Tiokarbamid
| tiokarbamid | |||
|---|---|---|---|
| | |||
| Tábornok | |||
| Chem. képlet | CH4N2S _ _ _ _ | ||
| Fizikai tulajdonságok | |||
| Moláris tömeg | 76,12 g/ mol | ||
| Termikus tulajdonságok | |||
| Hőfok | |||
| • olvadás | 182 °C | ||
| Osztályozás | |||
| Reg. CAS szám | 62-56-6 | ||
| PubChem | 2723790 | ||
| Reg. EINECS szám | 200-543-5 | ||
| MOSOLYOK | C(=S)(N)N | ||
| InChI | InChI=1S/CH4N2S/c2-1(3)4/h(H4,2,3,4)UMGDCJDMYOKAJW-UHFFFAOYSA-N | ||
| RTECS | 2800000 YU | ||
| CHEBI | 36946 | ||
| ENSZ szám | 2811 | ||
| ChemSpider | 2005981 | ||
| Biztonság | |||
| NFPA 704 |
egy
3
0 |
||
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||
Tiokarbamid - CS (NH 2 ) 2 - tiokarbonsav-diamid, tiokarbamid, keserű ízű fehér kristályok, t pl 180-182 °C (gyors melegítéssel; lassan lebomlik); mérsékelten oldódik vízben, metanolban, piridinben, jól - 50%-os vizes piridinben.
A tiokarbamidot szerves szintézisben használják gyógyszerek (pl. szulfidin ) előállítására.
Szintézis
A tiokarbamid ammónium- tiocianát izomerizálásával állítható elő , ez a szintézis hasonló a karbamid ammónium- cianátból (a tiocianát oxigénanalógjából) végzett klasszikus szintéziséhez Wöhler szerint :
Ugyanakkor, a karbamiddal ellentétben, hevítéskor a tiokarbamid egyensúlyban van az ammónium-tiocianáttal : az egyensúlyi keverék 140 °C-on 28,1% tiokarbamidot tartalmaz, 156 °C-on - 26,7%, 180 °C-on - 21, 8 % [1] .
A karbamid ammóniából és szén-dioxidból történő szintéziséhez hasonlóan a tiokarbamid ammónia és szén-diszulfid reakciójával is előállítható:
A tiokarbamidot H 2 S vagy ammónium- vagy alkálifém-szulfidok és kalcium-cianamid CaCN 2 vizes oldatokban történő kölcsönhatásával is nyerik :
Reaktivitás
A tiokarbamid molekula szerkezete a mezomer kanonikus tioamid formával és tioimid formákkal ábrázolható, amelyek az amidin fragmentum kénatomján negatív, nitrogénatomjain pedig pozitív töltést hordoznak :
Ennek eredményeként a kénatom erős nukleofil centrum, és a tiokarbamid a kénatomnál protonálódik, és erős savakkal sókat képez. A lágy elektrofilek a kénatomot is megtámadják: a tiokarbamidot alkil-halogenidekkel és alkil-szulfátokkal alkilezve izotiurónium-sókat képeznek:
A tiokarbamid reakciója aril-diazóniumsókkal hasonlóan megy végbe.
A tiokarbamid S-alkilezése az epoxidokkal való kölcsönhatás első szakasza is , ami tiiránok (episzulfidok) képződéséhez vezet [2] :
A tiokarbamid acilezése karbonsav-halogenidekkel és -anhidridekkel, a reakciókörülményektől függően, kénnel (enyhe körülmények között) és nitrogénnel (zord körülmények között) is végrehajtható.
Az aldehidek és ketonok a tiokarbamidhoz adódnak, hidroxi-alkil-tiokarbamidokat képezve, amelyek a víz eltávolításakor N-tiokarbamoiliminekké alakulnak:
H 2 NC(S)NH 2 + R 2 CO H 2 NC(S) NHC(OH)R 2 H 2 NC(S)NHC(OH)R 2 H 2 NC(S)N=CR 2
A tiokarbamid reagál bifunkciós elektrofilekkel, és heterociklusos vegyületeket képez. Így például az α-haloketonokkal a tiokarbamid (és N-szubsztituált származékai) 2-amino-tiazolokat képeznek:
ha kölcsönhatásba lép 1,3-dikarbonil-vegyületekkel - 2-merkaptopirimidinek:
Alkalmazás
A tiokarbamid alkilezése az alkil-tiurónium-sók képződésével és az azt követő lúgos hidrolízisükkel végzett alkilezés: alifás tiolok szintézisének előkészítő módszereként [3] :
Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a tiurónium-sók átkristályosításával könnyen tisztíthatók, és meglehetősen magas a tiolok összhozama.
Az alkil-tiurónium-sókat mind a guanidin ammonolízissel, mind az alkil-guanidinek szintézisére használják aminokkal lúgos nyomokban [4] :
Et-SC(NH 2 ) 2 + + R-NH 2 R-NHC(=NH)NH 2 + EtSH + H + ,alkilszulfonil-kloridok szintézise N-klórszukcinimiddel (NCS) való oxidációjuk révén [5] :
RSC(NH 2 ) 2 + Cl - + NCS R-SO 2 Cl,A tiokarbamidot széles körben használják heterociklusos vegyületek szintézisében (tiobarbiturátok malonsav-észterekkel, 2-merkaptopitimidinek malondialdehid-acetálokkal [ 6] , 2-amino-tiazolok α-haloketonokkal [7] történő kondenzációval ).
A tiokarbamidot acélok savas korróziógátlójaként is használják .
Jegyzetek
- ↑ Tiokarbamid // Big Chemical Encyclopedia
- ↑ Zeynizadeh, Behzad; Samal Yeghaneh. Epoxidok oldószermentes átalakítása tiiránokká tiokarbamid/NH4Cl rendszerrel // Foszfor, kén és szilícium és a kapcsolódó elemek: folyóirat. - 2008. - Vol. 183. sz . 9 . - P. 2280-2286 . - doi : 10.1080/10426500801960703 .
- ↑ GG Urquhart et al. n-dodecil (lauril) merkaptán. Org. Szint. 1941, 21, 36 Archiválva : 2019. július 20. a Wayback Machine DOI-nál: 10.15227/orgsyn.021.0036
- ↑ E. Márka és FC márka. Guanidoecetsav (glikocianin). Org. Szint. 1942, 22, 59 Archivált : 2019. július 20., a Wayback Machine DOI: 10.15227/orgsyn.022.0059
- ↑ Zhanhui Yang és Jiaxi Xu. Alkánszulfonil-kloridok előállítása S-alkil-izotiokarbamid sókból N-klórszukcinimid közvetített oxidatív klórszulfonációval. Org. Szint. 2014, 91, 116-124 Archivált 2018. június 2-án a Wayback Machine -nél DOI: 10.15227/orgsyn.091.0116
- ↑ Donald G. Crosby et al. 2-merkaptopirimidin. Org. Szint. 1963, 43, 68 Archiválva : 2018. június 2. a Wayback Machine DOI-nál: 10.15227/orgsyn.043.0068
- ↑ JR Byers és JB Dickey. 2-amino-4-metil-tiazol. Org. Szint. 1939, 19, 10 Archivált : 2018. június 2. a Wayback Machine DOI-nál: 10.15227/orgsyn.019.0010
Irodalom
- O. Ya. Neiland. Szerves kémia. - M . : Felsőiskola, 1990. - 751 p. - 35.000 példány. — ISBN 5-06-001471-1 .
 Szótárak és enciklopédiák | |
|---|---|
| Bibliográfiai katalógusokban |
|