegyesvállalatban kezdett autókat árulni. Az Avto-san mellett volt egy pékáru-felszerelést árusító olasz bolt. Tyihonov megbízásból dolgozott ott, és kamat helyett használt pékséget vett el [8] .

1992 óta kereskedelmi cégek hálózatát hoz létre Tikhonov és K márkanév alatt (I. N. Shelenko üzleti partner lett, korábban sportoló, a gyorskorcsolya sportágának nemzetközi mestere ). A hálózat a Moszkva melletti Kolomna városában működött, kenyértermékeket sütött és értékesített a vállalati üzletekben. 1996 óta a Tikhonov & K gabonatermelővé vált a rosztovi régióban.

Egy másik cég, a Tikhonov AL (partnerek: D. I. Lobzsanidze, A. I. Charkovsky, egy orosz síelő fia) Moszkvában indított hústermelést. Zelenográdban (partnerrel, E. I. Khodosszal ) megszervezték a haltermékek gyártását.

Később a moszkvai Központi Hippodromban létrehoztak egy "Tikhonov's Club" lovassportot. Ez a hobbi annyira megragadta Tikhonovot, hogy versenyeken kezdett részt venni az akadályok leküzdésében, és az Orosz Lovas Szövetség alelnökévé választották. Megalakult a lovassportban a Tikhonov Kupa is.

Tevékenységek az RRF elnökeként

1996 és 2008 között az Orosz Biatlon Szövetség elnöke. Ennek az időszaknak egy részében Alekszandr Tikhonov távol volt Oroszországból, és elbújt a nyomozás elől egy büntetőügyben. A 2008. október 27-i jelentési és választási konferencián azt javasolta, hogy saját maga helyett a jól ismert üzletembert, Mihail Prohorovot [9] válasszák meg, majd egy ideig az RBU alelnökeként dolgozott .

Tyihonov elnöki, majd alelnöki hivatali idejének utolsó éveit számos botrány jellemezte:

• konfliktusok edzőkkel és biatlonosokkal [10] ;
• szponzorációs botrány [11] ;
• doppingbotrány 2009-ben, amikor a 2008-as tesztek eredményei szerint egyszerre három vezető orosz biatlonist ítéltek el illegális kábítószerek használatáért [12] .

Tyihonov tevékenységét számos sportoló és funkcionárius élesen bírálta. Tehát a biatlon és a sífutás olimpiai bajnoka, Anfisa Reztsova azt mondja: „Alexander Ivanovich nagyon megbecsült ember a biatlonban. Okos, sokat tett a szovjet biatlonért és az oroszért is. De az ő ideje lejárt. Eltelt az idő, amikor mindenkinek megszabhatta a feltételeit, és azt csinálhatta, amit akar. [13] .

2010 júliusában Tyihonov lemondott az RBU első alelnöki posztjáról, azzal indokolva döntését, hogy nem hajlandó együttműködni a jelenlegi igazgatósággal, amely szerinte inkompetens.

Élesen ellenezte a dopping használatát az orosz biatlonban [14] .

Az utóbbi időben személyes honlapján blogol [15] .

Jogi problémák

Büntetőeljárás

2000. augusztus 8-án Alekszandr Tyihonovot és testvérét, Viktort őrizetbe vették azzal a gyanúval, hogy merényletet szerveztek Aman Tulejev kemerovói régió kormányzója ellen . 2000. augusztus 10-én Alekszandr Tyihonovot, 2000. augusztus 11-én pedig Viktor Tyihonovot letartóztatták és beismerő vallomást tettek. Alekszandr Tyihonov tagadta, hogy részt vett volna az ügyben [16] . 2000. szeptember 24-én Alekszandr Tyihonovra vonatkozó korlátozó intézkedést írásos kötelezettségvállalásra változtatták, hogy nem hagyja el [17] .

Alekszandr Tyihonov 2001. február 4-én nyílt levélben fordult Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz, és kérte, hogy avatkozzon be a büntetőügy kivizsgálásába. Tyihonov az elnökhöz intézett fellebbezését azzal magyarázta, hogy a novoszibirszki nyomozóhatóságok megsértik állampolgári jogait, amikor nem engedik, hogy Moszkvába repüljön sürgősségi műtétre. Ennek eredményeként 2001. március 5-én a novoszibirszki régió ügyészsége megváltoztatta A. Tyihonov megelőző intézkedését: Moszkvába mehetett kezelésre. 2001. április 20-án a büntetőügy nyomozása befejeződött, azonban a bírósági tárgyalások kezdetéig A. Tyihonov az igazságszolgáltatás elől bujkálva elhagyta Oroszországot, és állítólag Ausztriában tartózkodott, ahol egyes hírek szerint megműtötték a lábát. Ennek eredményeként Tyihonovot a nemzetközi keresett listára tették, és büntetőügyét külön eljárásba különítették [16] . V. Tyihonovot 2002. augusztus 2-án bűnösnek találták, és 4 év börtönbüntetésre ítélték. A bíróság megállapította, hogy Viktor Tyihonov a Mikom-csoport vezetője, Mihail Zsivilo (Alekszandr Tyihonov üzlettársa) nevében találta meg a gyilkosokat Novoszibirszkben, és 179 000 dollár előleget adott nekik.

2006-ban Alekszandr Tikhonov visszatért Oroszországba. A visszatérést megkönnyítette egy távirat, amelyet Aman Tuleevtől kapott 2005. szeptember 6-án: „Kedves Alekszandr Ivanovics, úgy ismerlek, mint Oroszország és a világ sportjában ismert embert, az ország és a bolygó többszörös bajnokát. Mindig büszke az eredményeire. Soha nem haragudtam rád és nem is teszek, többször is beszámoltam erről a médián keresztül. Tudom, hogy mindenért Zhivilo hárul…” [18] [19] .

2007. július 23-án a per véget ért, és Alekszandr Tyihonovot bűnösnek találták Aman Tuleev kemerovói régió kormányzója elleni merénylet előkészítésében; három év börtönbüntetésre ítélték, de aztán a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 55. évfordulója tiszteletére meghirdetett amnesztia értelmében közvetlenül a tárgyalóteremben szabadult. Maga Tyihonov utolsó szavában ártatlannak vallotta magát [20] [21] .

Temple Incident

2017. július 15-én egy botrány középpontjában találta magát kis hazájában - a cseljabinszki régióbeli Ujszkoje faluban , amikor a plébánosok elmondása szerint (2012-ben) eljött, hogy felvegye a Szent Boldogasszony ikonját. Alekszandr Nyevszkij herceg a Teológus János Szent Apostol templomából sértegette a templom rektorát, megfenyegetett és megbántott egy kiskorú plébánost, aki megpróbálta lefényképezni [22] [23] [24] . Kicsit később maga az egykori biatlonista is tett egy megjegyzést, aki minden ellene felhozott vádat tagad [25] .

Család

Az első házasság 16 évesen volt, a pár gyorsan felbomlott.

A második felesége Tikhonova Lyubov Alexandrovna (1944-2021). Sons - Alexander (sz. 1970), ügyvéd, a Tomszki Állami Egyetem jogi karán végzett , gyerekek Julia (1992), Alina (1997); Eugene (sz. 1973) meghalt, lányai Xenia és Veronica életben maradtak.

A harmadik feleség Tyihonova Elena Viktorovna (1957.07.21.), lánya, Polina (sz. 1983).

A negyedik felesége Adolf Maria Vladimirovna (született 1976-ban).

2020. április 25-én született Yeremey dédunokája Alekszandr Ivanovicsnak.

Díjak és elismerések

• A Barátság Rendje (1999)
• Lenin -rend (1980.04.9.) [26]
• A Munka Vörös Zászlójának Rendje (1976)
• A Vörös Csillag Rendje (1969, egy különösen veszélyes bűnöző elfogásáért [27] )
• „Munkavitézségért” érem (1972.03.03.)
• „A munkáért végzett kitüntetésért” érem (1968)

Az Olimpiai Dicsőségi Rend lovasa (1999. február).

A világközösség 1977-ben "Mr. Biathlon"-nak nevezte [28] .

A XX. századi orosz sport legendájaként ismerték el [29] .

Az "Arany Mongoose" nemzetközi sportdíj díjazottja

Az orosz Ludwig Nobel-díj kitüntetettje

Dosztojevszkij-rend

2022-ben Tikhonovot felvették az Oroszországi Írószövetségbe

Irodalom

• Snegirev V. Jég és tűz // Bajnokaitok, Oroszország. - M. , 1973.
• Burla A.M. Én leszek az első ... [A biatlon négyszeres olimpiai bajnokáról, A. I. Tyihonovról]. - M . : Testkultúra és sport, 1990. - 221 p. - (Sportnak adott szívek). - ISBN 5-278-00239-5 .
• Elena Vajcekovszkaja. Alekszandr Tyihonov büntetőkör. - M .: Síelés, 2006. - 239 p., col. ill., port.

Jegyzetek

1. ↑ Bazunov Borisz Anatoljevics. Az új Oroszország  dinamójátékosai // Sporttudományi közlemény. - 2013. - Kiadás. 6 . — ISSN 1998-0833 . Archiválva az eredetiből: 2019. április 30.
2. ↑ A moszkvai régió kormányzójának megválasztása, 1999 . Hozzáférés dátuma: 2012. február 13. Az eredetiből archiválva : 2013. július 28. (határozatlan)
3. ↑ Stepan Chaushyan. Biathlon úr: Alekszandr Tyihonov útja az üzlettől a Tulejev elleni merényletig . Érvek és tények (2014. január 29.). Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 8.. (határozatlan)
4. ↑ 1 2 Konsztantyin Bojcov . Egy hosszú utazás kezdete , Szovjet Sport  (2002. január 23.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
5. ↑ Irina Rodnina, Alekszandr Zaicev. 3. fejezet 1972. Sapporo. Olimpia-1 // Olimpiai pálya . - M . : Testkultúra és sport, 1984. - 304 p. Archiválva : 2017. augusztus 8. a Wayback Machine -nál
6. ↑ Elena Vaicekovszkaja. Alexander Privalov: "Aki túl sokat akar nyerni, az ritkán nyer . " Sport Expressz (2009. május 19.). Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 8.. (határozatlan)
7. ↑ Alekszej Popov . A Szovjetunió szuperrekordja , Szovjet Sport  (2002. február 2.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
8. ↑ TIHONOV Alekszandr Ivanovics, fotó, életrajz . persona.rin.ru. Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 20. (határozatlan)
9. ↑ Alexander Zilbert . Tyihonovot csendben eltávolították. Mihail Prohorovot, az ONEXIM csoport elnökét tegnap, 2008. október 27-én egyhangúlag választották meg az orosz biatlon élére, a Szovjet  Sport . Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
10. ↑ Valerij Mironova. Alekszandr Tikhonov bejegyzése kiállta a kritikát  // Kommerszant újság. - 2006. - december 26. ( 242. szám ). - S. 15 .
11. ↑ Elena Vaicekovszkaja. Félforradalom . Sport Expressz (2007. május 25.). Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 8.. (határozatlan)
12. ↑ Biatlon Világkupa 2008/2009 - Doppingbotrány . www.iblandt.ru (2011. július 14.). Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 8.. (határozatlan)
13. ↑ Ivan Isaev. Anfisa Reztsova: a modern sportban sehol a dopping. Eljött az ilyen idő. . Síelés (2008. augusztus 28.). Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2009. augusztus 30.. (határozatlan)
14. ↑ Az olimpiai bajnok bejelentette, hogy ki kell zárni Oroszországot a biatlon világból
15. ↑ Tikhonov, Alexander Blog . alexander-tikhonov.com. Letöltve: 2017. augusztus 8. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 8.. (határozatlan)
16. ↑ 1 2 Alekszandr Tyihonov esete az Aman Tuleev elleni kísérletről  (orosz) , RIA Novosti  (2007. július 23.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
17. ↑ Tyihonov bűnöző vagy áldozat? , Szovjet Sport  (2000. december 8.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
18. ↑ A folyamat tárgyi bizonyítékig jutott  // Kommerszant (Novoszibirszk). - 2007. - május 30. ( 92. szám ). - S. 14 .
19. ↑ A távirat teljes szövege: https://archive.is/20120709212256/img91.imageshack.us/img91/7024/telegramd.jpg
20. ↑ Alekszandr Tikhonov sportérdemeket kapott  // „Kommersant” újság. - 2007. - július 24. ( 129. szám ). - S. 4 .
21. ↑ Alekszandr Tikhonov bűntudat nélkül hallgatta az ügyészt  // Kommerszant újság. - 2007. - december 4. ( 61. szám ). - S. 6 . Archiválva az eredetiből 2007. október 28-án.
22. ↑ Egy híres sportoló egy adományozott ikon visszaszolgáltatását követeli az Uysky templomból . BEZFORMAT.RU (2017. július 13.). Letöltve: 2017. július 16. Az eredetiből archiválva : 2017. július 19. (határozatlan)
23. ↑ Tyihonov ivott, betört a templomba, megtámadta a lányt, és elvitte az általa bemutatott ikont , az Eurosportot  (2017. július 18.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 7-én. Letöltve: 2017. augusztus 8.
24. ↑ Egy részeg oroszországi olimpiai bajnok Armageddont rendezett egy templomban, megtámadva egy gyereket  (orosz) , Obozrevatel  (2017. július 17.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
25. ↑ Alekszandr Tyihonov a templomból kivett ikonnal kommentálta a botrányt  (orosz) . Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 8-án. Letöltve: 2017. augusztus 8.
26. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1980. április 9-i 1859-X. számú rendelete „A XIII. Téli Olimpia eredményeit követően a sportolók, edzők, testkultúra- és sportmunkások Szovjetunió kitüntetésekkel és kitüntetésekkel történő kitüntetéséről Játékok” // A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának értesítője. - 1980. április 16-i 16. (2038) sz. - Art.292.
27. ↑ Susan Pouzan lány Amerikában él  (elérhetetlen link)
28. ↑ Biatlon: a győztes hagyomány él  (elérhetetlen link)
29. ↑ A XX. századi orosz sport legendái kapnak nevet . Hozzáférés dátuma: 2010. március 21. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4. (határozatlan)

Linkek

• alexander-tikhonov.com - Alekszandr Ivanovics Tikhonov hivatalos honlapja
• Tyihonov Alekszandr Ivanovics // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [30 kötetben]  / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.
• Alekszandr Tikhonov: Nem javaslom a zaklatást velem
• "Shooting Skier"  (nem elérhető link)
• Cikk a "Turin 2006" információs oldalon

Tematikus oldalak	IBU olimpia NOB
Szótárak és enciklopédiák	Nagy orosz Lentapedia Munzinger Segíts a RIA-nak
Bibliográfiai katalógusokban	ISNI : 0000 0000 3654 4780 LCCN : n2008003882 LNB : 000224414 VIAF : 63474534 WorldCat VIAF : 63474534