Elméleti földrajz

Az elméleti földrajz  a földrajzi jelenségek térbeli szerveződésének erősen formalizált tanulmányozásának területe, hangsúlyt fektetve az alapvető törvények vagy minták azonosítására [1] . Az elméleti földrajz ideális objektumokkal - a valós életfolyamatok és jelenségek modelljeivel (ideális kontinens, ideális településrendszer [2] , ideális kultúrtájtípus [3] ), meghatározott tulajdonságokkal felruházott - dolgozik. Az elméleti földrajzban a tárgyak bármilyen kapcsolata térbelire redukálódik , az ilyen kapcsolatok minőségi és mennyiségi mintáinak ismerete a tudomány tárgya. Az elméleti földrajz vizsgálati tárgyának vizuális megjelenítéséhez cartoidokat használnak  - ideális terek térképeit [4] .

Fontos megkülönböztetni az elméleti földrajzot a földrajz elméletétől , amelynek – az elméleti földrajztól eltérően – nincs saját tárgya, hanem a földrajzi tudományok sajátos elméleteinek és módszertanainak gyűjteménye .

Jegyzetek

  1. V. A. Shuper . Elméleti földrajz // Társadalmi-gazdasági földrajz: fogalmak és kifejezések. Szótári hivatkozás. Ismétlés. szerk. A. P. Gorkin . - Szmolenszk: Oikumena, 2013. - S. 250-251. [1] Archiválva : 2016. december 13. a Wayback Machine -nél
  2. Ideális településrendszerek (városelhelyezési modellek) :: Orosz Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete . Hozzáférés időpontja: 2016. január 22. Az eredetiből archiválva : 2016. január 29.
  3. B.B. Rodoman . Polarizált táj // Társadalmi-gazdasági földrajz: fogalmak és kifejezések. Szótári hivatkozás. Ismétlés. szerk. A. P. Gorkin . - Szmolenszk: Oikumena, 2013. - S. 178-179. [2] Archiválva : 2016. december 13. a Wayback Machine -nél
  4. V.L. Kagansky . A tér a B.B. iskola elméleti földrajzában. Rodoman // Izvesztyija RAN. Földrajzi sorozat. - 2009. - nem. 2. - S. 1-10. [3] Archiválva : 2016. január 30. a Wayback Machine -nél